OEE Pápai Helyi Csoport

Elnök: Stubán Zoltán

E-mail: stuban[kukac]bakonyerdo[pont]hu

Titkár: Patocskai-Lunk Eszter

E-mail: lunk.eszter[kukac]bakonyerdo[pont]hu

 

 

Az OEE Pápai/Keszthelyi Helyi Csoport történetéről

/Ami az egykori titkárok és néhány, az egyesület vezetésében közreműködő munkatársaik emlékeiből megmaradt…/

Meg kell jegyezni, hogy az összehívott csapat emlékei meglehetősen hézagosak voltak, egy-egy momentumra terjedtek ki, és szinte teljesen nélkülözték a kronológiát.

1. A BEFAG létrejötte 1970. jan. 1-jétől datálódik, a Balaton-felvidék és a Magas-Bakony – nem önszántából történt – összevonása folytán.

Az OEE Keszthelyi Helyi Csoportja ezt megelőző tevékenységéről ismereteink alig vannak, ill. akik még emlékeznek, azt állítják, hogy a csoport titkári funkcióit Gáspár-Hantos Géza töltötte be.

Elnöke egy ideig Boér Ferenc egykori igazgató is volt, de mivel nem volt az egyesület tagja, le kellett váltani.

A Keszthelyi Helyi Csoport megalakulásáról, 1970 előtti tevékenységéről, ránk utódokra nem maradt emlék, feljegyzés.

Az egyesülést követően a Pápai Helyi Csoport a bakonyi erdészetekkel 3-4 évig még önálló csoportként működött, ezután kérte csatalakozását a Keszthelyi Helyi Csoporthoz. Ennek meg is volt az indoka, hiszen minden jelentősebb rendezvényt Keszthely szervezett, amire a Pápai csoport is meghívást kapott. A Pápai HCs titkára Hegyi András volt. Az egyesüléssel a Keszthelyi HCs taglétszáma 250 fölötti lett. Az erdőfelügyelőség keszthelyi munkatársai akkor még a Keszthelyi Helyi Csoport részét alkották.

A Keszthelyi HCs 1974-ben Anda Istvánt választotta titkárnak. Elnök Németh János, vezérigazgató helyettes. Azóta is „hagyomány”, hogy az elnök funkcióit a mindenkori termelési /műszaki igazgató/ vezérigazgató helyettes látja el.

A vezetőség tagjai még ekkor:

• Fábián Béla gazdasági felelős
• Fábián Gábor nyugdíjas összekötő
• Mogyorósi József szervezésért felelős
• Papp Gyula szakmai programokat szervező
• Stubán Árpád felügyelőségi összekötő

Anda István 1976-ban munkahelyváltozás miatt /Visegrádon lett gazdasági helyettes/ a titkári funkciót átadta a gazdasági felelős Fábián Bélának, akit később a tagság meg is választott. Gazdasági felelősnek Horváth Andort választottuk, aki 1982-ig töltötte be ezt a tisztséget. Ezután Kiss Éva lett a gazdaságis. A vezetőség összetétele egyéb vonatkozásban csak annyiban változott, hogy az elnök Németh János felügyelőséghez történő áthelyezése miatt lemondott pozíciójáról, helyére Csepregi Jánost választottuk.

Majd Fábián Béla 1990-ben, 3 és fél ciklus után, lemondott a titkári pozícióról. Helyette a tagság több jelölt közül Horváth Ivánt választotta titkárnak.

1. Az egyesületi csoport működése

A csoport az akkori elvárások szerint is éves munkaterv szerint működött és éves beszámolót készített annak végrehajtásáról.

A munkaterveken általában 6-8 összejövetel szerepelt.

Összeállítását megkönnyítette az OEE vezetésének ajánlása arról, hogy az általában ismert kollégák közül kik azok, akik az előadások megtartását vállalják, név és téma megjelöléssel. Ezek közül is választhattunk, de nem volt kötelező direktíva, sem az ajánlott témák, sem a saját ötletek vonatkozásában.

