"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Az erdőgazdálkodás aktuális stratégiai kérdései, irányai

Az erdőgazdálkodás aktuális stratégiai kérdései, irányai

Hagyomány a Szenioroknál, hogy az erdészetért felelős első számú vezetőt meghívják egy konzultációra, felkérik az ágazat aktualitásairól szóló tájékoztató megtartására. Így került sor a Szeniorok Tanácsa évnyitó rendezvényén – 2014. január 30-án, a NÉBIH Erdészeti Igazgatósága Frankel Leó úti székházának tanácstermében – arra, hogy Bardócz Tamás főosztályvezető és Lapos Tamás osztályvezető „Az erdőgazdálkodás aktuális stratégiai kérdései, irányai” címmel tartottak tájékoztató előadást és folytattak konzultációt a szeniorokkal.

Dr. S Nagy László elnök megnyitójában köszöntötte a meghívott előadókat, az ÁESZ Budapesti Helyi Csoport tagjait és hagyományosan azokat a tagtársakat, akik a közelmúltban ünnepelték, vagy az elkövetkező egy-két héten belül ünneplik névnapjukat, születésnapjukat.

Bardócz Tamás, a Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály vezetője előrebocsátotta, hogy rövid összefoglalást kíván adni a főosztály erdészeti tevékenységéről, a szakmai tájékoztatást, Lapos Tamás az Erdészeti Osztály vezetője tartja meg. A bevezető gondolatokhoz visszatérve elmondta, hogy az általa vezetett főosztályhoz tartozó szakterületek közül a halászat adja, a szakmai hátterét és az erdészeti szakkérdésekbe nem kíván beavatkozni, azok irányítása az Erdészeti Osztály feladata. E tekintetben legfontosabb feladatának tartja, figyelemmel kísérni merre tart az erdészet, megteremteni a kereteket az erdészet érdekeinek legjobb képviseletéhez és szilárdan kiállni a stratégiai célok érvényesítése mellett. Az államigazgatás szervezeteiben és a legfőbb szinten is a szakmák elszigetelődése megszűnt, a rokon szakterületek érdekeit együtt és nem egymás ellen kell képviselni. A nemzeti és EU-s szakmai stratégiák esetében fontos szempont a megfelelő publicitás biztosítása és a közfigyelem reakcióinak követése. Az EU erdészeti stratégiája támasza lehet majd a nemzeti programoknak és meghatározója a szakmai közhangulatnak. Egyértelműen a jóléti funkció erősödésének lehetünk tanúi és a természetvédelmi célok is egyre nagyobb súllyal jelentkeznek. A nemzeti erdészeti stratégiának is követni kell a fenti irányzatokat, hogy a támogatásokat is magába foglaló operatív programokban minél több vonalon érvényesíteni tudjuk érdekeinket.

Lapos Tamás rövid személyes bevezetőben a szakmai indíttatásáról, erdőrendezői, természetvédői múltjáról vallott az előadó, majd felidézte azokat a szakmai alapelveket, amelyek mindannyiónkat kötnek az erdőhöz, az erdészethez és örökösek, nem változnak időről-időre. Ez nem azt jelenti, hogy nincs fejlődés, hanem sokkal inkább azt, hogy az erdészek idejekorán felismerték az erdők fenntartásának szükségességét és szabályait, amelyeket alkalmazni kell a fennforgó körülmények között, alapelveinket soha fel nem adva.

Az Erdészeti Osztályról elmondta, hogy nyolc főből áll és feladataiban igen nagy súlyt képvisel a jogszabály előkészítés. Igen sokrétű, a kormányzati szinten szabályozott uniós források igénybevételének lehetősége, melyek eljuttatása a felhasználókhoz ugyancsak sok munkával jár. A fejlesztési célokat ügyesen kell megfogalmazni, s így más ágazatoknál lévő erőforrásokat is igénybe lehet venni. Az erdészeti célokhoz – jól irányzott érveléssel – általában sikerül megnyerni az államtitkárság, az államtitkár úr, kedvező hozzá állását és támogató képviseletét. A feladatok megoldásában sokat jelent az Erdészeti Osztálynak a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság intézményi, információs és szakember háttere, de sok tekintetben tudnak támaszkodni a kutató intézetre, az egyetemre is.

