"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Közeledés a folyamatos erdőborításhoz idős tölgyesekben

Közeledés a folyamatos erdőborításhoz idős tölgyesekben

A Szombathelyi Erdészeti Zrt. és az OEE Szombathelyi Helyi Csoportja 2014. november 14-én, az átalakító üzemmód tanulmányozására tapasztalatcserét szervezett a Vasvári Erdészeti Igazgatóság területére.

A gyülekező a Körmend 2 D, E, 3 B, C erdőrészletek találkozásánál volt. Itt köszöntötte a megjelenteket Horváth Gábor az OEE Szombathelyi Helyi Csoportjának titkára. Ezt követően Török Imre a házigazda Igazgatóság fahasználati műszaki vezetője ismertette az általuk kezelt területek élőfakészletét, az erdőállomány összetételt és az üzemmódok megoszlását.

Eddig legnagyobb mértékben a vágásos üzemmód volt jelen, majd a 2008-as üzemtervben már jelentős lépéseket tettek a vágásosból az átalakító üzemmódba való áttérésre. Közel 1500 ha erdő került átalakító üzemmód szerint üzemtervezésre.  A véghasználatok megoszlása a következőképpen alakult: a tarvágás 54%-ra csökkent, mellyel jelenleg akácosokat, fafajcserés állományokat kezelnek. A bontóvágások aránya 19% volt 2008. előtt, amely most már 39%-ra nőtt (bontó-, ill. végvágások). A szálalóvágás pedig 7%-os arányban jelent meg.

Folytatásként Balogh Csaba a Vas Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának igazgatóhelyettese vette át a szót és tartott egy rövid bevezetőt az átalakító üzemmódról. Bedő-díjas tagtársunktól megtudhattuk, hogy ezeknek a területeknek az erdőterveit még ő készítette egy-két évtizeddel ezelőtt. Ismertetett néhány gyakorlati tapasztalatot a szálalóvágások eddigi folyamatát illetően, majd egy 2005-ös és 2013-as állapotokat mutató ortofotó összevetésével madártávlatból is megtekinthettük a tömbben kialakított lékeket.

A tájékoztatás után Török Imre és Balogh Csaba vezetésével szemügyre vettük a Körmend 2 D erdőrészlet 118 éves kocsányos tölgyesét. Említésre méltó, hogy ezen a területen - első osztályú tölgy termőhely, a magas vadlétszám ellenére is - alig van vadkár, vadkárelhárító kerítés nélkül. Az idős kocsányos tölgyes állomány szálalóvágásra tervezését a következő előzmények tették lehetővé:

- Az előző időszakok erőteljes gyérítéseinek hatására a tölgyek nagy koronát fejlesztettek, melynek hatására viszonylag többször teremnek, ezért több helyen megjelent a kocsányos tölgy újulat.

- 2000-ben volt egy nagyobb makktermés az erdőrészletben, ami miatt abban az évben a növedékfokozó gyérítését csoportosan, az újulat figyelembevételével végezték.

- Az újulati szintben a gyertyán konkurenciája jelentéktelen a termőhelyen. Az anyaállomány második szintjében is minimális volt a gyertyán mennyisége.

-  A nagyobb koronáknak, valamint a csoportos beavatkozásnak köszönhetően az értékes tölgy törzsek fattyúhajtásosodása kevésbé jellemző, mint a kis koronával rendelkező tölgyeknél.

Az erdőrészletben az értékes, minőségi tölgy termelését tűzték ki célul. Szálalóvágással el lehet érni, hogy minél több értékes egyed érje el az 50 cm célátmérő feletti méretet; ellentétben a tarvágással, amikor a vékonyabb méretű, de még nagyobb érték termelésére képes fákat is levágják. Az első szálalóvágásos beavatkozás 2008-ban történt. A már jelenlévő újulatra alapozva 8 darab 2-4000 m2-es léket alakítottak ki. A fakitermelés során az újulat maximális kímélése volt a cél. Ennek érdekében rövidfás technológiával dolgoztak. MTZ-vel és kihordó szerelvénnyel oldották meg a feladatot, ez talajkímélés szempontjából is fontos volt és így a költséghatékonyság is megvalósult.

A foltokban a vékonyabb gyertyánokból ritka állásban hagytak meg egyedeket árnyalás céljából. A foltokat az első két évben nem ápolták. A harmadik évre viszont már az árnyaló gyertyánok annyira megerősödtek, valamint egyes foltokban az akác akkora mennyiségben jelent meg, hogy az újulat megmaradása érdekében ezeket ki kellett vágni, a megerősödő szedret, kecskefűzet vissza kellett szorítani. Azóta minden évben megápolták a foltokat. Ennek köszönhetően az újulatcsoportok elértek egy olyan fejlettséget, hogy mostantól további ápolást nem igényelnek.

A lékkel, valamint annak bővítésével kapcsolatban is merültek fel kérdések a résztvevők részéről, többek között Dénes Károlytól – a Pro Silva Hungaria vezetőségi tagjától –, hogy indokolt-e a jövő évi belenyúlás, mivel az erdő jó egészségi állapotban van. Véleménye szerint az újulat fejlődését nem akadályozza a fennálló állomány, makktermés jelenleg nincs, a lékek közti gyérítés kimondottan káros, mivel a méretes, makktermésre képes fák jelentős része kitermelésre kerülne. A további fakitermelést friss újulat megjelenéséhez kötné. Az üzemtervben leírt fakitermelés végrehajtása nem kötelező, de ha levágásra került, akkor a felújítás kötelező. Bőséges újulat nélkül jelentős erdőművelési költség jelenhet meg.

A felvetésre válaszaként megtudhattuk, hogy a foltok peremén lévő újulat fejlődése, valamint az anyaállomány alatti újulat megmaradása érdekében szükséges a lékbővítés. Továbbá a környező 130-140 éves kocsányos tölgyes állományokban végzett véghasználatok tapasztalatai alapján – a kitermelésre került tölgyekben sok volt a gyűrűs elválású – , ennél az idős tölgyesnél nem tervezik a felújítást 20 évnél tovább elnyújtani, ezért az erdőterv a jelenlegi tervidőszak végére adott még egy szálalóvágási lehetőséget. A következő 10 éves ciklusra még egy-két beavatkozás várható, amelynek végén 10-20 %-nyi idős fa marad majd a területen.

Az egyesületi, szakmai beszámolót - teljes terjedelmében - az Erdészeti Lapok 2015. évi januári lapszámában olvashatja. 

Forrás: OEE Szombathelyi HCs

Szerző: Khell Melinda, Horváth Gábor

Fotók: Dénes Károly

Hírszerkesztő: Nagy László