2017. 12. 11. Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnapja van. Pontos idő: 08:22
OEE Erdőfeltárási Szakosztály

OEE Erdőfeltárási Szakosztály

Elnök: Kálmán Miklós

E-mail: erdofeltaras[kukac]gmail[pont]com

Titkár: Kaszala Judit

E-mail: erdofeltaras[kukac]gmail[pont]com


AZ ERDŐFELTÁRÁSI SZAKOSZTÁLY RÖVID TÖRTÉNETE

 
A hazai erdőfeltárás és ennek megfelelően az Erdőfeltárási Szakosztály működése is két nagy korszakra osztható. Az erdőfeltárás kezdetétől a rendszerváltásig terjedő időszakot az erdőfeltárás aranykorának, míg az ezt követ második korszakot az erdőfeltárás megújulás utáni korának tekintjük. A két korszakot összekötő átmenet az ujjá születés nehéz, vajúdó időszaka. Az aranykort a dinamikus fejlődés jellemezte, a megújulás utáni korban egy teljesen új erdőfeltárásnak kellett szárba szökkenni, kihajtani és megkapaszkodni, ezért ezt az új szakaszt ebből a szempontból –és szigorúan csak ebből a szempontból – „virágkornak” is nevezhetjük. A két korszakot összekötő rövid (mintegy négy éves) átmeneti időszak a bábállapot, amely idő alatt lezajlott az erdőfeltárás teljes átalakulása.
 
1. AZ ARANYKOR

1.1. Az erdőfeltárás helyzete az aranykorban

Az aranykort a dinamikus fejlődés jellemezte. Kialakultak az erdészeti útépítő vállatok, majd ezek szerepét a műszaki erdészetek, illetve építésvezetőségek vették át. Az utak terveit az erőgazdaságoknál a műszaki osztályon dolgozó erdőmérnökök, vagy az ERDŐTERV erdőmérnökei készítették. Az építési engedélyeket a minisztérium adta ki összevont engedélyezési és építési terv alapján. Az erdőgazdaságok vissza nem térítendő támogatást kaptak a mindenkori jogszabályban meghatározott mértékben. Az erdőgazdaságok önálló kőbányákat működtettek, jelentős kutatások folytak a helyi talajok felhasználásának elterjesztése érdekében. Az erdőmérnöki hivatásban magas volt a műszaki szakterület megbecsülése. Ennek a korszaknak a végét jelentette az, amikor 1990-ben megszűnt az erdészeti útépítések támogatása.

1.2. A Szakosztály működése az aranykorban

Az Országos Erdészeti Egyesület elnöksége felismerve a hazai hegy- és dombvidéki erdőterületek fe1tárásának fontosságát és időszerűségét, annak fellendítése érdekében Erdőfeltárási Szakcsoport létesítését határozta el. Az alakuló ülést 1955. július 25-én tartották, amelyen részt vett: Nyirádi Lajos a Szakcsoport elnöke, Buzási László, Körös Gyula, Bogár István, Kiss Miklós, Zágoni István, Solt Hugó, bizottsági tagok, Kutasy Viktor az OEE. főtitkára, Fekete Gyula főtitkárhelyettes. Az Erdőfeltárási Szakcsoport ezzel az első szakcsoportok között alakult meg az OEE keretén belül.

A szakcsoport feladatának tekintette és tartja ma is az erdőgazdálkodás és kiemelten az erdőfeltárás feladatainak előbbre vitelét és az egyesület közéleti és társadalmi kapcsolatainak kiszélesítését. Az OEE Elnökségének határozata értelmében 1960 őszétől a szakcsoportok szakosztály elnevezéssel működtek tovább.

A Szakcsoport és később a Szakosztály is zárt közösségként működött, ahová bekerülni csak meghívás alapján, a tagok egyetértésével lehetett.

A szakcsoport első vezetője 1959-ig Nyirády Lajos volt. Tőle a vezetést rövid időre dr. Pankotai Gábor vette át, akit az 0rszgos Erdészeti Főigazgatóságtól a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre helyeztek át az Erdőfeltárási Tanszék professzorának, ezért a vezetést tovább nem vállalta. Dr. Sali Emilnek - az OEE akkori főtitkárának - felkérésére dr. Pankotai Gábor 1960. szeptember 6-án a vezetést Bogár Istvánnak adta át. Ezt a tisztséget leköszönéséig, 1994-ig látta el. Ez idő alatt a szakosztály titkárai 1960-tól l976-ig Haják Gyula, 1985-ig Boncz Tibor és 1990-ig Hegedüs János, valamint 2002-ig Wágner Tibor voltak. Az 1990-94. évi ciklusban a szakosztályvezető helyettesi tisztséget Gerely Ferenc töltötte be.