Az egyetem koordinációjával 2004. évben elkészült Nemzeti Erdőprogram alapos, nagy munka volt, jó alapul szolgált az EU-s programozási módszerekkel kiegészült Nemzeti Erdészeti Stratégiának. Miután a nemzeti lehetőségek megszűntek, ill. igen kis mértékben érvényesülhetnek, az EU-s programozási módszerekkel kell a hazai igényeket, sajátosságainknak megfelelően kielégíteni. Nagyon oda kell figyelni az EU-s célokra (klímaváltozás, biológiai sokféleség) és gyors reakciókra van szükség a sikeres pályázatokhoz. Az erdészeti intézkedések kedvező hatásáról megfelelő szinten és gyakran kell tájékoztatni a társadalmat, nem megvárva a lakosság részéről felmerülő kínos kérdéseket, amelyekre már csak védekező álláspontból lehet – olykor, nem kielégítő – választ adni.

Be kell engedni, de még inkább be kell, vezeti az embereket az erdőbe (a lovasok bejöhetnek az erdőbe). Nem kell szégyellni unásig ismételgetni azokat az alapelveket, amelyek ugyan a szakmán belül evidensek (vágásmódok, körzeti erdőtervezés, fenntartható erdőgazdálkodás), de a nagy közönség tájékoztatásánál igen fontos tételek. Meg kell teremteni, ki kell használni a lehetőségeket az erdészet népszerűsítésére (lakossági fórumok, helyi irányelvek előzetes tárgyalása), a szakmát be kell vinni a köztudatba, tudva ugyan, hogy olyan helyzet sohasem áll elő, hogy mindenki elégedett lesz az erdők állapotával, az erdészek tevékenységével.

Amióta a környezetvédelmi szabályozások megjelentek, majd egyre gyakoribbá váltak, azóta lett divatos az erdészet indirekt vezérlése. Ezért igen fontos, hogy a szakmánkon kívüli, ahhoz közel álló jogszabályok létrehozásában részt vegyünk, de legalább a megszületésénél bábáskodjunk. Ez tudom, hogy nagyon nehéz feladat, de törekedni kell rá. Nem szabad csak kötöttségnek tekinteni az uniós természetvédelmi előírásokat, lehetőség szerint erdőrészlet szinten, a körzeti erdőtervekben kell érvényesíteni.

Az EU főleg a magán erdőgazdálkodást támogatja, közel 3,5 mrd Ft-tal, csak azért, mert valamilyen szinten korlátozza. Az uniós támogatások 2013. évben nagyon nehezen indultak. A Kormány, amit csak lehet uniós forrásokból kíván támogatni, minél kevesebb nemzeti forrást akar felhasználni. Az MVH is nagy csúszásokban volt, 2 – 3 éves késéssel kapták meg a gazdák az erdészeti támogatásokat. Az erdőtelepítési teljesítmény a kezdetekben biztató volt (2006. évig 18.000 ha/év), majd egyre csökkent, jelenleg 2000 ha/év, annak ellenére, hogy a Natura 2000 védettségű területekre is lehet erdőt telepíteni, meghatározott fafajokból. Miután, az erdőtelepítés (fafajtól függően) 10 -15 évre meghatározza a támogatás nagyságrendjét, összetételét, ezért az utóbbi időben csökkentették, de az alacsony teljesítéshez az is hozzájárult, hogy kisebb mértékű lett a jövedelem kiesésre járó támogatás összege és a mezőgazdasági művelésű, területi alapú támogatással jobban járnak a gazdák.

Az agrár környezetgazdálkodási program keretében – az erdőtelepítéseken túl – jelentős támogatási lehetőségek vannak a szerkezetátalakítási feladatokban, az erdőkárok térítésében, az erdészeti környezetvédelmi programban, az idegen fajok visszaszorítása terén, stb. az EU előtérbe helyezi a környezetvédelmi programokat. Az erdészeti célú felhasználások 2007. évtől mintegy 100 mrd Ft/év volt, melynek csak a 80%-át tudtuk felhasználni. az EU-s ranglistán 3. helyen állunk az erdészeti célú források felhasználásában.

Az erdészeti tevékenységek kifizetése akadozott, át kell alakítani a rendszert, vannak tisztázatlan problémák. Miután nem volt egységes, elfogadott agrár-erdészeti program, az EU ugyan notifikálta az erdészeti előterjesztéseket, de szinte objektumonként felülvizsgálta a kifizetéseket, s így a hibák jelentős részét kiszűrték. Problémaként merült fel, hogy az EU az erdő tulajdonosnak fizeti a támogatást, míg Magyarországon a törvény erdőgazdálkodót rögzít, mint jogalanyt. Nem volt könnyű elfogadtatni, de már működik.