Ezeken kívül minden évben volt egy ún. „nagy” tanulmányutunk, szakmai és kulturális programokkal. A nagy érdeklődés és jelentkezés miatt listáztuk a résztvevőket, hogy egymást követő években ne lehessenek ismét a kiránduló csoport között.

Visszaemlékezéseinkből kiragadott emlékezetes utak: Zala, Somogy, Baranya, Eger stb.

Természetesen mi is visszahívtuk fogadóinkat, de más csoportok is jöttek hozzánk. Külföldi csoportok is érkeztek. Akkoriban sikeres szervező volt Fekete Gyula az OEE külkapcsolatokért felelős alelnöke, aki többször kérte programok szervezését részünkre.

Közben terjedt az a gyakorlat – amit a pápaiaktól vettünk át – hogy cégen belül az erdészeti szakemberek is látogatják egymást. Cél: szakmai tapasztalatszerzés, de baráti találkozás is.

1. A helyi csoport és más szervezetek kapcsolata

Egyesületünk a MTESZ Veszprém Megyei szervezetének jelentős létszámát kitevő tagja is volt. Ez egyesítette a megye akkori gazdasági-tudományos élet képviselőit. A vezetőség tagja a mindenkori titkár volt. Vezetőségi ülések keretein belül – kihelyezett üléseken – eljutottunk a kevésbé látogatható helyekre is. Csak példaként Taliándörögd (radar, vagy más) vegyipari kutató, Balatonalmádi bányászati kutató. A MTESZ megyei csoportjának titkára Vécsi Barnabás volt, jó szervező, jó kapcsolatokkal rendelkező mérnök, aki többször segítette csoportunkat külföldi kapcsolatfelvételekhez is.

Ezen túl elvárt volt az ún. civil szervezetekhez való kapcsolódás, felvetett témák megvitatása. Így kerültünk a MTESZ Tapolcai IB-hez (Intéző Bizottság) – elnöke T. Mihály bányamérnök volt –, valamint az egyesületeket összefogó Keszthelyi csoporthoz. Elnöke akkor Kótun Károlyné egyetemi tanár volt. Konkrét feladatokat is kaptunk, pl. fásítások tervezése – ilyen volt a Tapolca északi részén Papp Gyula és Stubán Árpád által tervezett külső védő erdősáv - , és nem rajtunk múlt, hogy megvalósulásukból semmi sem lett.

Az egyesületek közül a szakmai HCs-on kívül a tapolcai bauxitbányászokkal volt szoros baráti kapcsolatunk. Kiragadott – el nem felejthető – példaként említést érdemel:

Meghívtuk a bányászokat Keszthelyi-hegységi erdei túrára – aprítéktermelés, Bobcat-os gyérítés stb. Délután folytatódott egy erdész-bányász focimeccsel (sajnos mi vesztettünk), este, vacsora után éjfélig tartó szakestély. Akkor kellett rájönnünk arra, hogy a bányászok jobban őrzik közös hagyományainkat, mint mi, erdészek.

Viszontlátogatáskor szakmai programként leereszkedtünk a halimbai mélyművelésű bauxitbányába, láttuk munka közben a bányászokat; múzeumlátogatás stb. Már akkor, a bányamérnök barátok jelezték, hogy a vízkiemelésnek komoly elszívó hatása lesz a környező felszíni vizekre (Tavasbarlang, Hévíz). Akkor a tudomány nem figyelt fel még erre.

1. Helyi csoportunk külföldi kapcsolatai:

Meg kell jegyezni, hogy a kapcsolatfelvétel mindig az OEE vezetése, vagy a MTESZ titkár ajánlása alapján jött létre. A folytatás már a mi feladatunk volt.

