A Soproni Műhely (a Soproni Egyetem lapja) 1997. decemberi, 11. száma adta közre dr. Madas András (Egyesültünk Tiszteletbeli Elnöke) előadásának fő mondanivalóit, melyből a mai aktualitása miatt közlünk részleteket. Ormos Balázs

Az előadás címe: ERDÉSZGONDOK A XX. SZÁZAD VÉGÉN

„A XXI. század elejére gondolunk, egyet biztosan megállapíthatunk, hogy a természet törvényei változatlanok maradtak. Vissza kell tekintenünk az elmúlt 100 évre, hogy olyan erdőket tudjunk átadni a jövő nemzedékeinek, mint amilyeneket megörököltünk. Ez sajátos magatartást igényel az erdészektől. Másképp kell gondolkodnunk, mint általában gondolkodnak. Nem a pillanatnyi haszon, a pillanatnyi eredmény érdekében, hanem a természeti értékek megóvása és továbbfejlesztése érdekében. A szakmai szeretetet, - amely alapvető elhivatottság – a szolidaritás – az egymás iránti barátságot és összetartó erőt-, azonkívül azokat az erkölcsi értékeket, mint a tisztesség és becsület-amelyek régen természetesek voltak és ma már hiánycikkek – kell az egyetemre belépő diákoknak látnia, illetve elsajátítania.”

„Az erdészeknek szigetet kell alkotniuk ebben a társadalomban, megóvói kell, hogy legyenek egy erkölcsi értékrend maradványainak, amelyek később alkalmasak lesznek, hogy egy következő társadalomban főértékek legyenek.”

„ A Fabizottság 1953-ban kiadta a „Fafogyasztás és faellátás alakulása 1950-től 1960-ig.” c. tanulmányát. Ez volt az ENSZ szervezetében az első prognózis, mely az ágazatnak a jövőjét igyekezett felvázolni. A prognózis kimondta, ha a gazdasági fejlődés faigényét az erdészek nem lesznek képesek ellátni, akkor a technikai fejlődés magával fogja hozni a helyettesítő anyagok belépését és az erdészetnek a későbbiekben már nem lesz módja, hogy elfoglalja régi helyét. …1960-ban bebizonyosodott, hogy a prognózisnak teljes egészében igaza volt. A gazdaság erőteljesen növekedett, a fa nyomon tudta követni a fogyasztás növekedését és elfoglalta helyét az európai gazdasági életben. Ez a meghirdetett dinamikus politika eredménye volt.”

„Az erdészek a háború előtt őrzői voltak az erdőnek, most pedig gazdájukká kell, hogy legyenek. Teljesen nyitottakká kell válniuk a társadalom felé, mert ma már a társadalom igényeinek befolyása az erdőkre nagyobb, mint amit az erdészek ellensúlyozni tudnak a saját hatáskörükön belül. Ez azonban számos konfliktus forrása. Az erdészek állnak kicsit tehetetlenül, kicsit csodálkozva, hogy ki mindenki szól bele az erdészet dolgába. Magunknak kell felvenni a kapcsolatot a társadalmi szervezetekkel, magunknak kell megmagyarázni, hogy mit miért csinálunk. … Mindenképpen aktívabb politikát kell folytatnia minden erdésznek, a kerületvezető erdésznek is.”

„Ha az erdészet nem fog tudni átfogóan fellépni és kapcsolatba lépni a társadalom más rétegeivel, akkor az események fogják olyan irányba sodorni, amely lehet, hogy nem helyes az erdőgazdálkodás szempontjából.”