Az l994. évi szakosztály vezetőségi választás eredményeként a szakosztály új elnöke: Dr. Kosztka Miklós, titkára továbbra is Wágner Tibor maradt. A szakosztály ugyanakkor Bogár Istvánt örökös tiszteletbeli elnökévé választotta. Wágner Tibor 2002-ben nyugdíjazása miatt a titkári teendők ellátását tovább nem vállalta, ezért a Szakosztály ezzel a tisztséggel Balogh Józsefet bízta meg.

Az erdőfeltárási szakosztály ebben az időszakban rendkívül széles körű tevékenységet fejtett ki, amelyek közül csak a legjelentősebbeket emeljük ki:

·         az 1960-as években kiemelkedő téma volt a talajstabilizáció bevezetésének szorgalmazása az erdők feltárásánál, annak gyakorlati kikísérletezése és alkalmazása elsősorban a kőben szegény zalai és somogyi erdőgazdasági tájegységekben;

·         “AZ ERDŐ” 1961. júniusi teljes számát a szakosztály tagjai által írt cikkek töltötték meg. Az erdőfeltárással foglalkozó lapot elsősorban az új technológiai eljárásokkal építhető pályaszerkezetek tervezését, kivitelezését ismertette, segítve ezzel azok elterjedését. Az egyes erdőgazdaságok ezzel megismerhették a korszerű, gazdaságos építés új formáit;

·         1966-ban a szakosztályülésen dr. Kézdy Árpád, a BME professzora “Új eredmények a talajfizikában” című előadásban a talajfizikai kutatások új eredményeit ismertette. Az ülésen a talajstabilizációval foglalkozó erdőgazdaságok útépítő szakemberei teljes számban, meghívás alapján részt vettek,

·         1967-ben a Közlekedéstudományi Egyesület Közúti Szakosztályával közösen a szakosztály talajstabilizációs tanulmányutat szervezett Somogy-megyében, amelyen közúti és erdészeti cement-, bitumen- és mészstabilizációkat mutattak be, valamint a forgalom alatt jelentkező problémákat vitatták meg,

·         az erdőfeltárási alaptervek készítésének fejlesztését és annak időszerű kérdéseit a szakosztály folyamatosan napirenden tartotta

·         1969-ben a szakosztály kezdeményezte a hazai erdőterületek feltártsági helyzetének felmérését aazért, hogy az addig rendelkezésre álló, sokszor “becsült” adatoknál pontosabb és részletesebb adatokkal rendelkezzünk.

A szakosztály jelentős részt vállalt 1972-ben a FAO/ECE/ILO Vegyesbizottság Sopronban tartott 9. ülésének megszervezésében és a hozzákapcsolódó tanulmányút megtartásában. A magyarországi erdészeti útépítési konferencia témája a gépjármű forgalomra alkalmas erdészeti utak építése és fenntartása volt. A tanulmányút 12 bemutató hellyel érintette a Pilisi ÁPEG, a Vértesi és a Balatonfelvidéki EFAG területét. A tanulmányúton 17 európai nemzet, Japán és Kanada tudományos és gyakorlati erdőfeltáró szakemberei vettek részt, nagy érdeklődéssel és egyben elismeréssel. A konferenciáról és a tanulmányútról készített angol, francia és orosz nyelvű könyv formájában megjelentetett ismertető anyagának összeállításában a szakosztály jelentős szerepet játszott.

Az 1980-as években a szakosztály évenként egy budapesti és két kihelyezett kétnapos ülést szervezett különböző erdőgazdaságok területén. A budapesti üléseken többek között tájékoztatások hangzottak el:

·         az évenként tervezett és teljesített feltárási munkákról országos szinten,

·         az aktualizált erdőállomány-adattárról és annak hasznosításáról az erdőfeltárás területén,

·         a fakitermelés és az erdőfeltárás összhangjának kialakítása érdekében az erdőfeltárási alaptervek aktualizálásáról,

·         a feltáróútak nyilvántartásáról,

·         az erdészeti utak útfenntartási rendszerének alkalmazásáról,

·         az erdészeti utak építésének és fenntartásának gépesítéséről,

·         a kationaktív bitumenemulzió használatának lehetőségeiről az erdészeti utak építésénél és fenntartásánál.