A 70-es években és a 80-as évek első felében a baráti szocialista országok jöhettek szóba. Igen jó kapcsolataink alakultak ki a szlovák kollégákkal. Cserelátogatás formájában kollégáink eljuthattak Zsolnára, Besztercebányára, Zólyomra, Selmecbányára, Rózsahegyre. Ez 4-4 fős csereút formájában valósult meg, és úgy érezhettük, hogy az érdeklődők el is juthattak a „célállomásra”: az Alacsony-Tátrába, Rózsahegyre. Szinte ingyenesen, egy 40 fős csoportot is indíthattunk kb. 4 napos, Magas-Tátrai látogatással fűszerezve.

Kialakult a lengyel chestohovai kapcsolat is szintén a 4-4 fős cserével (szegények alig tudták előteremteni az ellátásunkhoz szükséges élelmet).

Veszprém testvérvárosa a bolgár Haszkovó volt. Felhívást kaptunk, hogy az ottani erdészek is szívesen vennének egy cserekapcsolatot. A meghívásra ketten utaztak el (Fábián Béla Horváth Tiborral), akiket a szófiai repülőtéren vártak vendéglátóink. Az erdészeti miniszterhelyettestől kezdve Haszkovó város minden „fontos” embere fogadta őket. Jól érezték magukat, csak az a körülmény, hogy minden egyes pohárköszöntő előtt valami tósztot is illik mondani, fárasztó volt. Tibor ezt Fábián Bélára ruházta. A viszontlátogatás is megtörtént, többször is.

A 80-as évek vége felé a MTESZ-es Barna felhívott, hogy tudnánk-e fogadni egy osztrák erdész csoportot. Válasz: örömmel. Jöttek is, talán 10-12-en, akiket Huszáriban helyeztünk és láttunk el. Itt a szakmai program utáni veszprémi városnézést már az egyetem rendezte. Visszahívásunk 1988-ban történt. Sok mindent láthattunk, ami akkor még nálunk ismeretlen volt. /Részletezéséről a hely hiánya miatt eltekintünk./ A kapcsolattartó a grazi mérnöki kamara erdészeti részlege volt. Az Erdészeti Egyetemmel és a BEFAG egyesületével állt kapcsolatban. Meghívást kaptunk, hogy vegyünk részt egész Ausztriát képviselő csoportjuk felső-ausztriai, több napos konferenciáján. Ketten vendégként, Winkler András akkori rektor-helyettes, és (FB) akkori titkár vettünk részt ezen.

1. Helyi csoport és a szakosztályok

Alig lehetett olyan szakosztály, ahol csoportunk nem képviseltette volna magát. Sok mindenkire emlékezünk, de a sértődések elkerülése miatt nem sorolnánk a neveket.

1. Egyebek

A BEFAG a VERGA-val együtt 1987-ben szervezett Vándorgyűlést, ahol az egyesületekre a szokásos feladatok hárultak.

Az erdőgazdaság szellemi nyugdíjasainak találkozóit minden évben megszerveztük. Jó néven vették, hogy „karácsonyi ajándékként” egy-egy róluk is készült fényképfelvételt kaptak.

A visszaemlékezésben az elején megnevezett vezetőségi tagokon túl közreműködött még Czebei Sándor, Zachar Miklós és Zachar Miklósné.

1. Keszthelyi Helyi Csoport 1990 -2001-ig

Fábián Béla 1990-ig volt a Keszthelyi HCs titkára, utána Horváth Ivánt választották meg. A bizalom sokáig kitartott, közel három ciklust követően 2001-ben vált meg a titkári funkciótól (lemondott).

1990-ben a rendszerváltás eufóriájában égett az ország, így volt ezzel az erdésztársadalom is, azon belül az Egyesület is. Az országos vezetőség is megújult.

A Helyi Csoportnál az összetartó közösség megtartása, illetve létrehozása, a szakmai látókör bővítése és a szakmai érdekképviselet erősítése volt a cél. Az első két cél megvalósítása érdekében évi öt – hat rendezvényt szerveztünk, az érdekképviselet leple alatt a vállalatvezetés számára készítettünk nem szokványos elemzéseket, beadványokat, továbbá nem utolsó sorban az átalakuló gazdaságban fórumokat szerveztünk a helyi vezetők bevonásával.

