A 2013-ban alapított, a folyamatos erdőborítás elméleti alapjainak és gyakorlati megvalósításának sorozata, a Silva naturalis periodika 2. kötete látott napvilágot a múlt év végén.
A kötet szerkesztői, Prof. dr. Bartha Dénes és Barton Zsolt olyan régi műveket válogattak össze, amelyek a folyamatos erdőborítással, a szálalással foglalkoznak, de eddig a szakközönség különféle okok miatt nem férhetett hozzájuk. Jablánczy Sándor az Erdőmérnöki Főiskola Erdőműveléstani Tanszékének vezetőjeként és egyetemi tanáraként kandidátusi értekezését „A szálalóerdő jelentősége Magyarországon” címmel 1953-ban írta meg. Mivel Jablánczy professzor 1956-ban Kanadába távozott, ezért „az értekezéseknek is megvan a maguk sorsa” alapon műve a Magyar Tudományos Akadémia raktárában ismeretlenül és hozzáférhetetlenül hevert. Az értekezés most teljes terjedelemben jelent meg, amelynek értékét az is fokozza, hogy a szerző Csehországban végzett, s ezért már abban az időben is széleskörű külföldi szakirodalom-feldolgozást végezhetett.
A kötet másik részét Fekete Lajos, a selmeci akadémia utolsó polihisztor tanára írásaiból válogatták. Az Országos Erdészeti Egyesület által annak idején kiadott három füzet öt fejezete jelent meg e kötetben, amelyekből többek között élvezetes stílusban az őserdő képét, a szálalás jelentőségét, a szálalóerdők kezelését ismerhetjük meg az akkori látásmód szerint.
Forrás: NYME EMK/Silva naturalis projekt
Szerző: Dr. Puskás Lajos
Fotók: NYME EMK/Silva naturalis projekt
Hírszerkesztő: Nagy László