A kihelyezett üléseken a fogadó erdőgazdaságok feltárási tevékenységét és faanyagmozgatási technológiáját tanulmányozta és értékelte a szakosztály. Ezek az ülések rendszeresen alkalmat adtak a szakosztály tagjain kívül az érdeklődő feltáró szakemberek meghívására is, bevonva őket a tapasztalatcsere lehetőségébe.

A szakosztály 1982-ben kihelyezett ülésen széleskörű szakmai összejövetelt szervezett a Balatonfelvidéki EFAG területén, Bakonyoszlopon az erdészeti burkolt úthálózat 2000. km-ének megépítése alkalmából. A kétnapos rendezvényen több, mint száz erdészeti szakember és útépítő vett részt. A 2000. km helyén emlékművet avattak az első napon, majd másnap a Bakonybél - Szárazgerencei feltáró úton az 1950-es évek közepén “saját rezsi”-ben megépített út 0. kilométerén is elhelyezték a megemlékezés emlékkövet.

2. AZ ÁTMENET IDŐSZAK

2.1. Az erdőfeltárás helyzete az átmeneti időben

Az átmeneti időszak - ami gyors volt és nagyon fájdalmas - 1990-1994 közé tehető. Ennek voltak előjelei, de azt sem a szakma, sem az erdőfeltárással foglalkozók nem vették komolyan. Nyugat-Európában az 1970-es 1980-as években megerősödő természetvédelmi mozgalmak nagy támadást intéztek az erdészeti útépítések ellen. Ezek a folyamatok nem kerültek el minket sem és 1989-re a rendszerváltás hajnalára megerősödve támadások sorozatát indította meg az erdészeti útépítés ellen. Ennek eredményeként a következő években megszűnt az erdészeti útépítések állami támogatása, megszűntek az erdészeti útépítések, ennek következményeként az erdészeti útépítő vállalatok sem kaptak munkát saját erdőgazdaságuktól, az erdőgazdaságon kívüli munkáknál nem tudták a versenyben maradni, végül tönkrementek. Az erdőgazdaságok a veszteséges egységeket felszámolták. Munka hiányában az erdőfeltárással foglalkozó tervezőknek új beosztás után kellett nézni. Összefoglalva kimondható, hogy mintegy négy év alatt leépült az a szellemi, technológiai és műszaki bázis, amit az aranykorban elődeink felépítettek. Bár erős késztetések voltat rá, de az erdészeti útépítés témakörét az erdőmérnökképzésből nem lehetett kiiktatni, tehát egy csíra szakmánknak ezen a területén az Erdőhasználati és Erdőfeltárási Tanszéken (népszerű nevén a Szállítás Tanszéken) megmaradt.

2.2. A Szakosztály működése az átmeneti időszakban

A Magyar Köztársaságot 1989. október 23-án kiáltották ki és ezzel hivatalosan is megkezdte működését az előző társadalmi berendezkedést felváltó, piacgazdaságra és magántulajdonra alapul új rendszer. Az Erdőfeltárási Szakosztályban is megindult egy elemzési folyamat, különösen azért, mert az egyéb területeken sikeres zöld mozgalmak egyre erősebb támadást intéztek az erdőfeltárás és az erdészeti utak ellen. Ezt a helyzetet érzékelve az OEE Pilisi Csoportja közös gondolkodásra hívta az erdészeti útépítéssel, útfenntartással foglalkozó kollégákat. A szervezést Bánó László az OEE Pilisi Csoportjának titkára és Szabados János a Pilisi Parkerdőgazdaság műszaki osztályvezetője vállalta. A megbeszélést 1990. június 29-én 9-16 óra között Visegrádon a Kiránduló Központban lévő Erdei Művelődési Házban rendezték meg. A kerekasztal beszélgetésen a saját építőrészleggel rendelkező hegyvidéki erdőgazdaságok kivitelezői, tervező és beruházó szakemberei, valamint az Erdészeti és Faipari Egyetem illetékes oktatói vettek részt: Bak Júlia, Balogh József, Bánó László, Fónagypál Géza, György Sándor, dr. Kosztka Miklós, Papp Miklós, dr. Rácz József, Szabados János, Szalai Gábor, Vértesi István, Viharos Zsolt, Zsilvölgyiné Jurisch Éva.