Ez utóbbira volt példa a privatizációs biztos működése idején az ő megszólítása és egy egész napos rendezvény keretében a „kikérdezése”. Hasonló fórumot hoztunk össze a részvénytársasággá alakulás után az első igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai részvételével. Érdekes visszaemlékezni ma azon válaszok némelyikére…

Természetesen Kolumbusz tojását nem találtuk fel, rendezvényeink között a korábban, illetve máshol is bevált programok voltak a leggyakoribbak. Különböző tematikájú szakmai bemutatók mellett szerveztünk hossztoló versenyt, jelölő versenyt, könyvismertetőket. Legemlékezetesebb tanulmányutunk a négy napos alföldi volt 1993-ban. Lelkiismeretes szervezésben és felejthetetlen programokban volt részünk valamennyi utunkon, de remélem, nem bántom meg a többi vendéglátót (Szombathely, Eger, Pilis, Zala), ha a kecskeméti és bugaci utat külön is megemlítem. Ma is emlegetik, amikor az éjszaka közepén harmadszor is neki kellett indulniuk az éjszakai pusztának a dunántúli csapat folyamatos ellátását biztosítandó…

Nemzetközi kapcsolataink között említést érdemel a lengyel és osztrák államerdészet, velük gyakorlatilag folyamatosan szerveztünk közös programokat. Erdélyi kollégákkal is rendszeresen találkoztunk, továbbá a norvég és ír államerdészet képviselőivel is több alkalommal bonyolítottunk le szakmai rendezvényeket.

A három ciklus során végig Horváth Dezső, a BEFAG Rt. termelési vezérigazgató-helyettese volt a Helyi Csoport elnöke. Az elnök és a titkár között megértő, korrekt munkakapcsolat volt végig.

 

Összeállította:

1-6. pont:            Fábián Béla

7. pont:                Horváth Iván

 

Pápai Helyi Csoport története 2001-től

A helyi csoport korábbi (1970-ig terjedő), illetve a 2001 utáni története is szorosan összefügg az „anya” erdőgazdaság történetével. Ez nem véletlen, hiszen a tagság zömét az erdőgazdaság állományába tartozó aktív kerületvezető erdészek, erdőmérnökök, irodai alkalmazottak alkotják, valamint a már nyugdíjas kollégák. Nem a céghez kötődő tagok elenyésző számban voltak képviseltetve (természetvédelem, erdőfelügyelet). 1970 után az akkori Pápai Helyi Csoport a két erdőgazdaság összevonása után szűnt meg és olvadt bele a Keszthelyi Helyi Csoportba. Abban az időben zajlott az állami erdőgazdálkodás szervezetének országos átalakítása. Ekkor alakult ki a 22 állami erdőgazdaság, köztük a keszthelyi székhelyű Balaton-felvidéki Erdőgazdaság (BEFAG).

2001-ben ehhez képest merőben más volt a helyzet: nem országos átszervezés történt, hanem az akkori vezérigazgató kezdeményezésére az erdőgazdaság központját helyezték át Keszthelyről Pápára, a BEFAG területét, szervezeti felépítését (10 erdészet és 2 faipari üzem) nem érintve. Ez a lépés nagyban meghatározta a Pápai Helyi Csoport későbbi újbóli megszületését. Az erdőgazdaság központi adminisztratív állománya teljesen kicserélődött, s a cég neve is Balaton-felvidékiről Bakonyira változott. A Pápára költözött központi székházban 2001. október 25-én 10 fővel (ez volt a minimálisan elvárt létszám egy csoport alakításához) megalakult a Pápai Helyi Csoport, melyet az Elnökség 2001. november 8-án elfogadott. A megválasztott titkár feladata volt, hogy a Keszthelyi HCs-ból nyilatkozatok alapján átlépőket toborozzon, aki levélben, telefonon vagy személyesen minden tagot megkeresett. A tagtoborzás egész évben tartott (2002). Ennek az időigényes és sziszifuszi munkának meg is lett az eredménye, mivel egyrészt a rendes négyévenkénti országos és helyi tisztújító választásra, 2002. március 27-ére a Pápai HCS létszáma már 161 fő volt, másrészt a Keszthelyi Helyi Csoport idővel, tagság hiányában, megszűnt.

