Egyesületünk nagykanizsai csoportja április 23-án gyönyörű időben szakmai napot tartott. A tő melletti rendezvény helyszínei a Nagykanizsai Erdészet bajcsai csemetekertje és két erdészkerület voltak. Meghívottként a zalaegerszegi helyi csoport és a megyei szakhatóság is képviseltette magát a mintegy 80 fős rendezvényen.
Rosta Gyula a helyi csoportunk elnöke, Varga Attila a HCs titkára és az erdészet igazgatója, Kreiner Roland köszöntötte a megjelenteket ismertetve a programot, amely a csemetekertben indult Babics István erdőművelési ágazatvezető irányításával az erdészet telephelyén.
Elsőként a 2007-ben 38 millió forintért létesített 700 mázsa tölgy makk tárolására alkalmas objektumot tekintettük meg. A makktároló 8 rekeszre osztott. Ebből négy rekesz a házigazdáé a további négy rekeszen pedig a ZALAERDŐ Zrt. további társerdészetei osztoznak egyenlő mértékben, a használatot illetően.
Az erdészetek az általuk begyűjtött makkot saját rekeszeikben helyezik el ősszel, annak aljzatára terítve. Az aljzaton egy speciális agrofólia található. Ez a fólia csak egy irányban engedi át a vizet és a makkból "kiizzadó" vizet a rekesz aljára juttatja. A tölgymakk további szakszerű kezelését - szikkasztás forgatással majd tavasszal nedvesítéssel - a csemetekert dolgozói végzik.
A makktárolót elhagyva a csemetekert szabadföldi és fóliaházi tavaszi vetéseivel kapcsolatos tudnivalókról tájékozódtunk. Megismertük a bükk, az erdei fenyő valamint a KTT és juhar vetési technológiáját és növényvédelmét. Megtudtuk, hogy a vetések legnagyobb ellensége a fagy, az erdei fenyőé a csemetedőlés (fusariumos gombafertőzés), a KTT csak kiemelt ágyásokba vethető.
A bajcsai csemetekert igazi nagyüzem! Őse egy 1.4 hektáros valamikori erdészeti kiskert, amelyet 1964-ben 4.5 hektárra bővítettek, majd további két fejlesztés eredményeképpen létrejött a mai üzemnagyság a szükséges objektumokkal (hűtőház,munkacsarnok,gépszín, javítóműhely, az erdészet irodaháza stb.), gépesített technológiára alapozva.
A kert jelenlegi területi megoszlása az alábbi:
- bruttó terület: 61.0 ha
- út, épület, árok és erdő: 15.0 ha
- nettó területből:
- ugar 22.0 ha
- fóliaház 1.16 ha
- konténertelep 0.30 ha
A teljes csemetekert öntözőhálózattal ellátott! És itt kell megemlékeznem Kiss László erdészre, aki idén lenne száz éves. Az őskerttől a nagyüzem létrehozásáig irányította a kert dolgozóinak munkáját a maga precizitásával szigorával és emberszeretetével. Kiváló erdész és ember volt. A kertben 16 fizikai dolgozó asszony és 4 fő traktoros dolgozik. Munkájuknak is köszönhetően az elmúlt évben 9 millió csemetét termeltek 80%-ban lomb és 20%-ban fenyő fafajokból. A kert több csemete termelésére is képes. A megtermelt csemete 50%-át a részvénytársaság, 45%-át a társrészvénytársaságok, egyéb erdőgazdálkodók és 5%-ban külföldön használják fel.
A csemetekerti vizsgálódásaink után a nap további részét a cserebogárpajor károsításának vizsgálatára fordítottuk. A károsító pajor a homoki területek erdőfelújításának ádáz ellensége azzal, hogy lerágja a tölgy csemete hajszálgyökereit ezek után a csemete elszárad.
Évtizedek óta folyik ellene a küzdelem. Babics Istvánéknak sikerült megoldást találniuk a pusztításukra. A módszert az Erdészeti Lapokban már le is írták. A megoldás az úgynevezett csöves ültetési módszer, amikor az ültetéssel egy időben a sorokban két-két csemete közé egy PVC csövet helyeznek el. A csövekbe évi két alkalommal egy IMIDAKOPID nevű mérgező anyagot juttatnak ki csövenként 8 deciliteres dózisban. Ennek eredményeként 6-7 éves átfutással sikeres a végeredmény a csövet az átadás előtt természetesen kiszedik és újrahasznosítják. A csöves ültetést Somogyban, Pápán, Kaszón és számos magángazdálkodó is alkalmazza, térítésmentesen mivel nem védi szabadalmi oltalom.
A csemetekertet elhagyva egy szúkárosítás miatt " kényszervágott" vágásterületet kerestünk fel. A vágásterületen tuskómarásos teljes talajelőkészítést láthattunk, melyet egy vállalkozó végzett lánctalpas erőgépre szerelt kalapácsos aprítógéppel, igen hatékonyan lemarva a vaktuskókat és egy másfél méteres 20 cm mély, finomra aprított szerkezetű pásztát hagyva maga mögött.
Továbbhaladva a surdi kerületbe a Szaplányosba vezető út mellett egy rövid időre megálltunk. Egy két éve átadott csöves módszeres erdősítést vettünk szemügyre bizonyítékául a módszer sikerének.
Szakmai napunk utolsó állomásaként a surdi kerületben új ismeretekkel gazdagodtunk. A kerületben periférikus jelleggel a bükk állományok a meghatározóak. Az állományokat 1985-ben kezdtük bontani a természetes felújítás érdekében, sikerrel. A még meglévő véghasználat korú bükkös a dombtető homokbuckáin található. Az állomány "érdekessége", hogy az ősszel még meglévő újulat most tavaszra eltűnt. A pajor az állomány alatt is képes volt lerágni a vékony gyökereket . Emellett az anyaállományt a díszbogár és bükkszú kezdi tizedelni.
Úgy néz ki, hogy a régi beidegződés nehezen változik. Az állományt még egészségesen tarra kellene vágni, eltérően az FFV előírástól, és bükkös-tölgyes állománnyá erdősíteni és nevelni. A szakhatóság véleménye jelen esetben enyhülni látszik. Szeretnék hinni abban, hogy az értékes bükkös még értéket képviselve vágásra kerülhet. A látottak megbeszélésére a helyszínen és a szaplányosi házban elfogyasztott kitűnő ebéddel egybekötve került sor.
Köszönet valamennyi szervezőnek és közreműködőnek!
Forrás: OEE Nagykanizsai HCs
Szerző: dr. Mátrabérci Sándor
Fotók: OEE Nagykanizsai HCs
Hírszerkesztő: Nagy László