"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Előadás a kocsányos tölgyről az Erdőmérnöki Karon

Előadás a kocsányos tölgyről az Erdőmérnöki Karon

2015. április 29-én Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetemen Dr. Bartha Dénes professzor idén is megtartotta immár hagyományossá vált előadását az Év Fája mozgalom keretében - számol be tudósításában az Erdő-Mező Online erdőmérnök hallgató munkatársa.

Az Országos Erdészeti Egyesület Soproni Helyi csoportjának szervezésében népes hallgatóság előtt jó hangulatú előadáson ismerhették meg a jelen lévők a kocsányos tölgy alapvető tulajdonságait, annak történelmi, vegetációtörténeti, ökológiai hátterét, erdőgazdálkodási jelentőségét.

A professzor úr az előadását Dr. Vancsura Rudolf emlékének ajánlotta, aki kiemelkedő munkát végzett a kocsányos tölgy faj alatti rendszertani egységeinek vizsgálatában (is). Az előadás során külön hangsúlyt kapott a korán- és későn fakadó változat, amelyeket méltatlanul elhanyagolt a szakma, pedig korábban az üzemtervek a két változatot még külön kezelték.

Természetesen nem maradt el a szlavón tölgy bemutatása sem. Megtudtuk, hogy az 1800-as évek végén még hétszázezer hektár szlavón tölgyesünk volt, amit nem egészen harminc év alatt sikerült a tizedére csökkenteni. Ennek az iszonyatos mértékű pusztításnak az emlékét őrzik a talán mindenki által ismert régi fényképek, festmények a hatalmas rönkökről. A szerencsésebbek még láttak szlavón tölgyből kivágott köbméteres kockákat. De van, aki ma is napi kapcsolatban van a szlavón tölggyel, hiszen honatyáink munkahelyének bútorzata is ebből készült.

Az örök kérdés, miszerint miért van ennek a változatnak ennyire egyenes törzsalakulása, most sem maradhatott el. Mátyás Csaba akadémikus elmélete szerint, amikor még a természetes folyamatok irányították az erdő működését, tehát kis méretű lékek keletkeztek, azokban azok a tölgyek voltak a legsikeresebbek, amelyek a lehető legegyenesebben törtek a fény felé.

(Az elmélet bizony nehezen cáfolható és egyben üzenet lehet a mai erdész számára, mikor is azt halljuk, hogy a tölgyet nem lehet szálalni, de ha mégis, nem lesz kellő magasságig ágtiszta, és a megfelelő törzsalak sem érhető el általa. Lehet, hogy a természet jobb erdész, mint az erdész?! – a szerző megjegyzése)

További, a szakmát elgondolkodtató kérdés merült fel egy másik kocsányos tölgy (egyes vélemények szerint külön faj), a szürke tölgy (Quercus pedunculiflora) kapcsán. Ugyanis a szürke tölgy nem igényel többlet vizet, így jobban elviseli a szárazodó klímánkat. És azokon a termőhelyeken, ahol 100 év múlva már talán meg sem élne a most telepített/felújított kocsányos tölgyünk, bizony érdemes elgondolkozni azon, melyik faj léphet a helyébe!

Az erdőgazdálkodás mai kérdései mellett sok egyéb érdekességet tudtunk meg a fajról. Azt, hogy miközben mi 100-120 éves korában kivágjuk, mikor éppen csak teremni kezd(ene), máshol élnek 1500-2000 éves példányai is. De talán a legérdekesebb a kocsányos tölgy és a magyarság kapcsolata, amely elméletnek a részleteit Bartha Dénes részletesen bemutatta. Egy térképen láthattuk a régészeti leletek alapján rekonstruált honfoglaló útvonalunkat, és az erdőssztyepp zóna kiterjedését. A két, egymást fedő térkép tanúsága szerint őseink a kocsányos tölgy uralta vidékeken haladtak, éltek és a legnyugatibb elterjedési területén, a Kárpát-medencében állapodtak meg. Amennyiben ez így van (és meggyőző érveket hallhattunk erről), méltóképpen kell kezelnünk azt a fafajt, amely a múltunk gyökerét jelentette, és amelynek már csak írmagját engedjük élni a vízrendezett, monokultúrás, kukorica uralta síkvidéki területeinken.

Az Év fája rendezvénysorozat 1996-ban indult az OEE szervezésében, azóta töretlen sikerrel zajlik. A kezdeményezés összes eddig megjelent anyaga megtalálható és letölthető a www.azevfaja.hu honlapról.

Az idei év a kocsányos tölgyé, bánjunk ezzel az őshonos tölgy fajunkkal annak érdemei szerint!

Forrás: Erdő-Mező Online

Szerző: Hajdú Márk

Fotók: Hajdú Márk

Hírszerkesztő: Nagy László