A fokozatosan gyarapodó tagság létszáma 2011-re meghaladta a 209 főt, majd ez a létszám az egyszeri drasztikus tagdíj emelést követően 40 fővel csökkent, s azóta is 165-169 fő körül alakul.

A helyi csoport első évére visszaemlékezve elmondható, hogy igen lelkesen és aktívan kapcsolódtunk be az egyesület életébe, jelentős létszámmal vettünk részt az Országos rendezvényeken (Vándorgyűlés, Erdésznő találkozó), képviseltettük magunkat a szakosztályok rendezvényein, és majd minden hónapban volt helyi csoport szinten rendezvény. Erről a kezdő évről kicsit részletesebben szólva.

Mindjárt az első évben 3 szakmai napot is szerveztünk erdészeteink területén. A Farkasgyepűi Erdészet volt a házigazdája, az akkor még újdonságnak számító, útkereső bükkös felújítási módszer elméleti és terepi bemutatójának. Török András égtájorintált módszere a jellemzően egykorú idős bükkösök felújítására kínál alternatívát. A módszerről a 2006. évi Erdészeti Vándorgyűlésre a Bakonyerdő Zrt. kiadásában könyv is jelent meg. A Balatonfüredi Erdészeten a Balaton-felvidék más jellegű gazdálkodási környezetével, jellemzőivel ismerkedtünk. A balatonakali erdőtömb, ahol a feketefenyvesek természetes úton őshonos lomberdővé történő fokozatos átalakítását tanulmányoztuk, azóta zarándokhellyé vált, szakmai rendezvények rendszeres programja. De szót ejtettünk az erdészet speciális helyzetéből fakadó problémákról, a gazdálkodásban a természetvédelmi, tájképi, idegenforgalmi szempontok érvényesítéséről, a csermille károsításáról, a cseresek egészségi állapotáról és természetesen az erdészet gazdálkodásáról, felépítéséről. Harmadik alkalommal talajtanos, termőhelyes szakmai napot tartottunk, részben porosodó tudásunk felfrissítésére, részben pedig érzékelve a hidrológiai és klimatikus viszonyok változásából fakadó lépéskényszert a helyes célállomány megválasztása érdekében.

A tudományos alapot a Nyugat-Magyarországi Egyetem Termőhelyfeltárási Tanszék munkatársai jelentették, akik vezetésével a Devecseri Erdészet területén néhány jellegzetes talajszelvényt tekintettünk meg és az ehhez kapcsolódó tipológiai, állománytípusokkal kapcsolatos jellemzőkről cseréltünk eszmét.

(Az eredmények, tapasztalatok indították arra az erdészetet, hogy 400-500 hektáros erdőtömbökben részletes termőhely térképezést készíttessenek, hogy tudományos megalapozottsága legyen a fafaj váltásnak.)

Emellett szerveztünk tanulmányutat Erdélybe, ahol a történelmi múltra, kulturális programra, a nemzet tudatra helyeztük a hangsúlyt. A nagybuszos, családi kirándulást később még több felvidéki, ill. erdélyi út is követte.

Társerdészeti, ill. a Szombathelyi Erdőgazdasághoz társerdőgazdasági látogatásra is sor került az első évben.

A hagyományosan kétévente megrendezendő nyugdíjas találkozó szervezését 2002-ben átvette a HCS, és azóta is az egyesület szervezi a nyugdíjasok körében nagyon várt kétévenkénti találkozókat, ahol 120-130 fő mindig meg is jelenik.

Az első évtől résztvevői voltunk az Év erdésze versenynek, melynek házi fordulóját szintén a helyi csoport bonyolította.

