Sport és Környezetvédelem, fókuszban az erdő Gerely Ferenc A Magyar Sporttudományi Társaság konferenciája A Magyar Sporttudományi Társaság 2010. február 18-án konferenciát tartott a „Sport és környezetvédelem” témában. A konferencia arra a kérdésre próbált válaszokat keresni, hogy mennyiben felelhetnek meg egyes sportágak, sportlétesítmények a fenntarthatóság követelményeinek. Amire mindenképpen fel kell hívnunk az erdész szakma figyelmét az a tény, hogy az előadók többsége valamilyen formában az erdőt is belevonta mondanivalójába. Ez nem véletlen, hisz a szabadidős sportok többségének színtere az erdő. 
Érdekes volt hallani, hogy egyes sportágak esetében milyen intézkedésekkel próbálják „zöldíteni” a rendezés jellegét. Ez alapjában véve dícséretes és kívánatos, de ugyanakkor figyelmeztető az erdőkezelők és természetvédők számára. A divatsportágak terjedésével egyre nagyobb terhelés várható az erdőterületeken. Ennek a különös érdeklődésnek több oka van. - egyre divatosabb a szabadtéri sport és rekreáció; - a szabadtéri sportok elterjesztésének üzleti jellegéből adódó csábítás, mint pl. a nordic walking (síbottal történő intenzív gyaloglás) térhódítása; - az u.n. terepi sportok eszközeivel kapcsolatos marketing és kereskedelem (a csábító reklám alapján megvásárolt terméket kipróbálni és használni kell), ami a hegyi-kerékpárosok és különféle technikai sportok híveit gyarapítja. E sorok írójának előadása a tájfutás környezetvédelmi problémáival foglalkozott, hangsúlyozva az erdő és más sportok kapcsolatát is. Az előadás a mellékletben megnézhető: 100208 Fenntartható tájfutás 2.ppt Fontos, hogy az erdőlátogatás szabályozásában az erdőkezelők kezdeményezőek legyenek. Nem elég az erdőtörvény és a természetvédelmi törvény, hanem a szakmailag megfelelő infrastruktúra kialakításában nekünk kell megtenni az első lépéseket. Egyebekben az erdőket ellenőrizhetetlenül özönli el az egyre népesebb látogatók tábora. A nemrég elhunyt Madas László annak idején tudatosan ment elébe a dolgoknak. Elképzelését valóra tudta váltani úgy, hogy az erdőterület szélén létrehozott erdei parkolók, tornapályák, sípályák, pihenőhelyek stb. nagyrészt visszatartják az erdő felé áramló kirándulókat. Ha ezek a beruházások nem valósulnak meg, a Pilis és a Budai-hegység már másképp nézne ki. Akkoriban a 70-es évek elején még az autós turizmus is fenyegetett. Csak egy példa. Jelenleg kb. 100 ezer rendszeresen sportoló hegyi-kerékpárossal kell számolni. A szervezett versenyzők száma 2500-ra tehető. Szükség van tehát a kerékpáros úthálózat kialakítására úgy, hogy az egyrészt a legkevésbé zavarja az erdőgazdasági és természetvédelmi érdekeket, másrészt lehessen rajta kerékpározni. Ehhez az erdőgazdálkodó célszerű, ha kikéri a kerékpárosok véleményét. Ilyen jellegű kezdeményezések egyébként már vannak. Gerely Ferenc OEE Erdei Sportok Szakosztálya |