2015. évtől indul az új támogatási rendszer. Meg kell próbálni átmenteni az eddigi támogatási címeket és lehetőleg újakat bekapcsolni. Nagy odafigyelést igényel, hogy a magánerdő és állami erdő a támogatások terén ne dolgozzon egymás ellen.

A jogszabály alkotási feladatok terén azt lehet tapasztalni, hogy nem az ad hoc módosítások a jellemzőek, hanem a sokadik próbálkozás során előkészített erdőtörvény módosítás nagyon alapos, több mint hatvan szakasz módosul, de koncepcionális változás nem lesz. 2014. II. félévében várható, hogy a parlament elé kerül a módosítási tervezet. Újszerű lesz az erdőterv rendelet, nem lesz jogorvoslati lehetőség. A tárgyban készülő miniszteri rendelet, mintegy 110 oldalas terjedelemben minden részletre kiterjedően szabályozza az erdőterv szerinti gazdálkodást és újszerű vonása, hogy az erdőterv készül átvenni a természetvédelmi kezelési tervek szerepét. Az erdei haszonvételekkel részletesen kell foglalkozni, pl. szarvasgomba gyűjtése, forgalmazása, stb. Az átalakítási üzemmód rendeletét is módosítani kell.

Az osztályon két, delegált feladatokkal foglalkozó munkatársunk is van, akiknek feladata az uniós szabályozás koordinálása. Nagy energia befektetéssel készül a 2014 – 2020 időszakra szóló, az uniós támogatásokat megalapozó Nemzeti Erdőstratégia.

Dr. S Nagy László elnök elismerő szavakkal megköszönte az előadást, majd rövid összefoglalóját követően felajánlotta a szeniorok szerény, ám tapasztalatokban gazdag lehetőségeit, melyekkel esetleg hasznára lehetnek a minisztériumnak is.

Kérdése, hogyan alakul a közös minisztériumban az erdész – természetvédő viszony?

Barátossy Gábor kezében tartva Vadas Jenő, 1911-ben megjelent, „Az akácfa monografiája” c. könyvét – ecsetelte, hogy a mű mennyire korszerű, ma is hasznosítható ismereteket tartalmaz és felvetette, hogy a Szeniorok Tanácsa, az OEE tegyen javaslatot a monográfia hasonmás kiadására, ez is segít ráirányítani a figyelmet a napjainkban üldözötté vált fafaj sokoldalú hasznosíthatóságára, a kedvező kezelési módok mellett nagy értéket produkáló akácerdőkre. Másik témaként megemlítette, hogyan kezdődött az erdei lovaglás bevezetése a bejárható Magyarország program keretein belül.

Halász Gábor, az egyéb elfoglaltsága miatt távol lévő Köveskuti György szenior társunk nevében fogalmazta meg a vadgazdálkodás tervszerűségével kapcsolatos kérdését. Tőmondatokban ismertette, hogy a vadgazdálkodási üzemterv, mint fogalom 1969-ben miniszteri utasítás keretein belül hogyan került be a szakmai köztudatba, majd 1970-től az állami vadászterületekre és a bérbe adott nagyvadas területekre milyen vadászati üzemterveket készítettek az erdőrendezőségek. 1980-tól pedig minden vadászterületre kellett egységes tartalommal és szerkezetben tíz évre szóló vadgazdálkodási üzemtervet készíteni, melyeknek volt még egy revíziója, de azt követően egyre gyengébb szálakon lehetett a vadgazdálkodás és vadászat tervszerűségét nyomon követni. Ma is tapasztaljuk azokat a problémákat, amelyek a nagyvad állomány túlszaporodásával, már az 1980-as években jelentkezett. Kérdés, tervezi-e a főhatóság újólag, a vadgazdálkodás és vadászat hosszú távú tervszerűségének biztosítását?

Dr. Tarján Lászlóné, hosszabb felsorolásban ismertette, hogy az erdőkkel szemben támasztott igények, a többcélú erdőgazdálkodás keretein belül milyen mértékben növekedtek. Az igények valamennyi erdő területre vonatkoznak, viszont a támogatási lehetőségek az állami erdőterületekre csak igen korlátozottan érhetők el. Várható-e az állami tulajdonú erdők támogatottságának növekedése?

