Nem a felmelegedés, hanem annak üteme jelenti az igazi veszélyt a természetre, mivel a gyors változással az élővilág sok szereplője képtelen lépést tartani. A szakértő szerint mégsem kell tétlenül szemlélnünk a hazai erdőségek helyzetét, és arra sincs szükség, hogy eukaliptuszligetekre cseréljük le a tölgyeseket.
Habár január végén váratlanul beköszöntött a tél, a havazást és a mínuszokat szokatlanul enyhe idő vezette be. Az elmúlt hetekben emiatt (is) sok szó esett a globális felmelegedés elkerülhetetlennek tűnő velejáróiról: a jégsapkák olvadásáról, a tengerszint emelkedéséről vagy arról, hogy az időjárási szélsőségek egyre gyakrabban jelentkeznek bolygónkon. A közbeszédben azonban egyelőre kisebb szerep jut az éghajlatváltozás Kárpát-medencére gyakorolt hatásainak. Pedig a feltartóztathatatlan változásnak a hazai flóra és fauna is részben kiszolgáltatott.
Túlzás lenne azt állítani, hogy az időjárás a feje tetejére állt. A föld története során felmelegedési és lehűlési ciklusok váltották egymást mindig, a fő probléma tehát nem a jelenség maga, hanem az, hogy a felmelegedés üteme felgyorsult – magyarázta lapunknak a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet főmunkatársa Dr. Koltay András.
Az állatok és a növények is alkalmazkodnak, ha pedig tűrőképességük határára jutottak, más területekre húzódnak, ez azonban nem megy egyik napról a másikra. A jövőben nemcsak a hőmérséklet emelkedik majd tovább, hanem a csapadék területi és időszakos eloszlása is megváltozik. Ezért a hűvösebb vagy nedvesebb környezetet kedvelő fafajok – mint például a bükk – pusztulásnak indulhatnak, illetve helyüket mások vehetik át – tette hozzá a szakértő. Az időjárás mellett egyre komolyabb fenyegetést jelentenek azok a kártevők is, amelyeket régen a kemény hideg megtizedelt, mára viszont – és a jövőben egyre inkább – nagy számban átvészelhetik a teleket. A globalizáció azon káros hatását is itt kell megemlítenünk, hogy a kontinensek közötti aktív és mindennapos kapcsolat miatt a hazai erdőket eddig soha nem látott ázsiai vagy amerikai gombák, rovarok, illetve más élősködők ugyancsak megtámadhatják.
A szakember szerint mégsem kell tétlenül szemlélnünk a hazai erdőségek változását, és arra sincs szükség, hogy eukaliptuszra cseréljük le a tölgyeseket, mondván: a változásnak nem lehet az útjába állni.Több lehetőségünk van: először is a leginkább veszélyeztetett monokultúrás erdőket átalakítva olyan, több fajból álló társulásokat hozhatunk létre a hazai erdőkben, amelyek ellenállóbbak a gombák, hernyók és a többi kártevő támadásaival szemben. Aztán a természetes folyamatokat felgyorsítandó a Kárpát-medence tölgyeseibe például betelepíthetünk Dél-Európából származó, szárazságtűrő rokonaik közül, hogy megerősítsék kiszolgáltatottabb fáink genetikai állományát – emelte ki Koltay András, majd hozzátette: egyvalamit azonban biztosan nem tehetünk meg. Nem ringathatjuk magunkat abban a hiú ábrándban, hogy mindent megőrizhetünk úgy, mintha mi sem történt volna.
Forrás: MNO Erdőkerülő
Szerző: Nagy Áron
Fotók: Bíró Gabriella/MNO
Hírszerkesztő: Nagy László