Több hónapnyi önkéntes munka után óriási adatmennyiséget dolgoznak fel a a barcsi Dráva Völgye Középiskola diákjai. Elhivatott tanulók és tanárok hónapokon keresztül végeztek felmérést a középrigóci területen, ahol a ragadozó emlősök állományát mérték fel. A Nemzeti Tehetség Program keretein belül 18 erdészeti és vadgazdálkodási technikus osztályos diák vállalt 60 óra szolgáltot, akiknek több önkéntes tanulótársuk is segített a tanórák után. Róka, borz és sakál kotorékokat kerestek és találtak, egy közel ezer hektáros területen.
Az erdészeti és vadgazdálkodási technikus tanulók tehetségfejlesztése volt a program legfontosabb célja a ragadozó emlősök állományának felmérése során – mutatott rá a pénteki záró konferencián Selyem József erdőmérnök, programvezető. Térképismeret, GPS használat, kameracsapdák beprogramozása és kihelyezése, mintaterületes és teljes területes felmérés sávok mentén, aranysakál akusztikus állományfelmérés, lábodi szaktábor, szinkronmegfigyelés, adatfeldolgozás és adatok kiértékelése szerepelt a tavaly októberben indult programban. A teljes felmérés alatt összesen 94 kotorékot találtunk, melyek közt volt róka, borz, aranysakál, ideiglenes, nem használt is – összegezte az eredményeket a szakember. – A járt és lakott kotorékok között több kölyköt nevelő családot is találtunk: 6-8 borz, 4 róka, és 3 aranysakál famíliát.
A csúcstartó kotorék 17 kijárattal rendelkezett a szederrengetegben, miközben megtörtént a családok és revírek feltérképezése is. A kihelyezett nyolc vadkamerából minimum kettő dolgozott egyszerre, melyek több mint 20 ezer fotót készítettek, kilenc vadfajt rögzítve. A szinkronmegfigyelést a gím szarvas borjazási időszakában végezték: arra voltak kíváncsiak, hogy mi történik ha a borjas tehén és sakál, illetve a borjú és a sakál találkoznak. A hallgatóközönség nagy sóhajjal konstatálta, hogy az aranysakál többször elhaladt a borjú mellett, így az észrevétlen maradt számukra.
– Észak-déli irányú sávok mentén dolgoztunk, és 10-30 méterenként álltunk fel, majd ahogy haladtunk, rögzítettük a koordinátákat és a nyomvonalakat – mesélte Gergely Gilbert a mintaterületes felmérésről. – Szerettük volna az összes kotorékot megtalálni, amiket természetesen később vissza is ellenőriztünk. – A sakálok hangját körülbelül egy kilométeres körzetben lehet hallani, és a hangokat kijelölt helyeken rögzítettük – tette hozzá Nichter Róbert. – Több eszközt is használtunk ehhez, például analóg sakálhanglokátort, megafont, és a válasz irányát tájolóval határoztuk meg, miután magányos hangot, sakállokált, és hosszú üvöltést játszottunk le.
Végül térképen rögzítették a sakálhangokat és a feltételezett kotorékok helyszínét is. A visszaellenőrzések egyelőre még nem zárultak le, és az óriási adatmennyiség kiértékelése is folyamatos. A rendhagyó felmérés végleges adatait azonban majd hosszútávon tudják hasznosítani az erdészeti és vadgazdálkodási szakemberek, kutatók.
Forrás: sonline.hu
Fotók: sonline.hu
Hírszerkesztő: Nagy László