Az OEE Szeniorok és Tiszteletbeli Tagok Tanácsa (továbbiakban: Tanács) 2014. március 27-én tartott ülése óta foglalkozik az akác-üggyel. Nem abban az értelemben és hozzáállással, ahogyan azt a napi híradásokból megismerhettük. Ezek sorába nem kívánunk beállni, a híradásokat nem kívánjuk sem elemezni, sem méltatni. Lehet kezelni e kérdést érzelmi alapon is, és ebben nincs semmi kivetni való, de nekünk, szakembereknek ezeken a személyes érzéseken tudni kell felülemelkedni, érzékeltetve, hogy az erdő és természetvédelem ügyét életciklusokon átívelő elköteleződéssel lehet felelősségteljesen szolgálni, holisztikus szemléletben vizsgálni. Az ülés résztvevőiből alakult munkacsoport vállalta végül az elhangzott vélemények, gondolatok és tapasztalatok lényegének szintetizált rögzítését úgy, mint a Tanács állásfoglalását.
A több szempontból megvilágított akác kérdés megválaszolásánál az állásfoglalásunk alapjához mérlegelésre kerültek, a termőhelyi és klimatikus tényezők, azok változásának függvényében szerzett tudományos ismeretek, de legfőképpen azonban az elmúlt évszázad második felében felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok tanulságai.
A felmerült kritikus kérdésben a mi véleményünk, hogy erdészeti szakkérdésekkel elsősorban az erdészeti szakembereknek kell foglalkozni, de azoknak kötelezően.
Ez korántsem azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekben nem akarnánk más diszciplínákkal egyeztetni, társadalmi szerveződésekkel párbeszédet folytatni. Az akác-ügy, egy a sok közül, amely az erdészetpolitikánk része, és egy azok közül a szakkérdések közül, amelyekről nekünk kell eldönteni, hogy Magyarországon mit szándékozunk tenni.
Miután erdészeti témát tárgyalunk, jó lenne, ha nem feledkeznénk meg egy erdészetpolitikai alaptételekről, s annak vonzatairól: „Az erdészetpolitika célja az erdők örökös, közcélú fenntartása és lehetséges fejlesztése, annak gazdasági haszna és környezeti jelentősége miatt”. E két funkció sorrendjét fel is cserélhetjük, előre tehetjük a környezeti jelentőséget, de nem szabad megfeledkeznünk a Földön élő – hét milliárdot meghaladó – népességről, s arról, hogy ennek a népességnek jelentős szükséglete természeti erőforrás jellegű.
Magyarországon, a fenntartható erdőgazdálkodás érdekében – tehát közérdekből – az erdő korlátozott rendelkezésű tulajdon. Miután az állam közérdekből korlátozza az erdőtulajdonost, az erdők kezelését közérdekű támogatásban kell részesíteni, az erdők teljesítő képességétől és a gazdaság mindenkori állapotától függően. Az erdők fenntartása és fejlesztése a szakszerű kezelésben valósul meg. A szakszerűen – leegyszerűsítve, erdőterv szerint – kezelt erdő, a rendeltetésétől függetlenül, puszta létével nyújtja mindazon javakat, amelyek a környezeti jelentőségéből adódnak. A népességnek azonban vannak, olyan napi szükségletei, melyeket az erdő, főleg a gazdasági jelentőségével összefüggő szolgáltatásaival tud kielégíteni. Nem szabad elfelejteni, hogy a gazdasági haszon emlegetésénél, nem pénzbeli nyereséget kell itt érteni, hanem azon természetes „javak” összességét, amelyeket csak az erdő komplexitása képes kielégíteni.
Állásfoglalásunk szerint – az akácügy örve alatt – át kell tekinteni azokat az erdészeti témaköröket, amelyek könnyen juthatnak az akácügy sorsára. Megkíséreljük felsorolni, összefoglalni azon legfontosabb szakmai kihívásokat, amelyek úgy gondoljuk, hogy a magyar társadalom számára erdészeti szempontból nagy jelentőségűek, időszerűek, esetenként sürgetőek:
1.) A legfontosabb erdészeti kérdésekben szakmai állásfoglalás, annak egyeztetése a kapcsolódó szakterületekkel, majd népszerűsítése, társadalmi elfogadtatása.
