A szarvasgombáról mindenkinek egy olyan elérhetetlen, aranyáron mért luxuscikk jut az eszébe, melyet idős öregurak keresnek betanított disznójukkal valahol egy, a nagyközönség előtt titokban tartott erdő mélyén. Ezzel szemben a szarvasgomba egy értékes mezőgazdasági termék, mely biztonságosan termeszthető Magyarországon is - bevezetővel jelent meg áttekintő cikk a témában.
Keveseknek jut eszébe, hogy a föld alatt legalább annyira összetett és változatos életközösség létezik, mint a felszínen. Ennek a meglehetősen bonyolult, számunkra még jobbára ismeretlen világnak a tagjai a szarvasgombák. A szarvasgombák rejtett, földalatti életmódja egy szokatlan stratégiának köszönhető: a csészegombák (Pezizales) fejlődése során a termőtest fokozatosan bezárult, majd a földfelszínről egyre mélyebbre, a föld alá került. Ugyanakkor a talajfelszín alatti lét megnehezítette a gombák terjedését, ezért illatossá váltak, hogy a rájuk találó állatok segítségével messzi területekre is eljuthassanak. Ezért a szarvasgombákat – az őket gyűjtő emberek legnagyobb bánatára – előszeretettel fogyasztják a kisebb-nagyobb kártevők, úgymint speciális gombalegyek (Suillia) és szarvasgomba-bogarak (Leiodes), az egerek és a vaddisznók. A földalatti lét miatt a szarvasgombák gyűjtése képzett kutyák nélkül lehetetlen. A kutya a gombát a szaga alapján találja meg, ezért garantált, hogy segítő társunk közreműködésével csak az illatos, érett gombát gyűjtjük.
Bár a szarvasgomba kifejezés a köznapi szóhasználatban elterjedt, a szakemberek ma is vitatkoznak a pontos meghatározáson: egyesek csak a Tuber nemzetség tagjait sorolják ide, míg mások minden olyan föld alatt termő gombára értik, melyek gazdasági szempontból értékesek. Ugyanakkor a szarvasgombák nemcsak azért fontosak, mert drága termőtestet növesztenek, hanem azért is, mert szimbionta gombák, partnerükkel együtt élve, a gyökér sejtjei közé behatolva elősegítik gazdanövényük fejlődését, ellenállóbbá teszik azt a környezeti hatásokkal szemben. A szarvasgomba leggyakoribb növénypartnerei a tölgyek, hársak, gyertyánok, fenyők és a mogyorók.
Európában mintegy 10 szarvasgombafajt fogyasztanak, melyből a három legnagyobb értéket képviselő és nagy mennyiségben előforduló faj a francia szarvasgomba (Tuber melanosporum Vittad.), az isztriai szarvasgomba (Tuber magnatum Pico) és a nyári, vagy más néven burgund szarvasgomba (Tuber aestivum var. uncinatum Chatin). Ezek közül a nyári szarvasgomba bír Magyarországon a legnagyobb jelentőséggel. Ezt az illatos földalatti gombát tömegével gyűjtik hazánk erdeiben. Az évi mintegy 10-25 tonnás termés közel 100 %-a külföldön talál gazdára, a hazai fogyasztás és az ahhoz kapcsolódó kultúra egyelőre gyerekcipőben jár.
A természetes élőhelyeken gyűjtött gomba mennyisége és minősége nagyban függ a szezonális időjárástól: az aszályos nyár és ősz akár romba is döntheti egy-egy év termését. A hazánkban egyre növekvő populációval jelen lévő vaddisznó, illetve a termés illegális, a terület tönkretételéhez vezető túlzott gyűjtése komoly károkat okoz az erdei élőhelyeken. Ezen negatív hatások kiküszöbölésére jelenthet megoldást a szarvasgomba-termesztés, melyre hazánkban két technológia alakult ki. Az első módszer tulajdonképpen egy különleges erdőtelepítés: az elvetendő makkot vagy erdészeti szabadgyökerű csemetét helyben kezelik a szarvasgomba oltóanyaggal, majd elvetik/elültetik azt.
