Káráll János
(Sopron 1921. aug. 3. – Győr, 1984. jan. 15.)
Bedő-díjas erdőmérnök, erdőgazdasági főmérnök, műszaki igazgatóhelyettes. Az OEE elnökségének tagja, a Munka Érdemrend arany fokozatának birtokosa.
Rövid életrajz:
Erdőmérnöki oklevelét 1944-ben szerezte meg. Frontszolgálat és hadifogság után 1946-ban a MÁLLERD győri erdőigazgatóságánál kezdett el dolgozni, mint útépítési és vasútügyi előadó. 1951-53-ig a Győr-Sopron megyei Erdőgazdasági Géptelep igazgatója volt. 1953. április 1-vel a Győri Állami Erdőgazdaság főmérnökének nevezték ki és ezt a tisztséget töltötte be (később a jogutód a Kisalföldi EFAG műszaki igazgatóhelyetteseként) egészen nyugállományba vonulásáig. Nevéhez fűződik a vállalati központ és a külső egységek összhangjának megteremtése. Működési idejére esik a Hanság erdeinek gyökeres átalakítása, a kisalföldi térség erdősültségének jelentős növelése. Szakterülete az erdőhasználat, a műszaki fejlesztés és a fakereskedelem volt. Vállalatánál az erdőgazdasági munkák gépesítésében maradandót alkotott.
Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1946-tól volt tagja, majd aktív tisztségviselője. Tevékenységének köszönhetően Győrben és környékén az egyesületi élet fellendült, a taglétszám növekedett. 1963-tól országos szinten is aktív szerepet vállalt az Egyesület életében, mint az elnökség tagja. Ezt a tisztséget haláláig betöltötte.
Számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát, mint az Erdőgazdaság Kiváló Dolgozója, az Árvízi Emlékérem, az Árvízvédelemért érem, a Munka Érdemrend bronz fokozata, majd ezüst fokozat az Országos Egyesület fennállásának 100. évfordulója alkalmából. Elnyerte a Munka Érdemrend arany fokozatát is 1982-ben.
Az Országos Erdészeti Egyesületért végzett kiemelkedő munkájáért 1981-ben Bedő Albert emlékéremmel tüntették ki.
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Káráll János sírja Győrben, a nádorvárosi temetőben található.