Ebben a pontban, nem csak az akác témakörre szorítkozunk, hanem minden, az erdők fenntartásával összefüggő szakterületre megállapításokat szándékozunk elővezetni:
Az elmúlt félévben tudományos és társadalmi fórumok (illetéktelen belebeszélők, megmondó emberek) foglalkoztak olyan erdészeti szakkérdéssel, amelyet külső, nemzetközi fórum gerjesztett.
De nem foglalkozott e kérdéskörrel, az erdészetben elfogadott, legmagasabb szintű szakmai grémium a MTA Erdészeti Bizottsága. A témával való foglalkozást úgy gondoljuk, mint ahogyan az korábban is megszokott volt: egy-egy jelentősebb új erdészeti irányvonal kijelölését előzzön meg, akadémiai szintű tudományos konferencia, az aktuális erdészetpolitikai témakörökről. A kutatás, oktatás, erdészeti közigazgatás és gyakorlat szakelőadói a kitűzött témakörökben adjanak tájékoztatást a kialakult állapotról, helyzetről, tárják fel a gondokat, ellentmondásokat, javasoljanak megoldási alternatívákat, helyet adva itt a nemzetgazdaság, társadalom szempontjait taglaló nézeteknek is. Az MTA EB értékelje, egyeztesse a látottakat, hallottakat és alakítsa ki a szakma egységes álláspontját, előre és nem utólag védekező álláspontból, amikor már valami támadás érte az erdészet ügyeit. Minthogy a témakörök igen kiterjedtek, felsorolásuk is meghaladja állásfoglalásunk határait. Mégis, álljon itt néhány fontosabb témakör:
- Az erdők fenntartásáért felelős különböző szakmai, társadalmi, politikai szintek felelőssége, feladata. Az ország termőterületének több mint 20%-át erdő fedi! Az erdészetért felelős tárcán belül, az igazgatás legfelső szintjén, miért szerepel mégis méltatlanul kicsi súllyal az erdészet?
- A 2015-2020 évekre szóló Erdészeti Stratégiánk, miért arról szól főként, hogy az EU-nál kialakított pályázati, támogatási rendszert, hogyan tudnánk minél több helyen megcsapolni? Miért hiányoznak belőle az erdészeti politika hagyományos elemei?
- Az erdőből, az erdő által kielégíthető szükségletek felmérése, éves szinten jelentkező nagyságrendje: Mely szükségleteket lehet hazai forrásokból kielégíteni, figyelembe véve az ország ökológiai lehetőségeit, gazdaság teljesítőképességét és jóléti állapotát? Meddig lehet/szabad a magyar erdők területi növelését tervezni? Az erdők rendeltetésének, az eltúlzott mértékű Natura 2000 területek indokoltságának vizsgálata. Ez utóbbiakra módot adhat az erdők övezeti besorolása.
- A megújítható energiaforrások között, hol szerepeltessük az erdőket, a faültetvényeket?
2.) Az akác, ahogyan mi látjuk.
Nem „eső utáni köpönyeg” akar lenni az összeállításunk. Nem vitatjuk, az un. „akác koalíció” jó szándékát. Az akác és akácméz „hungarikummá” nyilvánításával nem megoldott az akác-ügy. A probléma, ismert volt a brüsszeli „robbantás” előtt is. Az erdők fenntartásáért felelős – méltatlanul alacsony szinten működtetett – intézmény-hálózatunk, szakmai vezetője 2012. évben, e témában tartott előadásában felvázolta, hogy az akác:
- területfoglalása 1990 óta erőteljesen megnövekedett (akácosaink 1/3-a ebben a 22 évben létesült);
- az akác megítélése, besorolása nem egyértelmű, sokszor szélsőséges és általánosító;
- táj és termőhely függően kell értékelni, megítélni, szabályozni;
- szabályozása kialakult és eredményes, melynek további finomítása szükséges;
- klímaváltozás elleni küzdelemben fontos szerepe van;
- kiváló tulajdonságai (talajvédelem, ipari fa, méztermelés, erózió elleni védelem, gyors növekedés, egyszerű eredményes felújítás, energiaforrás) alapján területfoglalásának és jelentőségének további növekedése várható.
Az akác-ügy, kísértetiesen hasonlít korábbi erdészeti problémákra, amelyek – mondhatni – megmozgatták a közfigyelmet és megosztották a véleményeket.
- Nem először fordult elő az erdészet történetében, hogy külső reakciót követően kezdünk el védekezni mások által kreált szakmai problémák miatt.