Erdészeti szarvasgomba-termesztés
Az erdészeti szarvasgomba-termesztés során a szarvasgomba optimális körülmények között mintegy 7-8 év alatt hálózza be a gazdanövénye gyökerét, majd a talajt is. Ekkor várható az első termés is, melynek mennyisége fokozatosan emelkedik, évjárattól és termőhelytől függően elérheti az évenkénti 6-60 kg/ha mennyiséget. Ez átlagos árat (150 €/kg) számítva mintegy 0,3-3 M Ft/év bevételt jelenthet tulajdonosának mintegy 40-50 évig. Fontos, hogy a 2009. évi erdőtörvény lehetőséget ad arra, hogy az ezzel a céllal létrehozott erdő gazdasági rendeltetése a hagyományostól eltérő, úgynevezett földalatti gomba termelését szolgáló erdő legyen, és így más előírásoknak kell megfelelni annak kezelésekor. A fenti technológiával eddig mintegy 40-50 hektár erdő létesült Magyarországon. Elsőként egy tolnai erdősítés fordult termőre: gazdája 8 év elteltével, 2007-ben gyűjthette első szarvasgombáját.
Ültetvényes termesztés
A szarvasgomba termesztésének másik, nemzetközileg elfogadott formája az ültetvényes termesztés, melynek alapja a minősített, mikorrhizált csemete és az öntözés. A mikorrhizált csemetét speciálisan erre a célra, kontrollált körülmények között állítják elő, így az e technológiával létrehozott ültetvények nagy előnye, hogy a gomba már „benőtte” a gazdanövény gyökerét, azt bázisként használva gyorsabban elterjed a talajban. Ezt segíti elő a mikroszórófejes öntözés, mely megfelelő nedvességet és mikroklímát biztosít a gazdanövény és a gomba fejlődéséhez. E kettő (a mikorrhizált csemete és az öntözés) garantálja a korai termőre fordulást (4-6 év), valamint az időjárásnak kevésbé kitett mennyiségű és minőségű hozamot. Az éves termés meghaladhatja a 200 kg/ha mennyiséget is, ez mintegy 6-9 M Ft bevételt eredményezhet. A hazai egyetemeken a 2010-es években folytatott kutatások megalapozták a hazai szarvasgomba-termesztést és mikorrhizált csemete előállítást, ugyanakkor a termesztés sok kérdése még megválaszolatlan. A fenti technológiával létrehozott ültetvények nagysága ma mintegy 40-50 hektár, termőre fordulásuk a közeljövőben várható.
Gazdasági számítások szerint ugyan a szarvasgomba-termesztés megtérülési ideje több, mint 10 év, belső megtérülési rátája viszont meghaladja a 9 %-ot. A szarvasgomba termesztésére emellett olyan erodált, időnként belvíz, árvíz borította vagy fagyzugos területek is alkalmasak, ahol rentábilis mezőgazdasági termelés nem folytatható. Előnyei könnyen kiaknázhatók a jelenlegi kisparcellás, elaprózódott birtokméret mellett is. A szarvasgomba-termesztés kézimunkaerő-igényes tevékenység, mely munkalehetőséget jelent Magyarország elmaradott, vidéki régióiban. Mivel a szarvasgomba termesztése során ellenjavallott a vegyszerek (műtrágyák, növényvédő szerek) alkalmazása, alacsony környezeti terhelése miatt hosszútávon fenntartható. Emellett a szarvasgombák talajélet javító-gazdagító hatása vitathatatlan. Végezetül, az őshonos fás szárú növények mint gazdanövények ültetése fokozza a légköri szén-dioxid-megkötését.
Forrás: Agrofórum
Fotók: Agrofórum
Hírszerkesztő: Nagy László