"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

A bükkös klímazóna várható változásai a ZALAERDŐ Zrt. területén

A bükkös klímazóna várható változásai a ZALAERDŐ Zrt. területén
A munkabizottság a ZALAERDŐ Zrt. erdeiben tartotta meg ülését Surd térségében. A vendégeket elsőnek a házigazda erdőgazdaság nevében Rosta Gyula vezérigazgató köszöntötte, majd Keszi László a munkabizottság elnöke nyitotta meg a szakmai napot és köszöntötte az öt állami erdőgazdaságot képviselő 32 erdész kollégát. A programot a vendéglátók a „Bükkös klímazóna várható változásai a ZALAERDŐ Zrt. területén” címmel állították össze.


A kifejezetten terepi bejárás során a házigazdák igyekeztek szemléletesen bemutatni azokat az erdőket, melyekben az elmúlt évtizedekben bizonyítottan bekövetkezetett klimatikus változások váratlan, új feladatok elé állították az erdőgazdálkodót.
 
Míg Zala megye jelentős részére a bükkös klíma volt a jellemező 1960-1990 között, addig mára ez a klímazóna minimálisra csökkent és a jövőben szinte teljes megszűnését prognosztizálják a kutatók. Ennek pedig már most jól látható hatásai vannak a bükkös faállományokra, különösen az olyan határtermőhelyeken, mint a surdi – mondta el Nemes Zoltán erőgazdálkodási osztályvezető és dr. Páll Miklós osztályvezető, a program szervezői.
 
A klímazónán kívül található surdi erdőkben látható volt:
 
• A kezdetben még mesterségesen, majd később természetes felújítással létrehozott fiatalosokban a bükk jelenleg még egészséges, kielégítő fejlődést mutat.
 
• A középkorú bükkösökben már egyre több a csúcsszáradt egyed, az állományok kiritkulnak, a záródás csökken.
 
• Az idős állományok gyors pusztulásnak indultak és helyenként tömeges pajorkár lépett fel már az állomány alatt. Egészségügyi véghasználatokat kellett végezni és az erdőfelújítást csak speciális, úgynevezett „csöves” technológiával lehetett sikerrel végrehajtani.
 
A pajor elleni vegyszeres védekezés jelentősen növeli az erdőfelújítás költségeit, de jelenleg nem ismert más eljárás. Bodor György nyugdíjas erdőmérnök kollégánk saját kísérleteiről és tapasztalatairól tájékoztatta a szakmai résztvevőket.
 
A klímaváltozás nemcsak a bükköt érintette, más fafajokon is új betegségek, új károsítók jelentek meg és okoztak időnként tömeges pusztulást – számolt be a Nagykanizsai erdészet igazgatója, Kreiner Roland.
 
A lucfenyveseket teljesen fel kellett számolni a szúkár miatt, ami mára már a vörösfenyőn is fellépett. A szelídgesztenye, mint elegyfafaj, egy gombabetegség miatt szinte teljesen kiveszett az erdőkből, majd ugyan ez a gombakárosító a kocsánytalan tölgyeken is megjelent.
 
A változásokra adható válasz példájaként mutatták be Surd 10F erdőrészlet duglászfenyő állományát, ami egyelőre jól alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.
 
A házigazdák, összegezve tapasztalataikat javasolták az őshonosság és a tájhonosság fogalmának felülvizsgálatát, mert a gyorsan változó termőhelyi körülmények már nem teszik lehetővé az e fogalmakra alapozó törvényi szabályozás betartását. Ami ma még őshonos vagy tájhonos egy adott helyen, az rövid időn belül már nem lesz az.
 
A Magyar Tudományos Akadémia PAB Erdőgazdálkodási és Vadgazdálkodási Munkabizottsága 2013. szeptemberében alakult meg a térség tudományos alapokon nyugvó erdő- és vadgazdálkodásának előmozdítása érdekében, jelenleg 5 állami erdőgazdaság és összesen 44 fő tagja van.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Fotók: Mecsekerdő Zrt.

Hírszerkesztő: Nagy László