A megvitatandó témákat kilenc pontba csoportosították:

l. Az erdőfeltárás szervezeti helye a jövő erdőgazdaságában. Struktúra, privatizálás, kincstár, nem erdőgazdasági szervezetek: kft, alapítvány, stb.

2. A tervezés kivitelezés kapcsolata. Tervezési szintek a kivitelezés függvényében.

3. Az erdőfeltárás készültségi foka, különös tekintettel az utakra. Hátralevő feladatok.

4. Támogatási formák az új társadalmi modellben.

5. A versenyhelyzet. Külső vállalkozók betörése az erdőfeltárásba.

6. Környezetvédelem, tervezés, kivitelezés. / Követelmények meghatározása a támogatás függvényében./

7. Útfenntartások:
 - saját kivitelezésűek
 - idegen kivitelezésűek
 - támogatási formák és forrásaik
 - a vállalat felelőssége az útfenntartásban, kötelessége és lehetőségei a források biztosításában.

8. Az erdőfeltárás - beruházás és fenntartás - gépi feltételeinek mindennemű feltételei.

9. Erdőfeltárási beruházások ára, értéke, elszámolási eljárások.
 A fenti témák gondolatébresztő jellegűek voltak, bárki, bármi egyéb - a tárggyal kapcsolatos témával - jelentkezhetett.

 A megbeszélés eredményeként megszületett „Az 1990. június 29-i Visegrádi OEE. értekezlet állásfoglalása az erdőfeltárás jövőjét érintő kérdésekben.” című javaslat.

 1991. november 27.-én szűk körű szakosztályi megbeszélés vitatta meg a az erdőfeltárás helyzetét és a szükséges tennivalókat. A szakosztály tagjaitól megkapott anyagok alapján Bogár István és Gerely Ferenc összeállította, majd a legszűkebb körben Haják Gyula bevonásával kialakították a szakosztály állásfoglalási tervezetét. Ezt a tervezetet az 1992. április 29.-i tatabányai szakosztályülés elfogadta.

Az Erdőfeltárási Szakosztály által megfogalmazottak azért voltak fontosak, mert ekkor már folytak az új „erdőtörvény” előkészítő munkái. Ebben a munkában a Szakosztályt és az Erdőmérnöki Kart dr. Kosztka Miklós az Erdőmérnöki Kar azidei dékánja képviselte. A viszonylag jelentős számú és változatos szakmai összetételű bizottság ülésein a törvénytervezet előkészítése sikeresen folyt, amikor feltehetően az erdészeti politikában bekövetkező hirtelen változás miatt a bizottságot minden külön értesítés nélkül többé nem hívták össze. Az új koncepciónak megfelelő törvény előkészítésében a szakosztály véleményét nem kérték ki és az erdőfeltárással fogalakozó szakembereket nem hívták meg a megbeszélésekre. Az 1996. évi LIV. törvény, majd a 29/1997.(IV:30.) FM rendelet a törvény végrehajtására nem segítette elő az erdőfeltárás ügyét, sok meddő vitára adott és ad alkalmat a beruházó, a tervező, a kivitelező, valamint a hatóságok között. Ennek hatására a jogalkalmazás egysége sem tudott kialakulni az ország területén működő erdészeti és természetvédelmi hatóságoknál.

Az Erdőfeltárási Szakosztály 1994. június 1-2-án megtartott ülésén egy újabb állásfoglalást fogadott el, amelyben felhívják a figyelmet az erdőfeltárás tarthatatlan helyzetére és javaslatot tesznek a pénzügyi feltételek megteremtésére. Az állásfoglalásra példás gyorsasággal reagáltak az illetékesek. Dr. Csepi Lajos az ÁV Rt. vezérigazgatója már 1994. június 7.-én jelezte a problémát dr. Szabó János miniszternek az Földművelésügyi Minisztériumba. Miniszter Úr válaszlevele 2004. június 27.-én született meg, amelyet Dauner Márton főosztályvezetőn keresztül megküldött a Szakosztály részére. A levelezésből levonható az a következtetés, hogy az ÁV Rt. a problémát nem tudja megoldani, a minisztérium pedig az ÁV Rt. és az Erdőfeltárási Szakosztály javaslatait nem tudja az általa képviselt erdészeti politikába beilleszteni. Sajnálatos tényként kell ettől kezdve kezelni, hogy az erdészeti feltáróút helyzete a vagyongazdálkodásban nincs szabályozva.


