(Öcsöd, 1921. április 11. – 2016.08.21.)
Középiskolai tanulmányait Szarvason végezte. Okleveles erdőmérnöki diplomát a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán Sopronban szerzett 1943-ban. 10 éves gyakorlati munkában szerzett tapasztalatokat, így dolgozott a Besztercei Erdőigazgatóságnál, Zalaegerszegi Erdőfelügyelőségen, majd 946-1950 között a Szeghalmi és a Debreceni Erdőgondnokságnál erdőgondnok és 1953-ig a Szolnoki Erdőgazdaságnál műszaki előadó, majd főmérnök. 1953-tól kezdve nyugdíjba vonulásáig, majd azt követően is az Erdészeti Tudományos Intézetben dolgozott.
Első feladata az 1924. óta fennálló, de működésében 1944. óta szünetelő püspökladányi Erdészeti Szikkísérleti Állomás újjászervezése, majd vezetése volt. 1963-ban mezőgazdasági (erdészeti) kandidátusi tudományos fokozatot szerzett, ezt követően tudományos főmunkatárssá lépett elő.
Első önálló kutatási témája az öntözőrendszerek fásítási kérdéseit vizsgálta. Később a hazai kötött és szikes talajú síkvidéki tájak erdészeti termőhelyi kutatásait folytatta. Részt vett a hazai termőhely-tipológiai alapok kidolgozásában, több erdőgazdasági tájról monográfiaszerű feldolgozást készített. Részese volt a hazai erdészeti termőhely-feltárási és termőhely-térképezési irányelvek kidolgozásának. Kimunkálta az alföldi kötött és szikes talajú erdőgazdasági tájakra a nyárfatermesztési lehetőségeket és termesztési módokat. Tudományos kutató munkája a tiszántúli nyártermesztés telepítési lehetőségeinek szélesítésére, a szikes talajokkal kapcsolatos kérdések megoldására, az agrotechnikai módszerek korszerűsítésére, gépek széleskörű alkalmazására terjedt ki elsősorban. Komoly kutatási eredményt jelentett a rövid vágásfordulóban kezelt nyárak erdőművelési lehetőségeinek felismerése a Tiszántúl kötött talajú termőhelyein.
A szikesek erdősítésének problematikája és a kötött talajú termőhelyek nyárfatermesztés fejlesztésének kutatása egész pályáján átívelt. A püspökladányi kísérleti bázison kialakította a Tiszántúli Kísérleti Állomást, mely az ottani erdőgazdálkodásban irányító szerepet töltött be. A nyártermesztés fejlesztése során egyedülálló nyár fajta-összehasonlító és nyárnevelési kísérleti bázist alakított ki, amely a nyárfakutatók közt vezető szerepet töltött be. Az általa irányított kutatók kollektívája végezte a legtöbb nyártelepítés előtti termőhely-értékelést, amivel biztosították a nyár számára alkalmatlan termőhelyek művelésből való elhagyását. Az eredetileg szikkísérleti profilú kutatóhelyet a teljes Tiszántúlt átfogó táji kutatóbázissá fejlesztette tovább. A nyírségi akácgazdálkodást bevonta az állomás kutatási körébe és megindította termesztési rendszer jellegű kutatását. Javaslatot adott méhlegelők javítására alkalmas fás növények termesztésére. Irányelveket dolgozott ki a gyakorlati méhlegelő-fejlesztésre. Megadta az erdő szerepének vizsgálati és értékelési módszerét a többcélú területhasznosításban. Rendszeres és kiterjedt szaktanácsadási munkát végzett a termőhelyek erdősítési értékelése, a területhasznosítás racionalizálása erdősítéssel, a fafajmegválasztás és a nyárfatermesztés technológiája témakörökben. Nyárfakutatási tevékenysége kiegészült a fűztermesztés fejlesztésével is. Mindezek eredményeképpen az Erdészeti Tudományos Intézetben a legnagyobb területű, összesen több mint 300 ha-t meghaladó nyár és fűz klón- és termesztési kísérletet hozott létre. A nevéhez kötődik a mintegy 350 klónnal létrehozott 800 ha nyár klónkísérlet, közreműködés a magyar nyár fajta-választék kialakításában, a ’Pusztaszil’ (Ulmus pumila cv Puszta) szelektálása és fajtaként való állami elismertetése és köztermesztésbe vonása. Kutatási eredményeit számos összefoglaló jelentésben, magyar és külföldi szaklapban, valamint szakközönség előtt tartott előadások formájában adta közre. Szintetizáló műve, a Szikesek fásítása (Akadémiai Kiadó, 1972) 1976-ban nívódíjat kapott a Magyar Tudományos Akadémia Kiadói Bizottságától.
Meghatározó szerepe volt az 1996-os Nemzetközi Nyárfa Bizottság 20. ülésének és tanulmányútjának sikeres megszervezésében, ahol annak tiszteletbeli örökös elnökének választották.
- Emlékhelyek
Dr. Tóth Béla sírja Debrecenben található, a püspökladányi arborétumban pedig mellszobor őrzi emlékét.
