"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

A sikerhez gyakorlati tapasztalatok kellenek

A sikerhez gyakorlati tapasztalatok kellenek

Bocskaikert, Hajdúböszörmény, Sopron – Tizennégy évesen az ország másik felébe költözött, mert hajtotta a hivatástudat. A napfelkelte már talpon, a naplemente még bőven ébren találja. A gombák, a növények, a fák és a vadak tudora. Jól bánik a fegyverrel, s nem esik kétségbe, ha számolnia kell. Állóképessége nagy, mentálisan és szellemileg is felkészült, munkája komplex és felelősségteljes. Megyénkben alig 200-250-en élnek hasonló kvalitással.

Ők az erdészek, akik – más szakmákkal ellentétben – komoly, kétnapos küzdelemben vívhatják ki az Év Erdésze címet. Idén ezt a díjat a bocskaikerti Komáromi Ferenc érdemelte ki, aki a hajdúböszörményi Hajdúerdő Kft.-nél dolgozik immár 11 éve.

A szakemberrel beszélgetve gyorsan kiderült, nem elég – például a soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola szigorú követelményeinek megfelelve – a komoly elméleti tudást elsajátítani, a sikerhez gyakorlati tapasztalatok kellenek, nem is kevés. Nem véletlen, hogy az idén – az Index helyszíni tudósítása szerint még a szokásos borozgatással sem enyhített – kétnapos „tortúrán” nem nagyon vesznek részt pályakezdők, de idősebb erdészek sem. Pedig – mint Komáromi Ferenc mondja – bizony nem egy 70 év körüli kolléga jár ki még most is minden nap az erdőbe, s dolgozgat, hisz ez egy életforma, nem egy uniformis, amit a nyugdíjjal letesz az ember.

– Én 1998-ban végeztem a Roth Gyulában jelessel, s 2003 óta dolgozok a Hajdúerdőnél, de csak a tavalyi vándorgyűlésen éreztem azt először, hogy készen állok a megmérettetésre. Sokat készültem rá, hogy valóban méltón tudjam képviselni a céget. Ráadásul a 22 versenyzőből csak ketten voltunk „magánerdősök”, eddig szinte csak állami erdészetben dolgozók nyerték el a címet – avatott be Komáromi Ferenc, aki a tizenegy legkülönbözőbb versenyszámról is szívesen mesélt.

A verseny június 11-én Szombathelyen korong- és golyós lövészettel kezdődött, majd másnap Sopronban, a reggeli eligazítást követően két órás írásbeli szakmai teszttel folytatódott. A 125 beugratós kérdésből 121-et sikerült helyesen megválaszolnia, ám az még csak a bemelegítés volt.  Utána jött a diavetítés, ahol 12 másodpercenként cserélték a képeket, s ez idő alatt nemcsak felismerni kellett az egyes növény vagy állatfajokat, de le is kellett írni a pontos nevüket, s például azt, hogy a gomba mérgező vagy ehető, a vad védett-e vagy sem. Szóval járt a szemünk és a kezünk rendesen – summázta a 35 éves erdész, hozzátéve: a felismeréses feladatok a képek után a preparátumokkal folytatódtak. Téli rügyes hajtásokat kellett azonosítani, majd a különböző magok következtek a vörösfenyőtől a vadkörte magjáig.Ezeket anno az iskolában tanultuk, volt olyan fafaj, amivel 16 éve nem is találkoztam – jegyezte meg.

Mérték, becsülték a törzseket, erdőfelújítást terveztek, elegyarányt vizsgáltak, erőrendezési feladatokkal küzdöttek meg, sőt a gyérítésnél száz megszámozott fából választották ki a dönteni valót, hiba esetén pedig viselték az ezért járó pontlevonást. De előkerült egy bizonyos Bitterlich-féle tükrös relaszkóp is, melynek segítségével kellett kiszámolni a hektáronkénti fatömeget, az átlagos törzs átmérője mellmagasságban, s az átlagfa magassága tükrében.

Forrás: haon.hu

Fotók: Matey István

Hírszerkesztő: Nagy László