3. A VIRÁGKOR

 3.1. Az erdőfeltárás helyzete a virágkorban

Az állami támogatásokat 1994-ben ismét folyósítani kezdték különféle pályázatokon keresztül. A támogatások mértéke 30% volt. A támogatás megindítása felkészületlenül érintette az erdőgazdálkodókat, akik nem rendelkeztek érvényes építési engedéllyel bíró építési tervekkel. Ekkor kereste meg az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszéket néhány erdőgazdaság azzal, hogy nagyon szűk határidővel készítse el a szükséges építési terveket. A tanszéken átmentett tervezőgárda és az átmeneti időszakban folyó fejlesztéseknek köszönhetően kidolgozott számítástechnikára alapozott úttervezési rendszer segítségével ezt a feladatot teljesíteni lehetett. Sajnos a rendelkezésre álló támogatási keretet az ágazat nem tudta kihasználni. Ekkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy nincs már erdészeti útépítő vállalkozás, ezért az erdészeti útépítéseket nem ismerő útépítők jelentek meg a kivitelezésben. Időközben megszületett az 1996. évi LIV. törvény, majd a 29/1997. (IV.30.) FM rendelet, amely meghatározta az útépítés engedélyezési eljárását és az erdészeti hatóságot elsőfokú építési hatósági jogkörrel ruházta fel. Ezzel kialakult a jelenlegi helyzet:

·         a beruházó az erdőgazdaság;

·         a terveket független, jogosultsággal rendelkező tervező készíti;

·         az engedélyezési eljárást az erdészeti hatóság folytatja le a szakhatóságok bevonásával,

·         a kivitelezést az erdészeti útépítésben kevésbé járatos kivitelező végzi, a műszaki ellenőrzés hiányosságai miatt gyakran felelőtlenül rossz építési minőségben.


Jelenleg ebben a virágkorban élünk és várjuk, hogy az évek óta beharangozott EU-s támogatás csatornái megnyíljanak és tápláló pénzügyi forrás formájában az erdőfeltárás serkenő virágát éltető pénzesővel táplálja.

3.2. A Szakosztály működése a virágkorban

A teljes virágzás hosszú folyamat eredménye, amelyben az Erdőfeltárási Szakosztály éltető sugarakkal táplálta az erdőfeltárás gyakorlatát és elméletét.

Az Erdőfeltárási Szakosztály 1995. március 17.-én tartott ülésén megtárgyalta az „Olcsó tervezés, drága kivitelezés, megfizethetetlen fenntartás” címmel dr. Kosztka Miklós szakosztályvezető által összeállította vitaanyagot. A vitaanyag feltárja a kialakult helyzetet és megoldási javaslatot ad a hálózattervezés, az úttervezés, az útépítés és az útfenntartás egységes rendszerének az erdészeti útügynek a kialakítására. Ez a rendszer lehetővé tenné az állami támogatás megadásának indokolását és az odaítélt támogatás felhasználásának ellenőrzését. Ennek előfeltétele az erdőfeltárás és az erdészeti útügy teljes rendszerének korszerűsítése.

Az erdőfeltárás, környezetvédelem és természetvédelem közötti nézeteltérések megvitatására fórumot adott az 1998. augusztus 26-27. között Sopronban a WOOD-TECH ‘98 Erdészeti és Faipari Szakvásárral egy időben megrendezett Országos Erdészeti Találkozó. A számos előadót felvonultató, jelentős hozzászólásokkal tarkított, nagyszámú érdeklődő jelenlétében megtartott kiemelt célú szakosztályülésen kikristályosodtak az álláspontok, amelyekre alapozva a további párbeszéd kialakulhat.

