"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Vad és vadászok: kritikus tömeg, kritikus helyzet

Vad és vadászok: kritikus tömeg, kritikus helyzet

Az apróvadállomány növelésének lehetőségei, a túlszaporodott vadállomány, az általuk okozott károk, a már-már kezelhetetlen helyzet törvényi szintű rendezése volt fókuszban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara idei vadgazdálkodási konferenciáján.

Immár harmadik alkalommal rendezte meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – az Országos Magyar Vadászati Kamarával és az Országos Vadászati Védegylettel együtt – vadgazdálkodási konferenciáját a hagyományos, február eleji FeHoVa-kiállítás társrendezvényeként, és a cím – A vadgazdálkodás időszerű kérdései – most mindennél jobban aktuális volt: ugyanis a 2015-ben elfogadott új vadászati törvény – amely egységében idén március 1-től lesz hatályos – rendszerszintű változásokat hoz/hozott a vadgazdálkodásban (is).

Győrffy Balázs, a NAK elnöke megnyitóbeszédében azt emelte ki, hogy a vadászati törvény végleges változatában viszontláttak egyes agrárkamarai javaslatokat, ami a szervezet érdekérvényesítő-képességét is jelzi. Azt is megjegyezte, hogy bár a törvény foglalkozik a vadkár kérdéskörével, azért ez a pont örökös érdekellentét a mezőgazdálkodó és a vadgazdálkodó között. (A vadkárról a NAK a közelmúltban közös felmérést készített a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetével.) Mint mondta, olyan helyzet sajnos kizárt, hogy ne fordulhasson elő vadkár, és ha megtörténik, akkor kompromisszumosan kell elrendezni, hogy mindkét fél számára megnyugtatóan záruljon. Ezt elősegítendő a NAK és az országos vadászkamara egy közös vitarendezési protokoll elkészítésébe kezdett.

Más szemszögből közelítette meg a vadászati törvényt Bitay Márton Örs, az FM állami földekért felelős államtitkára: meglehetősen komoly kritikával illette a hazai vadásztársadalmat és vadgazdálkodást, hozzátéve, hogy sajnos a nagyvadállomány nő, az apróvadállomány csökken, a trófeák minősége is kedvezőtlen. – A magyar vadállomány méltán világhírű lehetne, de jelenleg sajnos nem az. A hazai vadgazdálkodás is méltán világhírű lehetne, de jelenleg sajnos az sem az. A vadgazdálkodás hírnevét vissza kell szerezni, okszerű vadgazdálkodással, ehhez nyújt segítséget az új törvény – jegyezte meg az államtitkár.

Bitay Márton Örs szerint a tájegységi vadgazdálkodás bevezetése – 5 nagy vadgazdálkodási táj, 52 tájegység – alapjaiban változtatja meg az eddigi rendszert, az állami alkalmazott tájegységi fővadászok pedig szaktanácsadással, tervkészítéssel segítik a vadgazdálkodókat. Megjegyezte, hogy a tervekhez és a fővadászok szakmai iránymutatásához valamennyi hivatásos és sportvadásznak alkalmazkodnia kell. Az államtitkár szerint az új rendszer első mérlegét leghamarabb egy év múlva lehet megnézni, a végső cél pedig, hogy ennek eredményeként a hazai vadászatot és vadgazdálkodást a 2021-es budapesti vadászati világkiállításra ismét a világ élvonalában jegyezzék. És a kijózanító mondatok igazságtartalmát nem vitatta Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke sem.

A tájegységi vadgazdálkodás melletti szakmai érvet hozott fel Sisa Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti és vadgazdálkodási főosztályának megbízott főosztályvezető-helyettese. Mint mondta, így sokkal jobban lehet kezelni a vadállományt, sokkal inkább alkalmazkodni lehet az ökológiai követelményekhez, és sokkal könnyebb az ellenőrizhetőség is.

A változtatás szükségességét a nagyvad-statisztikákon keresztül mutatta be Csányi Sándor, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének igazgatója. Ahogy mondta, a gím-, a dámszarvas és a vaddisznó állományainak nagysága már-már kritikus, kezelhetetlen méretű, 1998 óta folyamatosan nő. Plasztikusan úgy fogalmazta meg, hogy „a vaddisznók már az Alföldön is megjelentek, holott ott nem lenne helyük”, míg a gímszarvasok új, eddig nem tapasztalt helyeken, a keleti megyékben vagy éppen Bács-Kiskunban okoztak már vadkárokat. A vadászok adatszolgáltatásának pontatlanságával, megbízhatatlanságával kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy a statisztika szerint háromszorosára nőtt a lelőtt gímszarvasok mennyisége, és „olyan hasznosítási arányokat jelentettek, hogy ennek alapján a gím idehaza már kihalt volna…”.

A szakember szerint a jövőbeli feladatok közé tartozik az úgynevezett „belövés”, az elérendő és elviselhető állatállomány meghatározása, a tényleges teljesítés ellenőrzése, a megfelelő állományhasznosítási arányok bevezetése, a tájegységi vadgazdálkodási tervek jóváhagyása és ha szükséges, akkor az ezekbe való évközbeni beavatkozás lehetőségének a megteremtése.

Csányi Sándor mellett Sisa Ferenc is érintette a vadkár-témakört. A főosztályvezető-helyettes szerint „annál jobban nem lehet megfogalmazni a vadkárrendezést, mint ahogy a törvény teszi”. Ugyan Sisa Ferenc nem tért ki rá, de talán a NAK-elnök által említett protokoll kialakításához hozzájárulhat, hogy a törvényben meghatározták a nagyértékű növénykultúra, a fokozottan vadkárveszélyes terület, valamint a vadriasztó lánc fogalmát.

Ugyan Csányi Sándor az Alföldet említette a vaddisznók új élőhelyeként, de sajnos nem csak ott bukkantak már fel, hanem a városokban, például Budapesten is. Heltay Miklós, a SZIE VVMI egyetemi docense szerinte ennek oka, hogy a vaddisznó vagy éppen a róka, a nyest, egyes énekesmadarak búvóhelyet és táplálékot találnak az ember környezetében. Sokkal könnyebben találnak élelmet, mint a természetes környezetükben. 

Ugyanakkor jelenleg sok mindent nem lehet tenni, a városlakóknak el kell viselniük a jelenlétüket vagy a károkozásukat, mert például lakott belterületen nem lehet vadászni – védett állatot meg pláne nem –, illetve a polgári törvénykönyv és a vadászati törvény ellentmond egymásnak abban, hogy ki tartozik kártérítéssel a vad által okozott kárért. Mint mondta, nincs más, mint „végignézni, ahogy a harkály szétveri a szigetelést a házon”.

Szerinte megoldás lenne önkormányzatok bevonásával a belterületi búvóhelyek és a táplálékok csökkentése – ahogy mondta: „a park legyen park” –, a jogszabályi ellentmondások feloldása, a lakossági tájékoztatás, a tudatos vadgazdálkodás, valamint városi vadvédelmi szolgáltatok létrehozása. Időszerű feladat tehát van elég

Forrás: NAK

Fotók: Nagy László/Erdészeti Lapok

Hírszerkesztő: Nagy László