"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Gál János Dr.

Gál János Dr.  
(Hont, 1928. nov. 8. – Sopron, 2001. okt. 11.)


Erdőmérnök, a mezőgazdasági tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, a Soproni Egyetemnek több cikluson keresztül rektora, a Munka Érdemrend arany fokozata és az Eötvös Lóránd díj birtokosa, a Soproni egyetem díszdoktora, Nógrád megye díszpolgára.

Rövid életrajz:

Gál JánosAz Agrártudományi Egyetem soproni Erdőmérnöki Karán szerzett erdőmérnöki oklevelet 1952-ben. Rövid ideig a Diósjenői Állami Erdőgazdaságnál dolgozott műszaki vezetőként, majd az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumának titkárságára nevezték ki előadói munkakörbe. 1953-57. között a Harkovi Dokucsajev Mezőgazdasági Intézet Erdőmeliorációs Karán mint aspiráns dolgozott, majd szerzett kandidátusi minősítést az öntözéses erdőgazdálkodás témaköréből.
Az aspirantúra után néhány hónapig az Erdészeti Tudományos Intézetben volt igazgató-helyettes, majd 1957 őszén a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdőtelepítés- és Fásítástani Tanszékére nevezték ki tanszékvezető docensnek, s emellett megbízták a Főiskola igazgató-helyettesi teendőinak ellátásával. Két év múlva már a főiskola főigazgatója, majd 1962-től egyetemi tanárként az újonnan alakult Erdészeti és Faipari Egyetem rektorává nevezték ki.
Ezt a funkciót még többször (1969-72, 1981-84, 1984-89) is betöltötte, 1966-69. között pedig rektorhelyettesként tevékenykedett. Tanszékének, majd 1985-től tanszékösszevonás után az Erdőműveléstani Tanszéknek, 1989-ig, nyugalomba vonulásáig volt vezetője.
Sokrétű tudományos tevékenysége közül kiemelkedik a mezővédő erdősávok hatásvizsgálata és telepítési technológiáik kidolgozása. Ebben a témakörben készítette el és védte meg akadémiai doktori értekezését, megszerezvén a mezőgazdasági tudományok doktora címet.
Oktató és tudományos tevékenysége mellett, mint egyetemi vezető rendkívüli munkát végzett az Erdészeti és Faipari Egyetem fejlesztése érdekében. Vezetői tevékenysége alatt 8 hektárral bővült a botanikus kert, megépült az Ifjúsági Ház, a Sportcsarnok, a Levelező Otthon, az új kollégiumok Sopronban és Székesfehérváron, az egyetemi menza, a keszthelyi és a zánkai üdülők, a Fertő-tavi víkendtelep és több mint száz oktatói lakás.
Magas állami és szakmai kitüntetései közül kiemelkednek: „Szocialista Munkáért Érdem érem” (1957), „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” (1962), „Munka Érdemrend Arany Fokozata” (1967),  „Eötvös Lóránd Díj” (1980), „Április 4. Érdemérem” (1985), „Heinrich Cotta Emlékérem” (1986), „Magyar Népköztársaság Csillagrendje” (1989), Nógrád megye díszpolgára(1999).
A Soproni Egyetem 1997-ben díszdoktorává avatta. 1989-ben, 61 évesen vonult nyugdíjba. 2001. október 11-én hunyt el Sopronban.

Főbb művei:

18 szak-, tankönyv illetve egyetemi jegyzetet írt, 97 szakcikke jelent meg.


Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):

Dr. Gál János a soproni Szent György templom altemplomában nyugszik. Emlékére 2014-ben, Honton kopjafát állítottak.