Az Erdőfeltárási Szakosztály 1998. október 28-29-én az Ipoly Erdő Rt. Kemencei erdészetének területén megtartott ülésén folytatta a WOOD-TECH keretében megtartott Erdészeti Szakmai Találkozón megkezdett párbeszédet a természetvédelem és erdőfeltárás között.

A szakosztályülés itt ajánlásokat fogadott el, amely szerint:

·         felkérik a természetvédelem képviselőit, hogy az 1981. évben megjelent Erdészeti Utak Tervezési Irányelveit vizsgálják felül és tegyék meg azokat a konkrétan megfogalmazott javaslatokat, amelyeket egy átdolgozott műszaki irányelvbe beépítve már tervezéskor figyelembe lehet venni a természetvédelem szempontjait;

·         felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy a tervezői jogosultság szabályozása rendezetlen, egyben kérik, hogy a problémák megoldásában működjenek közre, mert a kialakult állapot kedvezőtlenül érinti az erdőfeltárást, az erdészeti útépítést és az erdőmérnökök elismertségét;

·         az erdészeti utak a társadalom által megkövetelt közcélokat is szolgáló tartamos és többcélú erdőgazdálkodásban az erdő infrastrukturális létesítményei, amelyek létesítése és fenntartása a gazdálkodás eredményeiből nem finanszírozható, tehát annak támogatása feltétlenül szükséges.

Az 1999. február 24. tartott szakosztályülésre meghívást kapott Barátossy Gábor az FVM Erdészeti Hivatalának vezetője, aki személyesen az ülésen részt venni nem tudott. Megbízása alapján Horváthné Sándor Erzsébet tartott ismertetést részben az általános erdészetpolitikai kérdésekről, részben az erdőfeltárást érintő konkrét elképzelésekről. Az erdőfeltárást érintő alapvető változásokból kiindulva megállapította, hogy az erdőfeltárás a természetközeli, többcélú erdőgazdálkodásban infrastruktúrális szerepet tölt be. Ennek a megváltozott alapelvnek megfelelően az erdőfeltárás teljes rendszerét át kell alakítani. Ennek sarokpontjai a fontossági sorrend nélkül:

·         a támogatási rendszer átalakítása,

·         a feltáróhálózatok tervezéséhez olyan irányelveket kell kidolgozni, amely alkalmas a konfliktusok kezelésére,

·         át kell dolgozni az Erdészeti Utak Tervezési Irányelveit,

·         ki kell dolgozni az erdészeti utak környezeti hatásvizsgálatának elveit,

·         az erdészeti utak építési minőségellenőrzési rendszerét létre kell hozni, amelynek alapja az erdészeti utakra vonatkozó minőségi és minősítési előírások kidolgozása,

·         erdészeti útügyi szakértők képzése,

·         a szakértői és tervezői jogosultság kérdéskörének rendezése a kamarai törvény értelmében,

·         útadatbank létrehozása,

·         az erdőfeltárási és az erdészeti útügyi kutatások folytatása.

Alapelvként megfogalmazta, hogy az erdőfeltárás témájában érintettek között a szakmai elveken alapuló megegyezésre kell törekedni. Összefoglalva megállapította, hogy a feladat igen sokrétű, még vázlatos áttekintés formájában is, azonban a természetközeli, többcélú erdőgazdálkodáshoz nélkülözhetetlen feltáróhálózat kiépítése csak a társadalom támogatásával valósítható meg. Nem engedhető meg, hogy a szakszerűtlenül megépített erdészeti utak alapot adjanak a napi sajtónak az erdészeti tevékenység arculatának rontásához. A feltáróhálózat fejlesztés a vidékfejlesztés szerves részét képezi.

A Szakosztály ünnepi üléseken emlékezett meg a jelentősebb évfordulókról. Ezek közül említésre méltó

·         az Erdei Vasutak és az Erdőfeltárási Szakosztály együttes ülése, amelyen 2001. szeptember 3-án Sopronban Modrovich Ferencre professzora emlékeztek;

·         a magyar erőfeltárást és az erdészeti útépítést világviszonylatban elismertté tevő, 80. születésnapjukat ünneplő kollégákat 2004.augusztus 25-én ünnepélyes szakosztályülésen köszöntötték Sopronban;

·         a hazai erdőfeltárás jelentős évfordulóiról emlékezetek meg 2008. október 27-28.-án Huszárokelőpusztán a BAKONYERDŐ Erdészeti és Faipari Zrt. területén. Az erdőgazdaság jogelődjénél ugyanis 50 évvel korábban, 1957-ben kezdődött el a „saját rezsis” erdészeti útépítés. A kissé megkésett ünnep alkalmat adott az erdészeti útépítés fejlődésének, átalakulásának áttekintésére.

