2012 áprilisában, már jóval a legtöbb lombos fafaj fakadása előtt a Mátra déli lejtőin feltűnő mértékű tűvörösödést/száradást lehetett megfigyelni fenyőkön, elsősorban a Pinus-féléken. Ennek kiterjedése és mértéke az első észlelés óta eltel mintegy 2 hónap alatt is fokozódott. A probléma kivizsgálását, illetve felmérését az Egererdő ZRt Mátrafüredi Erdészete és az ERTI Erdővédelmi Osztálya közösen kezdte meg.

A lehető leggyorsabban kivitelezhető, ugyanakkor megfelelő információtartalmú felvételezési módszert igyekeztünk választani a probléma sürgőssége miatt. A Mátrafüredi Erdészet területén 122 olyan erdőrészlet található, ahol feketefenyő vagy erdeifenyő fafaj is előfordul. Ebből 68 olyan részlet van, amelyben a fenyők 20% feletti elegyarányban képviseltek. Ezekből véletlenszerűen (véletlenszám-generátor segítségével) választottunk ki 25 minta-erdőrészletet. Így a minta erdőrészletek közé különböző korú és különböző elegyarányú erdőrészletek is bekerültek. Ezeket terepi bejárás során részletesen felvételeztük; az erdőrészlet területén arányosan párhuzamos mintavételi sávokat fektettünk le két famagasság szélességben (jól belátható sávszélesség), a terepen legcélszerűbb irányban, egymástól az állomány elegyarányától és méretétől függően célszerű távolságokra. Az ilyen sávokban látható faegyedeket egyedileg minősítettük egészségügyi kategóriák szerint, majd lejegyeztük az alábbi kategóriákba eső fák számát:

1: frissen elpusztult egyed
2: 50% feletti levélelhalás
3: 50% alatti levélelhalás
4: tünetmentes

Eddig, a fent részletezett módszerrel 23 erdőrészlet felvételezésével végeztünk, így 3423 feketefenyő és 2083 erdeifenyő szerepelt a mintában. A terepi felvételek előzetes eredményeinek összesítése az alábbi táblázatban látható.

A feketefenyő nagyobb mértékű károsodása már a terepen is feltűnő volt. A felvételezés során tapasztaltuk egyéb fafajok, mint például kocsánytalan tölgy, cser, gyertyán, stb. száradásos károsodását is, bár általában némileg kisebb mértékben, mint a fenyők esetében. Még a szakembereket is meglepheti, hogy miért éppen az egyébként szárazságtűrőnek tartott feketefenyő esetében jelentkezett a legerőteljesebb pusztulás. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a fenyők késő ősszel, illetve enyhe teleken is asszimilálhatnak, aminek révén az extrém őszi, illetve téli csapadékhiányra érzékenyebben reagálnak, mint az ilyenkor nyugalomban lévő lombos fák.

A károsodott erdők többnyire déli, délnyugati kitettségben, sokszor dombtetőn, sekély termőrétegű talajokon álltak. A fenyők ültetésével egyébként is gyakran a leggyengébb termőhelyeket igyekeztek hasznosítani.A károk okainak részletes vizsgálatakor sem olyan rovarra, illetve kórokozóra utaló nyomokat sem találtunk, a mi a fák gyors, váratlan és tömeges pusztulását magyarázhatná. A pusztulás fő okának a 2011-es év 2. félévének súlyos aszályosságát tartjuk. A 2011-es naptári évben Mátrafüreden mindösszesen 400 mm csapadékot mértünk, ellentétben a 2010-es, 1000 mm-t meghaladó értékkel. A 2011. augusztustól decemberig terjedő időszak (5 hónap) csapadékösszege nem érte el a 90 mm-t, és a 2012-es év első negyedévének csapadékösszege is 100 mm alatti.

Az 50% felett károsodott fák magas arányából arra következtetünk, hogy a pusztulás tovább folytatódik. Érdemi regenerálódásra csak kis esélyt látunk, még akkor is, ha a vegetációs időszak alatt megfelelő mennyiségű csapadék esik.Elkerülhetetlen a pusztult foltok mielőbbi kitermelése. Ezzel a másodlagos erdővédelmi problémák kockázata is csökkenthető. A kitermelt kisebb foltok természetes úton történő felújulására a környező lombos állományokból jó esély látszik.

Egererdő ZRt, Erdészeti Tudományos Intézet Mátraüredi Erdészet Erdővédelmi Osztály

Forrás:mierdonk.hu