Tolna megyében, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vadászterületén, 2010. tavaszán egy impozáns és izgalmas hullott agancsot találtunk a Hőgyész közeli erdőben. Látszott rajta az erőteljes fejlődési hajlam, az ágai számában és tömegében benne rejlett a jövő nagy ígérete. Érdekes, hogy a 6-7 évesre tartott bikát senki sem ismerte, sem bőgéskor, sem télidőn nem került látótérbe.
A 2010. év szeptemberében már könnyedén azonosítottuk a központi bőgőhelyen megjelenő bikát, aki - ahogyan az egy "számos" bikának kijár - az erdőben megtörtént keresztségben az Ödönke nevet kapta a vadászati szakszemélyzettől. Természetesen elejtéséről szó sem lehetett, abban minden szakértő véleménye megegyezett, hogy még jó pár szarvasnászt meg kell élnie a csodálatos gímbikának, mire rá lehet emelni a fegyvert. Szerettük volna, ha végre "ranglistás bika" kerül terítékre a hőgyészi erdőkben, hiszen nagy bikáink már voltak szép számmal, de igazán kimagasló, amelyre az ország-világ vadászai felkapják a fejüket még nem.
2011. tél végén már mindenki nagyon várta az agancskeresés eredményét, ami nem is váratott magára és csalódást sem okozott. A hullott agancspár a terület szívéből került elő, ahol Ödönke néhány alkalommal meg is mutatta magát jelezve ezzel, hogy biztonságban van és bízhatunk a megmaradásában.
A házi bírálat a következő eredménnyel járt:
Szárainak hossza: 104 és 106 cm
Koszorú körméretek: 25,5 és 26,0 cm
Ágainak száma: 10 + 10
Számított 24 órás tömege: 12,80 kg
A nehezen, ám kellő objektivitással megállapított pontszáma: 232,78 IP
Mondani sem kell, hogy nagyon vártuk, mit hoz a következő szeptember. Kivárva, de az előző évi bőgőhelyén végül csak megjelent Ödönke. Jóval erősebbnek mutatkozott, mint az előző évben, hozzá fűzött reményeink csak fokozódtak. Ekkora bikát még nem láttunk területünkön. Ödönke kerülve a konfliktusokat, végig bőgte a lakodalmat. Az a Gyulaj Zrt. szakmai kollektívája részéről még mindig magától érthető volt, hogy a meglövetése fel sem merülhet, pedig belföldi és külföldi jelentkező vendégvadász lett volna rá szép számmal.
Télre visszaköltözött előző évi helyére, hullott agancsai ugyan ott kerültek fellelésre, ahol előző évben is.
Az aktuális méretek és a megállapított pontszáma a következők voltak:
Szárainak hossza: 112,5 és 109,0 cm
Koszorú körméretek: 27,5 és 29,0 cm
Számított 24 órás tömege: 14,10 kg
Pontszáma: 248,83 IP
Azután ránk köszöntött 2012. szeptembere, de Ödönkét hiába vártuk a megszokott bőgőhelyére. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, jöttek a hírek, hogy itt is látták, ott is látták, sőt ki és milyen körülmények között lőtte-lövette meg, de hitelt érdemlő információ sajnos nem futott be hozzánk.
Idén februárban egy utánkeresés közben a megszokott bőgőhelye közvetlen közelében előkerült az agancsa. Bár teljesen máshogy festett, mint az előző években, de azonnal felismertük, hogy a nagy gímbikánk testének a maradványai vannak ellőttünk. Jellegzetes ágai, szárának íve és a nagy tömege, ereje egyértelművé tette, miért nem találkoztunk vele bőgés idején. Még agancsának fejlesztése közben baleset érte, a feje nagy ütést kapott, aminek következtében elveszítette szinte a teljes bal agancsszárát, amiből csak egy csonk és egy erősen túlnőtt szemág maradt. Jobb oldali szára is megsérült. Mindezek ellenére a mindkét száron hiányos agancs nagykoponyás tömege 9,7 kg. Agancsa még az óvatos becslések szerint is 15 kg fölött kellett legyen.
Feltehetően a sérült "kacska" agancsával nem tudta érdemben felvenni a harcot vetélytársaival és így az egyiküktől kaphatott egy vagy több végzetes szúrást. Erejéből csak arra futotta, hogy elérje a közeli nádasban rejlő dagonyát. Sajnáljuk-e, hogy ilyen véget ért Ödönke története? Természetesen igen, hiszen most már biztosan tudjuk, hogy beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket, igazolta volna szakmai alapokra helyezett döntésünket.
Bánjuk-e, hogy nem mondtuk ki rá idő előtt a végzetes "Tessék lőni"-t? Minden ésszerű indokkal szembe menve azt kell mondjuk, hogy nem! Hisszük, hogy példát kell mutatnunk szakmai környezetünknek, és nem szabad, hogy a vadgazdálkodásunkban pusztán és kizárólag csak a rövid távú anyagi szempontok vezéreljék döntéseinket.
A képen egy másik elhullott "tar" bika koponyájára - preparátori mesterremekként - ráépített utolsó hullajtott agancspárjával látható. Ez az "összeállított trófea", mely már "csak" az élőhelyét jelentő Gyulaj Zrt. Hőgyészi Erdészete vadászházának a falát díszíti, örökíti meg agancsainak terpesztését, pompáját.
Forrás: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Szerző: Gálos Csaba, Stein Krisztián
Hírszerkesztő: Nagy László