Búcsú Szy Ferenc professzortól

Az elemi iskoláit Lentiben végezte 1929-1933 között. A középiskolát, mint magántanuló kezdte el, majd 1936-1941 között a dombóvári Esterházy Miklós Nádor reálgimnáziumban fejezte be. A sikeres érettségi után, 1941 őszén beiratkozott a József Nádor Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Karára, ahol 1947. augusztus 3-án vette át diplomáját Dr. Proszt János dékántól. 1947-49 között a Borsod-Abaúj-Zemplén megye vadászati Felügyelőségén dolgozott.

 

1949-1953 között a Miskolci 13. sz. Erdőrendezőségen csoportvezető-mérnökként az állami tulajdonba vett erdők felmérésével és üzemtervek elkészítésén fáradozott. 1953-tól 1956. november elejéig a Soproni Egyetem növénytani tanszékén tanársegédként majd adjunktusi beosztásban végezte oktatómunkáját.

 

A magyar forradalom és szabadságharc idején, Sopron vérnélküli forradalmának napjaiban a MEFESZ katonai csoportjának tagja. Jó barátság fűzte a győri nemzeti tanács elnökéhez, a tragikus sorsú Szigethy Attilához. Erről így vallott: „A forradalom alatt az oktatók nagy része a hallgatók törekvését támogatta. Függetlenséget akartak. Azt szerették volna, hogy az oroszoktól az ország szabaduljon meg minél előbb.”

 

A forradalom vérbe fojtása után ő is – mint a többi 200 000 magyar – kis családjával az emigrációt választotta. 1957-1960 között Vancouverben, a ma már legendává vált Soproni Divisio kötelékében professzor. Tanítványait, szeretett hallgatóit előadások keretében oktatta az erdészeti növénytan ismeretére (anatómia, morfológia, élettan). Fontosabb gyakorlati tantárgyai voltak: a növényismerettan, a dendrológia, a növényföldrajz.

 

Oktatási tevékenységét befejezve 1960-tól a BC Ministry of Forest-nél (Inventory Division) helyezkedett el Victoriában. 15 évig az erdő fatömeg felmérésével foglalkozott. Itt dolgozott 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig.

 

Első feleségével 1950-1964 között éltek együtt. Két gyermeke született: Judit és Ferenc. Két gyermeke öt unokával ajándékozta meg. Második felesége Mária asszony István fiát hozta az új házasságba, újabb két unokával gyarapítva családját. Mária asszony hű társa volt és 39 évig éltek boldog házasságban.

 

A természet mérhetetlen szeretetét erdész édesapjától örökölte, aki az Esterházy hercegi erdészet erdőmestereként dolgozott. Ő maga így vallott erről 2010-ben: „Szerencsésen alakult az életem, mert minden munkám a természethez kapcsolódott, így életem nagy részét az erdő fái, növényei és állatai között tölthettem.” Szy Ferenc (barátainak Fury) szenvedélyes és kiváló vadász volt. 2006-ban Budapesten jelent meg „Vadászéletem Kanadában” c. könyve. Ebben a kötetben olvasható részletes életrajza. Vadászélményein keresztül bemutatja az olvasónak az erdő állat és a növényvilághoz fűződő tapasztalatait és erdészeti munkáját.

 

E sorok írója ismerte őt személyesen is. 2007-ben találkozott vele Kanadában és haláláig levelezett vele. Fury bátyám érdeklődött minden óhazában történt esemény után. Mindenben és mindenkin segített, ha hozzá fordultak. Bár Mária asszonnyal többször jött haza és látogatta meg itthon maradt rokonait, mégis örökös honvágy gyötörte. Egy utolsó interjúban így vallott erről: „Hiányoznak a magyar erdők, hiányoznak a magyar tarlók, a magyar erdők hangja, hiányzik az ország. Mert az az én hazám. Ilyen az élet. Nekem itt is van egy hazám, otthon is van egy hazám. Végeredményben sehol sincs.”

 

Személyében a Kanadában új otthonra lelt UBC Diviso egyik utolsó neves professzorától búcsúzunk. Tudása, segítőkészsége, selmeci szellemben eltöltött boldog élete legyen példa a késői utókornak, mindazoknak, akik az erdészeti munkakört választották élethivatásul.