Dr. Szőnyi László
(Szeged, 1921. július 20. – Budapest, 2018. szeptember 29.)
Bedő-díjas erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa, címzetes egyetemi tanár, az ERTI tudományos főosztályvezetője, az Országos Erdészeti Egyesület és a FAGOSZ tiszteletbeli tagja
Rövid életrajz:
Szőnyi László 1921-ben született Szegeden. Gimnáziumi tanulmányait Cegléden végezte, erdőmérnöki oklevelét 1943-ban kapta meg a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán. Első munkahelye is az Egyetem volt, ahol már hallgatóként gyakornok, majd adjunktus volt az Út- és Vasútépítési Tanszéken. 1944-ben már a Felvidéken, a Besztercei Erdőigazgatóságon dolgozott, majd a Miskolci Erdőigazgatóságon kapott munkát a bányavasutaknál. Ezután bízták meg a Bánhorváti Erdőhivatal vezetésével. Pedagógusként és kutatóként is korán bizonyíthatott: 1946–1948 között a Királyhalmi Erdészeti Szakiskola tanára. 1949-ben a soproni Erdész Szakiskola vezetésével és szervezésével bízták meg. 1950-ben az FM Szakoktatási Főosztályára rendelték, ahol az alsó- és középfokú erdészeti oktatás megszervezésével, tantervek kidolgozásával, tankönyvek megíratásával bízták meg. 1952-ben a Budapesti Erdőtelepítő Állomásra került. Itt a fásítások regionális tervezésével, kivitelezésével foglalkozott.
Élete meghatározó korszaka indult 1954-ben, amikor az Erdészeti Tudományos Intézetben megkezdhette közel két évtizedes kutatói tevékenységét. Az erdészeti termőhelyfeltárás új rendszerét kidolgozó kutatócsoport oszlopos tagja, majd a homokfásítási országos program egyik kutató-tervezője volt. 1960-ban megkapta a kandidátusi fokozatot. Tevékenysége korán felkeltette a külföld figyelmét is. 1958-ban megbízták az Erdőtelepítési és Fásítási Osztály vezetésével. Kutatásának súlypontja a gyorsan növő fafajok, a nyárak, majd a fenyők felé tolódott el. Több külföldit tanulmányutat követően szervezte meg a Nemzetközi Lucfenyõ Származási Kísérlet magyarországi egységét, a mátrai Nyírjes-pusztán, az IUFRO keretében, ami életműve fontos része lett. Több, államilag elismert klónt kidolgozó munkacsoport tagja volt. Irányításával dolgozták ki a hazai fenyőtermesztés cél-programját. Az IUFRO is Magyarországon rendezte meg ülését, Szőnyi László pedig megbízást kapott a nemzetközi munkacsoport vezetésére. Erdészeti nemesítésünk nagy lehetőségei, kapcsolatai akkor alakultak ki a világ felé. Szőnyi László a tanulmányutak kezdeményezésében, vezetésében, értékelésében és a Magyarországot érintő kedvező nemzetközi visszhang kialakításában is meghatározó szerepet játszott. 1968-ban címzetes egyetemi tanár címet kapott.
Évtizedeken át elismert kelet-európai összekötője volt a Silvae genetica című neves szaklapnak. Az MTA Erdészeti Bizottságának tagja, az Erdészeti Nemesítési Albizottság vezetője lett. Görög és latin műveltsége, kiemelkedő nyelvtudása a magyar erdészet nagykövetévé tette szerte a világban. 1973-ban a MÉM Erdőrendezési Főosztályára hívták be osztályvezető-helyettesként. Feladata a fagazdaság műszaki fejlesztésében való részvétel, egy időben annak személyes irányítójaként. 1980-ban a MÉM átszervezett Erdőrendezési Szolgálatához osztották be, majd 1981-ben kérelmezte a nyugdíjazását.
Kiterjedt szakirodalmi és tudományos munkásságát 30 hazai és 5 külföldi tudományos dolgozat és cikk, több könyv társszerzősége, számos előadása és kiterjedt ismeretterjesztő tevékenysége fémjelzi.
Elismerései: korszakának magas állami kitüntetései mellett 1983-ban megkapta a Bedő Albert-emlékérmet, míg 1996-ban az OEE a legnagyobb elismeréseként, tiszteletbeli tagjává választotta őt.
Dr. Szőnyi László 79 éven át és egyben leghosszabb ideig volt Egyesületünknek tagja. Hosszú időn át tevékenykedett a közjóléttel és a fásítással foglalkozó szakosztályokban, valamint az Erdő című folyóirat szerkesztőbizottságában. Mindig sokat tett az Egyesület nemzetközi kapcsolataiért, de nyugdíjas éveiben ez a tevékenysége kiteljesedett. Évente gyakran több, mint 5 szakmai utat szervezett/vezetett, illetve fogadott, összességében legalább 100 alkalommal.
Dr. Szőnyi László hamvait 2018. október 17-én helyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri Új Köztemető 188. parcellájában.
