Jankó Sándor 1866. február 28-án született Vasváron. Az elemi iskola első öt osztályát Vasváron végezte, majd 1877-től két évig a kőszegi bencés gimnáziumban tanult. A középiskola további hat osztályát a soproni főreáliskolában tette le, és egyre javuló tanulmányi előmenetele révén érettségije is fényesre sikerült. 1886-ban iratkozott be a selmeci akadémia erdészeti szakára, ahol négy éven keresztül kitűnő eredményt ért el.
Erdészeti tevékenységét a lugosi kerületi erdőigazgatóságnál kezdte, majd a zalaegerszegi erdőhivatalhoz került, de rövid idő múlva már a Földművelésügyi Minisztérium Erdőrendezési Ügyosztályának építészeti referense. 1895-ben jelent meg az Erdészeti Lapokban első publikációja: Körszelvényes útkanyar kitűzése szögtükörrel.
1901-ben főerdésszé nevezték ki, 1906-ban pedig egyidejűleg erdőtanácsosként a selmecbányai akadémia erdészeti földmérés professzora lett. A geodéziai tanszék létrehozása és korszerű kiépítése szinte kizárólag az ő erőfeszítéseinek köszönhető. A századforduló időszaka a földi és légi fotogrammetria kifejlődésének hőskora volt. Jenei Jankó Sándor számos tanulmányt publikált az Erdészeti Lapok, a Kataszteri Közlöny, valamint a Köztelek hasábjain és tehetséges tanítványai segítségével elmélyült az új tudományos területen. Az első világháború idején a hadvezetés is felfigyelt a gyors tájékoztatást nyújtó lehetőségre, ezért felszólították e tárgykör kézikönyvének elkészítésére. Az 1917-ben megjelent Fotogrammetria című könyv e témában az első magyar nyelvű összefoglaló alkotás és egyben az első magyar nyelvű fotogrammetriai tankönyv is. Kutatásainak legismertebb területét a háromszögelési hálózat hibaelméletének témaköre alkotta, de az erdészeti szállítóberendezések komplex szemléletű (műszaki-gazdasági-erdészeti) vizsgálata terén is alapművet publikált.
Életében igazi törés jelentett az 1918-1919 évek fordulója az I. világháború háború befejezésének időszaka, amikor a főiskolát Sopronba menekítették. A trianoni katasztrófa miatt a Selmecről menekülő akadémia átköltöztetésében jelentős szerepet játszott. A Sopronba letelepedett akadémia tanácsa Jenei Jankó Sándort rektornak választotta. Két évig töltötte be a felelősségteljes tisztséget, de a túlfeszített, rendszeresen éjszakába nyúló munka következtében 1922 augusztusában agyvérzést kapott, s így hosszabb pihenőre szorult. 1923. május 14-én a Vas megyei Vönöckön hunyt el.
Jenei Jankó Sándor élete és munkássága ma is példakép lehet az erdőmérnök generációk előtt. Munkássága megmutatja, hogy kellő felkészültséggel az erdőmérnöki diploma által nyújtott műszaki ismeretekre alapozva jelentős kutatási eredményeket lehet elérni és fejlesztéseket lehet megvalósítani. A Főiskola átköltöztetésében játszott szerepe, az oktatás megindítása az új körülmények között mérhetetlen optimizmusát és hazaszeretetét tükrözik. Emlékéhez méltó szobrát (Kutas László alkotása) a Nyugat-Magyarországi Egyetem Botanikus kertjében, az A épület mellett állítottuk fel, a 2003-2004. évi tanévnyitó ünnepség napján.
2013-ban Jankó Péter, az Egyetem egykori Erdészeti Földméréstani Tanszéke vezetőjének unokája Jankó Sándor díjat alapított, Jankó Sándor professzor emlékét megőrizendő, az Erdőmérnöki Karon, a geomatika, az erdőfeltárás és a vízgazdálkodás területén jó tanulmányi eredményt elért, szociálisan hátrányos helyzetű hallgatók jutalmazására.
A kitüntetésre azok pályázhatnak, akik:
- MSc vagy osztatlan képzésben, az adott tanulmányi évben fejezik be tanulmányaikat és diplomamunkájukat a Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézetben készítették;
- doktorjelöltként az adott tanulmányi évben védték meg a geomatika, vagy erdőfeltárás vagy a vízgazdálkodás területén készített PhD értekezésüket.
Forrás: NYME EMK
Fotók: NYME EMK
Hírszerkesztő: Nagy László