- Az egyik híradásból 2014-ben olvashatjuk, az erdészetért felelős tárca vezetője úgy nyilatkozott, hogy nem fogják nekünk Brüsszelből megmondani, hogy Magyarországon milyen fák nőjenek.
- Néhány hónappal ezelőtt ugyanez a tárca készítette el a Nemzeti Erdészeti Stratégiát, amely a 2015 – 2020 évekre szól és főleg az EU-támogatások elérhetősége szemüvegén át láttatja a szakmai kérdéseket, és számos helyen irányozza elő, a terjeszkedő idegen honos fajok visszaszorítását, s az ezekre igénybe vehető támogatásokat.
Jó lenne, ha a szakszerűség – ezen a felelős szinten – következetességgel párosulna.
Az EU-nak nincs közös erdészeti politikája. A fenntartható erdőgazdálkodást nem szabályozza közvetlenül joghatással bíró nemzetközi egyezmény. Itt kell visszautalnunk az 1. pontban leírtakra, Magyarországnak vannak ilyen jogszabályai, s azokat kell összeegyeztetni lehetőségeinkkel, szükségleteinkkel és szándékainkkal.
Említhetünk törvényerejű szabályozást, amelyeket nem kívülről diktáltak, még csak nem is befolyásoltak. „Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló, 2009. évi XXXVII. törvény” végrehajtására kiadott 153/2009 (XI.13.) számú FVM. rendelet, már számos – ma is érvényben lévő – megszorítást tartalmaz a fenti témakörben.
Az adott szó kötelez. Az EU-tagsággal vállalt kötelezettségek elől nem lehet kitérni. Ezeket a kötelezettségeket, a tagországok képviselői közös munkája eredményeként állítják össze. Mindazokat a megállapításokat, amelyek az akác mellett, vagy ellen felmerültek jól ismerjük. Ezek ismeretében, mégis nekünk, itt Magyarországi erdészeknek kellene leírni, hogy mi mit akarunk tenni az akáccal, majd megpróbálni a közösségi szabályozókat úgy alakítani a térségbeli társnemzetek bevonásával, hogy szándékaink teljesülhessenek, a szabályozók és a pályázati lehetőségek ehhez igazodjanak, ne a meglévő szabályozók közt lavírozva kelljen – erős kompromisszumok árán – különféle támogatási lehetőségekre rátalálni
Vannak tennivalóink az akáccal. Vannak olyan erdészeti tájak, erdei társulások, termőhelyek, ahol valóban semmi keresnivalója nincs az akácnak. Ezek egy részét az Országos Erdészeti Adattárból el lehet különíteni. Ne feledjük, nem – korábban megállapított – rendeltetés alapján kell a keresési feltételeket meghatározni. A rendeltetés, legfeljebb motiválhatja a válogatást és a később kialakítandó kezelési módokat.
Vannak erdőrészletek, amelyek esetében nem elegendő az adattári elkülönítés, helyszínelésre van szükség ahhoz, hogy meghatározhassuk, kell-e egyáltalán tenni valamit, és ha igen, mit. Úgy gondoljuk, ezt a feladatot megfontoltan, nem más tevékenység rovására célszerű elvégezni, pl. a normál erdőtervezés során, tíz év alatt.
A meghatározóan több évtizedes erdőművelői véleményekre, akácnemesítés terén gyakorlatban felhalmozódott tapasztalatokra, illetve a tudományos élet állásfoglalásaira is figyelemmel határozott a kiállásunk az akác igen sokoldalú hasznosíthatósága mellett. Ha már oly sokan állást foglaltak, álljanak itt a szeniorok gondolatai is a fehér akác megítéléséhez:
- 300 év alatt Európában az akác, jelentős tényezővé vált, Magyarország egyes tájain meghatározóvá,
- Nemcsak faanyagának igen széleskörű hasznosíthatósága, de sajátos minőségű mézelő adottsága is növelte jelentőségét, amely jogosan tekinthető „Hungarikumnak”.