 
Az Erdőfeltárási Szakosztály 2006. szeptember 21-22.-én tudományos üléssel egybekötött szakosztályülést tartott külföldi résztvevőkkel. A konferencia anyagát magyar és angol nyelvű kiadványban foglalták össze.


A szakosztályüléseken a résztvevők megismerik a korszerű tervezési, építési, útfenntartási módszereket, megvitatják az erdőfeltárást érintő jogszabály változásokat, javaslatokat tesznek azok kialakítására, az időszerű problémákat megvitatják. A teljesség igénye nélkül néhány olyan téma, amellyel a Szakosztály foglalkozott:

·         a finnaszfalt néven ismert anyag kisforgalmú közutakon mindazoknak a követelményeknek megfelel, amit a meleg aszfaltoktól megkövetelhetünk, de annál felhasználóbarátabb, környezetkímélőbb és nem utolsó sorban olcsóbb;

·         az erdészeti útépítésben járatlan kivitelezők munkáját értékelve a szakosztály tagjai megállapították, hogy az erdészeti útépítés a mélyépítésnek egy olyan ága, amely speciális szakismereteket igényel. Ezért fontos a tervezői művezetés, valamint szükség lenne olyan műszaki építésminősítési előírásra, amely alapján éppen a speciális erdészeti útépítési körülményekre tekintettel el lehet bírálni az építés minőségét;

·         nyilvános szakosztályülésen vitatták meg a térinformatika alkalmazásának lehetőségét erdőgazdálkodási kérdések megoldására;

·         a bányatörvény megjelenését értékelve megállapították, hogy az nehéz helyzetbe hozta azokat az erdőgazdaságokat, amelyek saját bányákat és anyagnyerő helyeket működtettek, mert ezeket tovább nem művelhetik szabadon a korábban gyakorolt módon . Az útépítés alapanyagát idegen anyagnyerőhelyről kell beszerezni, ami az útépítés költségeit jelentősen megnöveli;

·         a geoműanyagok felhasználásának megismerése új lehetőségeket nyit az erdészeti útépítéseknél;

·         a vegyszeres talajstabilizáció használatának bizonytalansága miatt annak használatát a szakosztály nem javasolta;

·         a meszes talajstabilizáció építésének ismételt elterjesztését a legújabb kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok a szakosztály támogatja;

·         javasolja a pályaszerkezetek felújításánál a hidegremix eljárás bevezetését, ami a felújításra szoruló, elhasználódott pályaszerkezet felmarása után a saját anyagából, kevés kőanyag valamint kötőanyag hozzáadásával új pályaszerkezetet hoz létre;

·         a számítógépes erdészeti úttervező program (MacAdam) bemutatása;

·         a térinformatikára alapozott dinamikus hálózattervezési eljárás;

·         a térinformatikára alapozott útadatbank kialakítása;

·         az útállapot felvételét és értékelését lehetővé tevő korszerű digitális műszerek és eljárások ismertetése.
 
A Szakosztály örömmel üdvözölte a 39/2005. (IV. 27.) FVM rendelet, amely a mező- és erdőgazdálkodási, valamint az élelmiszer-ipari tevékenységhez kapcsolódó szakértői működés engedélyeztetésével kapcsolatos eljárásról szóló 61/1994. (XI. 8.) FM rendeletet módosítja, amely az erdőmérnökök tervezői jogosultságot megnyugtatóan rendezte. (Később ezt a rendeletet számunkra kedvezőtlenül ismét módosították.);

A szakosztály megvitatta és elfogadta az EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) pályázatok elnyerésének és elszámolásának elvi alapjait. Ezek szerint a támogatás elnyerésének elvi alapja az, hogy a támogatásban részesülő út egy tudatosan kialakított hálózat része legyen, biztosított legyen az elkészült út későbbi fenntartása, a pályázott építési költség reális értékek között mozogjon. A pályázattal elnyert költségek kifizetésének feltétele pedig a terv szerint, megfelelő minőségben megépített út, amelyet független szakértőnek (műszaki ellenőrnek) kell bizonyítani. A szakosztály elfogadta azokat a javaslatokat, amelyeket az FVM részére az Erdőfeltárási Intézeti Tanszék dolgozott ki a pályázatok elbírálásának szempontjaira és értékelésére, a reális építési költségek elbírálására, valamint az építési minőségellenőrzésre.
 
