"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Magyar Pál Dr.

Dr. Magyar Pál 
(Cegléd, 1895. márc. 27. – Sopron, 1969. ápr. 18.)

Bedő-díjas erdőmérnök, főerdőmérnök, az egykori Püspökladányi Szikfásítási Kísérleti Telep vezetője, az Erdészeti Kutatóintézet igazgatója, az Alföldfásítás és a szikes talajok kiemelkedő szakembere, elnyerte a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.

Rövid életrajz:


Magyar PálA Selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott be erdészhallgatónak. 1915-ben vonult be katonának, s került az orosz frontra, ahol 1916-ban fogságba került. Csak 1918-ben jött haza, s tanulmányait folytatva 1920 májusában államvizsgázott, majd szerzett mérnöki oklevelet Sopronban.
Első munkahelye az Országos Faértékesítő Hivatal volt, de ősztől már a Földtani Intézetben folytatott agrometeorológiai és talajtani vizsgálatokat. Röviddel ezután, 1921 őszétől a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani és Növényföldrajzi Intézetében, Tuzson János irányítása alatt kezdett el dolgozni.  1922-ben segédmérnöki kinevezést kapott a Budapesti Erdőfelügyelőséghez, de továbbra is részt vett a növényföldrajzi, növényrendszertani, ökológiai kutatásokban. A Püspökladányi Szikfásítási Kísérleti Telep vezetőjének 1924-ben nevezték ki. Időközben, 1927 februárjában áthelyezték Sopronba az Erdészeti Kutatóintézethez, mint tudományos kutatót. 1935-ben a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán magántanári képesítést szerzett a „Szikes talajok növényszövetkezetei, különös tekintettel fásításukra” tárgykörben. 1938-ban kinevezték főerdőmérnöknek, majd két éven át tanulmányúton vett részt Európa több országában. Hazatérése után, 1941-ben erdőtanácsos lett, és kinevezték az Erdészeti Kutatóintézet vezetőjévé.
A második világháború után (1946) került az egyetem Erdőműveléstani Tanszékére helyettes tanári beosztásban. 1951 októberétől az időközben megalakult Erdészeti Tudományos Intézethez helyezték át, az erdőtelepítési osztály vezetőjeként. AZ MTA Tudományos Minősítő Bizottsága 1952-ben a biológiai tudományok doktora cím viselésére jogosította fel. 1954-ben az Erdészeti Tudományos Intézeten belül a soproni kísérleti állomásra került át és itt dolgozott.
A Munka Érdemrend ezüst fokozatát nyerte el 1964-ben. 1965 áprilisában ment nyugdíjba, 1967-ben életművéért Bedő Albert díjban részesült.

Főbb művei:


Adatok a Hortobágy növényszociológiai és geobotanikai viszonyaihoz, doktori disszertáció, 1930. Alföldfásítás I-II.,1960-1961.


 Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):


Magyar Pál sírja a Soproni Új Szent Mihály temetőben található. Az ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomásán mellszobor őrzi emlékét.