Meg kell jegyezni, hogy a kitalált és megvalósult programok szervezésében a titkáron túl a legnagyobb szerep és feladat a mindenkori házigazdára hárul, aminek ők kivétel nélkül lelkiismeretesen (a lelküket is beleadva) és alaposan megfeleltek. A cég akkor még 10 erdészetét igyekeztünk felváltva felkeresni, megosztva közöttük a különböző témákat, programokat.

A további évek programjai, eseményei közül csak az érdekeseket, emlékezetesebbeket villantjuk fel. Szakmai napok (eredőművelési, közjóléti):

A Sümegi Erdészet területén tartott program középpontjában az erdőfelújítás volt. Makkvetéses állománykiegészítés, vegyszeres gyomirtás – egyszikű elleni gyomkorlátozás, erdővédelmi problémák –aszálykár utáni visszavágás, Nyírlaki csemetekert megtekintése.

Az újabb szakmai nap témája a feketefenyvesek nagymértékű pusztulása, felújítási gondok, lehetőségek, tájképvédelem, gombabetegségek a természetvédelem elvárásai a Keszthelyi-hegységben. Közjóléti beruházások, szerepük az erdészet működésében. Egy másik alkalommal a Pápai Erdészet területén két nagyobb tájegységet néztünk meg, egyrészt a kevésbé ismert kemenesi térséget mutattuk meg a kollégáknak, tölgyes felújítást, akácosok egészségi állapotát, a Zsivány-tanyát, másrészt a kupi tömbben tekintettük meg a 2004-ben átadott erdészeti erdei iskolát, tanösvényt ill. a térségre jellemző feladatokat, tölgy száradás, felújítás, pajor kár, gyapjaslepke rágás témakörét jártuk körbe (2005-ben a Bakonyerdő Zrt. 10.000 hektár erdőterületen védekezett légi úton a gyapjaslepke hernyó ellen országos érdeklődést keltve a médiákban is.). A fentieken túl jártunk a teljesség igénye nélkül a fenyőfői 50 hektáros bányarekultiváció területén, Kurta-völgyeki szálalótömbben, Zabolán lucfenyő pusztulás után.

A 2006. évi nagyrendezvényünk középpontjába a Bakonyerdő erdei iskoláit helyeztük. Bemutatkozott három különböző adottságú és feladatkörű létesítményünk, kiegészítve a Társaság közjóléti tevékenységének ismertetésével, kiemelve a környezeti nevelés fontosságát. 2007. évi „Közjólét a Bakonyban” évindító rendezvénynek ötletét az előző évi Vándorgyűlés adta, melynek 3. program pontját „játszottuk” újra, kiegészítve az előző egy-két évben létesült közjóléti beruházásokkal az Ugodi és a Farkasgyepűi Erdészetnél, biztosítva a lehetőséget OEE tagjaink részére, hogy ők is megtekinthessék a bemutató helyszíneit.

A Monostorapáti Erdészet volt a kezdeményezője évekkel ezelőtt a működési területén található történelmi emlékek bemutatását, feltérképezését szolgáló közjóléti tanulmányterv elkészítésének. A gazdag középkori múlt 26 öröksége (várak, templomok) került be a fejlesztési tervbe. Ezt a kezdeményezést később kiterjesztettük a többi erdészetre is, így rendelkezésünkre áll a Zrt. teljes működési területére a történelmi emlékhelyek tára. Ezen munkák az alapjai az egyes konkrét fejlesztések elkészítésének, mint pl. a Salföldi pálos kolostorrom, a dabosi templomrom, a szigligeti óvár ill. a bakonyszentjakabi pálos kolostorrom régészeti feltárásának és állagmegóvási munkálatainak. Ezen romokat is felkerestük egy közjóléti szakmai nap alkalmával, de máskor a Somló környék értékeit fedeztük fel járva Nagy László szülőházában, a nemeshanyi vízimalomban, a dobai Erdődy kastély parkjában, melynek rekonstrukciós terve Europa Nostra-díjat nyert, valamint Kiscsőszön a dunántúli néptánc oktatás és hagyományőrzés egyik fellegvárában.

