Szarvas, vaddisznó, róka és egyéb vadak tetemei borították csütörtökön a szegedi Belváros díszburkolatát: nem kell megijedni, csupán a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola kilencedikes gólyái estek át az iskola hagyományos beavató szertartásán.
Amint felharsantak a vadászkürtök, a vadállati álcát öltött újoncok rohanva menekültek a hajtók elől, akik könyörtelen lelkesedéssel terelték őket a harmadikos vadászok felé. A felsőbb évesek nem hibáztak: csőre töltött botjaikkal az összes inaló vadállatot leterítették. Mikor az utolsó szarvas is összerogyott, vadászok és hajtók együtt gyűjtötték össze a zsákmányt. Akadt a gólyák között, aki talicskába került, másokat a hátukon cipeltek a vadászok a Klauzál téri terítékre.
Végül számba vették a zsákmányt, és hangos botütések közepette a korábbi gólyák az iskola teljes értékű tagjává váltak. – Minden harmadikosnak van egy elsős keresztgyereke, akire áthagyományozza a saját kezével díszített botot a három ütés után – mondta Ragadics Péter, harmadéves erdésztanuló, miközben büszkén mutatta medve- és szarvas alakokkal díszített, aprólékosan megmunkált pálcáját.
A gólyák az első ütést a vadászat istenei, a másodikat pedig az iskola tanárai és diákjai nevében kapták. A harmadikat önmagukért: hogy soha ne feledjék, e jeles pillanattól kezdve immár ők is az erdészetisek büszke közösségének tagjaivá váltak. – Most már, hogy mindkét szerepet kipróbáltam, őszintén mondhatom, vadnak és vadásznak lenni egyaránt örök élmény. Biztos vagyok benne, hogy az elsősök is imádni fognak ide járni, ahogy mi, idősebbek is büszkék vagyunk az iskolánkra – fogalmazott Grácin Edit, harmadéves tanuló.
Forrás: delmagyar.hu
Fotók: delmagyar.hu
Hírszerkesztő: Nagy László