Az egykor szomorú sorsú Kápolnapuszta sziklái számtalan titkot magukba zárva, büszke tartással szegélyezik a Vértes domboldalait. A völgyben csak az ott maradt vad nyoma árulkodik a barangolónak, micsoda regényes életet él a hajnali erdő. S amikor feljövő nap megcsillantja a harmatcseppeket a májusi vadvirágokon, mint a lila ecsetvonások a plein air festményen, úgy ragyogtatja, kápráztatja a tájat. Minden hivalkodás nélkül, egyszerű szépségével ejt rabul a gánti erdőben Kápolnapuszta.
Gróf Lamberg Rudolf minden bizonnyal szenvedélyes szerelmese lett ezeknek a lankáknak, ezért építtette 1874-ben az ott lévő vadászházat, amely a két világháborút is átélve, megmaradt patinásan, nemesi 
vonásokkal, a dús vadföldekkel szegélyezett domboldalon.
A Vértesi Erdő Zrt., mint a terület jelenlegi gazdája, nem adta át az enyészetnek a lombok között rejtőző, megkopott öreg falakat, a száraz és denevérekkel teli pincét. A régi vadászmesék őrzőinek tiszteletére,- akik szintén a kalapjukra tűzték a kis tölgyfalevelet - új pompát adott az erdőgazdaság a nagy múltú vadászháznak. Ma már az ideérkezőt ámulatba ejti, és a vadászvendég visszavonhatatlan vágyat érez arra, hogy valamikor újra láthassa. Ismételten maradandó értéket teremtett a Vértesi Erdő Zrt., hódolattal gróf Lamberg Rudolf előtt is. A vadászházat átadta Kocsis Mihály vezérigazgató, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Právetz Antal csákvári erdészeti igazgató.
Forrás: Vértesi Erdő Zrt.
Szerző: Sárainé Illés Edina
Fotók: Vértesi Erdő Zrt.
Hírszerkesztő: Nagy László