Az OEE Pápai Helyi Csoportja 2005. évi programtervében szerepelt egy meghitt, családias program, az erdészek és pedagógus feleségeik közös kirándulása, találkozója. A két meghatározó, fajsúlyos, de legalábbis korábban komoly tekintélynek örvendő társadalmi rétegnek, a pedagógusoknak és az erdészeknek egyik közös feladata a gyerekek, a jövő nemzedék nevelése, tudatának formálása. Ennek egyik kapcsolódási terepe az erdei iskola, az erdészetek közjóléti tevékenysége. A hagyományteremtő rendezvényen szerettük volna, ha jobban megismernék a résztvevők egymást, a feleségek a cég elképzeléseit, erdei iskoláinkat, az erdészek meg a pedagógusok elvárásait, ötleteit, ha építeni tudnánk a szoros kapcsolatokból adódó helyzeti előnyökre. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy egyrészt 2015-ben már 10. alkalommal szerveztük meg az erdész-pedagógus párok találkozóját, másrészt a 2016. évi programtervünkben már „nemzetközivé” szélesedik a kezdeményezés a Verga helyi csoport szervezésében. Az elmúlt években a cél és a szándék nem változott, ebben az értékromboló, agresszivitást, türelmetlenséget, kilátástalanságot sugalló, rohanó, elv nélküli világban szeretnénk egy kicsit megállni, erőt meríteni, bemutatni a cégek jövőt formáló elképzeléseit, szeretnénk, ha jobban megismernék a résztvevők egymást.

Szintén sikeresnek bizonyult az az ötlet, hogy a könyvelésen dolgozókat, az irodai alkalmazottakat vigyük ki az erdészetekhez, az erdőbe. A fő célja az volt ezeknek a kirándulásoknak, tanulmányutaknak, hogy ne csak íróasztal mellett találkozzanak a szakmával a központi hölgyek, urak. Az adminisztratív kolléganők is ismerjék meg az egységeket, erdészeteket. Ne csak számoknak lássák a lekönyvelendő tételeket, legyen több ismeretük a szakmáról, a munkánkról, feladatainkról.

Több alkalommal, színesítve pl. a tisztségviselő választást, neves előadókat hívtunk meg.

Dr. Lánszki Imre beszélt Ősbuda váráról, Fehérvárról, múltunk fehér foltjairól saját kutatásai alapján. Az előadás igen érdekfeszítő volt, azok számára is érdekes, akik először hallottak a témáról. A kutatások most is folynak, nem kis ellenszélben. Az eredmények számottevőek, a laikusok számára megdöbbentőek. Fény derült történelmi múltunk jó néhány eltitkolt részletére. A későbbiekben dr. Lánszki Imre vezetésével a Budakalász melletti erdőben a kutatás helyszínét is megtekintettük.

Sörös István építészmérnök a vízben álló piramisokról, az ókori megalitikus építkezések titkairól tartott sokak által várt, izgalmas előadást, melyben magyarázatot kaptunk az ókori építkezések hihető módjáról, hiteles bizonyítékokkal; az egyiptomi piramisok építésének eddig meg nem cáfolt módszeréről.

Dr. Csóka György erdőmérnök, zoológus, az Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi osztályának vezetője egy alkalommal két előadást is tartott, melyek címe: Új, inváziós erdei rovarfajok Magyarországon és a környező országokban; ill. vodka, szaké, gubacsdarázs – rovarász expedíció Kelet-Ázsiában. Mindkét előadás igen érdekfeszítő volt. Csóka György szuggesztív személyisége, a rovarok iránti elkötelezettsége, vitriolos előadásmódja, tartalmas mondanivalója lekötötte a hallgatóságot.

Az évek során megvalósított programokat áttekintve kiolvasható, ha „válság” volt a Zrt-nél, akár pénzügyi, akár személyi, akkor az abban az időszakban kevesebb programra kerülhetett sor (2008, 2009, 2010).

 

Stubán Zoltán - Rosta Katalin