Varga Béla, élmény számba menőnek minősítette a két előadást, gratulált az előadóknak. A szakmai kérdésekre térve röviden vázolta a vad-erdő kapcsolat terén, az elmúlt évtizedekben történteket, a kialakult helyzet megoldására tett erőfeszítéseket, a kérdéskör társadalmi, politikai vetületeit, majd megállapította, hogy a vadász lobby érdekérvényesítő képességét eddig senkinek sem sikerült felülmúlni és valószínűleg ezután sem fog.

Dr. Erdős László, párhuzamot von a szántóföldi határ termőhelyek korábbi erdészeti hasznosítása, a világméretű és hazai fafelhasználás növekedése és az új agrárpolitikai lehetőségek, a szerkezetváltás szükségessége között és alternatív erdészeti hasznosítási javaslatokat is tett.

Bardócz Tamás, válaszában arról beszélt, hogy valóban a rendszerben van a hiba a vadgazdálkodás terén mutatkozó problémákat illetően. Korábban nem vették komolyan és nem is követelték meg elég szigorúan az állománycsökkentésre vonatkozó előírásokat. A jövőben a tervszerűség visszaállítására kell helyezni a hangsúlyt, a megkövetelhető gazdálkodást szükséges megtervezni és kieszközölni. Ezekkel a kérdésekkel a vadászati törvény szintjén kell foglalkozni.

Lapos Tamás, először arról beszélt, hogy a természetvédelemmel, így egy tárcán belül sikerült jó kapcsolatokat kialakítani. A kapcsolatépítésben sokat tudnak segíteni a Jogi Főosztály erdészeti - természetvédelmi felelősei. Például, a Natura 2000 problémakörben, a tényekből kell kiindulni és abból kell kinek-kinek a legtöbbet kihozni, úgy hogy a szakmai elvek ne sérüljenek. Nyilván vannak nehezebb esetek, de a nagyon jól felkészült zöldekkel is lehet egyezkedni. Nem vitatható el az erdészet előnye, mely a gazdag szakmai múltjából, s a logikusan felépített zárt igazgatási rendszeréből, annak következetesen végig vitt működtetéséből adódik.

Az „akácüldözés” témakörben – tekintettel az akác nagy gazdasági jelentőségére és népszerűségére – adott termőhelyeken kivételt kell tenni a többi özön fajtól (zöldjuhar, amerikai kőris, bálványfa) eltérő kezelésre.

Az erdészeti stratégia, más működő stratégiákhoz kapcsolódik, így azokhoz illesztve kellett valamennyi erdészeti elképzelést beépíteni.

Az állami erdőkben már vannak működő EU-s erdészeti támogatások – erdők szerkezeti átalakítása, erdőkárok mérséklése – arra kell törekedni, hogy ezek száma növelhető legyen. Bár a magánszektor előnye kétségtelen, mert a területalapú támogatásokat állami tulajdonú területekre nem fizetnek, de 2015. évtől e tekintetben is pozitív változás várható.

Meg kellene vizsgálni az állami tulajdonú mezőgazdasági művelésbe vont területeken az erdőtelepítési, fásítási és faültetvény létesítési lehetőségeket. A faültetvények és szabad rendelkezésű erdők felújítása – az első ciklus után – már lehetséges erdőként, ehhez támogatás is teremthető. Az energetikai célú ültetvényeket nem preferálja az EU, csak olyan befektetéseket támogat, amelyek rövidtávon nem térülnek meg.

Elnök úr összefoglalójában megköszönte az előadók fáradozásait, hogy a sok és felelősségteljes munkájuk mellett szakítottak időt, az életük harmadik szakaszába jutott kollégákra is, biztatva őket a további kapcsolat fenntartására, mert a szakmánk összetartó erejének szilárdsága embereken, rajtunk múlik.

Szünet után Dr. S Nagy László elnök ismertette a 2014. évi munkaterv javaslatot és kérte a szeniortársak véleményét, további javaslataikat, majd beszámolt a Szeniorok Tanácsa működési rendjének készültségi fokáról, s a kritikus részeit, mintegy probléma felvetésként tárta a szeniortársak felé, végül bezárta az ülést.

Forrás: OEE Szeniorok Tanácsa

Fotók: agroinform.com, hir6.hu

Hírszerkesztő: Nagy László