Az Erdőfeltárási Szakosztály tagjai szorgalmazzák, hogy az átdolgozás alatt álló „erőtörvényben” rögzítsék továbbra is az erdészeti képesítéssel végezhető tevékenységek körét hasonlóan más szakterületekhez szabályozásához. Javasolja továbbá a Szakosztály, hogy az erdőfeltárás és erdészeti útépítés hatósági eljárása szabályozásának kidolgozásába vonjon be a Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Erdőfeltárási Tanszékének tagjait. Ez biztosítja, hogy a tervezők részéről felmerülő észrevételek és javaslatok is megjelenjenek a szabályozásban.

Az OEE Erdőfeltárási Szakosztálya ezekben a nehéz időkben a szakmai párbeszéd és a véleménycsere helyszíne lett. A szakmánkban bekövetkező változások egyéni sorsokat is érintett, mert a korábban erdőfeltárással foglalkozó kollégákat más szakterületeken kezdték foglalkoztatni. Hosszú ideig a Szakosztály tartotta össze azt a gyakorlat oldaláról megjelenő szellemi bázist, ami a korábbi évtizedek alatt kialakult. A megváltozott munkaköri beosztás miatt megváltozott érdeklődési kör, a szakosztályülések anyagi támogatottságának csökkenése miatt egyre többen váltak hűtlenné az ülésektől, fenntartva azonban szakosztály tagságukat. Ennek eredménye, hogy jelentős taglétszámunk mellett csak egy töredék törzstag rendszeres együttműködésére lehet számítani, akik nagyobb része nyugdíjas. A fiatal erdőmérnök generációban a téma iránti lelkesedés is csökkent, mert nem látja az erdőfeltárás méltó helyét az erdészeti gyakorlatban. Domb – és hegyvidéki erdőgazdaságainknál a műszaki osztályokon nem lenne érdektelen egy-egy erdőmérnököt alkalmazni, aki az teljes erdőfeltárás ügyét a hálózattervezéstől az útfenntartáson keresztül egy kézben tartaná és rendszerszemléletben kezelné. Ugyanígy helye lenne a mindenkori erdészeti hatóságoknál egy-egy az erdőfeltárás legújabb eredményeit és összefüggéseit ismerő szakember jelenlétére, akik az erdőfeltárással összefüggő hatósági munkákat tudnák elméletileg megalapozott érvrendszerrel végezni. Ezzel az erdőfeltárás ügye a gyakorlat oldaláról is támogatást kapna, amely a szakosztály fiatalítását is lehetővé tenné.

 Sopron, 2009. július 29.


Dr. Kosztka Miklós



<< vissza
Hajdu Tibor erdőmérnökre emlékeztek Szentgyörgyvölgyön - képgaléria!

Hajdu Tibor erdőmérnökre emlékeztek Szentgyörgyvölgyön - képgaléria! | 2017-11-28

Az Erdőrendezési Szakosztály és a Zalaegerszegi HCs közös rendezvénye


Visszanézhetőek a Kaán Károly emlékkonferencia előadásai

Visszanézhetőek a Kaán Károly emlékkonferencia előadásai | 2017-11-22

A szakképzéstől a szakigazgatásig


A virágos kőris az Év fája 2018-ban!

A virágos kőris az Év fája 2018-ban! | 2017-11-19

Felértékelődő ökológiai szerep a klímaváltozás tükrében


Átadták a Karcagi Parkerdő lombkorona sétányát - képgaléria!

Átadták a Karcagi Parkerdő lombkorona sétányát - képgaléria! | 2017-12-08

A NEFAG Zrt. közjóléti fejlesztése a fátlan Hortobágy szélén


Fellendült a természetjárás 2010 óta

Fellendült a természetjárás 2010 óta | 2017-12-07

Kiemelt szerepet töltenek be a fejlesztésekben az állami erdőgazdaságok



Imperial22 futárszolgálat