- Egyesek által, mint üldözött fafaj, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek révén bolygatott talajok, vízmosások, bánya-meddők megkötésére kiválóan alkalmas,
- Fatömeg-termelő, alkalmazkodó képessége és hasznosíthatósága – különösen a parasztgazdaságok igényeit nézve – kedvező és még fokozható,
- A nagy múltú magyar erdőművelésnek köszönhetően, az eltelt 250 - 300 év alatt szakszerű állományneveléssel, nevelővágásokkal és tudatos szelekcióval, az akác állományaink – a termőhely adta korlátok mértékéig – genetikailag értékesebbé váltak,
- A magyar erdészeti kutatás korábban is foglalkozott az akáccal és felfigyelt a külföldi kutatási eredményekre. Érdemes volna ezekkel újra foglalkozni az akác több irányú honossági kérdéseit illetően is, ha földtörténeti távlatokban gondolkozunk. Pl. Vadas J. 1911-ben Bp-en megjelent "Az ákácfa monográfiája" c. művének 1. oldalán, az akác származásával kapcsolatban hivatkozik a Term. tud. közl. 1881. évf. 378. oldalán írtakra. Ebben, a Hanusz István által írt cikkben (XXVI. Alföldünk "magyar fá"-ja), szó szerint a következők állnak: „Nemcsak hogy Európa harmadkori növényzete sok tekintetben hasonlított Észak Amerika mostani növényzetéhez, hanem az ákácz ezen korszakban Európának bennszülött növénye volt; - elég sűrű előjövetelét Unger nemcsak Stájerországban mutatta ki, hanem földrészünk harmadkori rétegeiben egyebütt is, és ez különösen a Robínia Hesperidum Unger-re szól, mely alak kiválóan a Robínia Pseudoacácia-val vagyis a mi közönséges fehér ákáczunkkal egyez meg."
- A múlt század második felétől, dr. Kopeczky Ferenc, dr. Szőnyi László, dr. Marjai Zoltán, Keresztesi Béla akadémikus, dr. Kapusi Imre, dr. Rédei Károly, Dr. Szemerédy Miklós több évtizedes kutató munkájának és a gyakorlati szakemberek tevékenységének eredményeként, a genetikai, szelekciós nemesítéssel kapott fajta csoportok nemzetközi jelentősége közismerté vált és a jelen időszak nemesítési eredményeivel az elismertsége tovább fokozható.
- Miközben Magyarországon az akác szinte meghonosodott, aközben – az 1980-as évek közepén hazánkban járt amerikai delegáció vezetője, Ph. D. James Hannover Michigani Egyetem nagytekintélyű professzora szerint – őshazájában a kipusztulás szélére sodródott, (Dr. Szemerédy M.).
- A hazai genetikai szelekciós nemesítés eredményei alapján kezdődött el az akác amerikai „visszahonosítása”, és az amerikai kutató professzor útjának publikálása nyomán jelentkezett kínai kutató is a Nyírségi akácállományok tanulmányozására, melynek eredményeként Kínában az évszázad végére az akáccal történő erősítés elérte az 1 millió hektárt, közvetítésükkel pedig a két Koreában a 448.000 hektárt. (Dr. Szemerédy M.)
- Az akácellenzők ökonómiai és ökológiai szempontokra hivatkoznak. Az ökonómiai kifogás teljes képtelenség, akik ezt állítják, a hazai faárakat még távolról sem ismerik és nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy a világ fafelhasználása a népesség növekedésével közel azonos arányban emelkedik. A hagyományos felhasználás mellett a növekvést a fa energetikai felhasználása (tűzifa, apríték, pellet) is befolyásolta. A vegyipar, textil, műanyagipar növekvő igényeket támaszt a facellulóz iránt, újabban, mint második generációs termék, megjelent a bio üzemanyag, bioetanol. Európa faimportja több milliós nagyságrendekkel folyamatosan emelkedik. A természetvédelmi területek növekedésével, jelentősen csökken a kihasználható famennyiség, ezért a szükségletek kielégítésére a faültetvények jelentenek megoldást. Az akácválasztékok (oszlop, karó, fűrészrönk, rekreációs célú, vízépítési faanyag stb.) keresettek az EU piacain.
További gyakorlati példák és bizonyítékok mellőzésével megállapítható, hogy megfelelő körültekintéssel és feltételekkel az akác erdészeti vonatkozásban, de különösen ültetvényszerű telepítésben, nemesített fajtacsoportjaival együtt honosíthatók.
Legfrissebb hírekből ismert, az újjáalakult, erdészetért felelős tárca vezetőjének nyilatkozata szerint az erdészeti ágazat újragondolása szükséges. Bízunk benne, hogy ez jót jelent a szakmánknak, az állami erdőket kezelő társaságok feletti tulajdonosi joggyakorlásnak e tárcához kerülésével együtt.
Forrás: OEE Szeniorok Tanácsa
Hírszerkesztő: Nagy László