A globális átlagos szárazföldi és az óceánfelszín hőmérséklet 2020 januárjában a legmagasabb volt a NOAA (USA Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala) által karbantartott, 1880-ig visszanyúló 141 éves globális átlagos januári hőmérsékleti adatsorban.
A globális átlagos szárazföldi és óceánfelszín hőmérséklet 2020 januárjában a legmagasabb volt a 141 éves idősorban, a 20. századi 12,0 Celsius fokos januári átlagot 1,14 fokkal múlta felül. Ez az érték csak 0,02 fokkal haladta meg a 2016. évi korábbi rekordot, emellett a negyedik legmagasabb havi hőmérsékleti anomália az 1880-tól eltelt 1.681 hónapot tekintve. Csak 2016 márciusában, 2016 februárjában és 2015 decemberében lépett fel ezt meghaladó érték.
2020 januárja az egymást követő 44. január és a 41. egymást követő hónap, ami meghaladja a 20. század átlagát.
2016 és 2020 januárjában a globális felszínhőmérséklet anomália (az 1981–2010 standard normál időszakhoz viszonyítva) elérte az 1,0 Celsius fokot. A négy legmelegebb január 2016, míg a tíz legmelegebb 2002 után következett be.
A 2020. januári globális átlagos felszínhőmérsékleti anomália az eddigi legmagasabb, ami El Niño hatás nélkül lépett fel. 2017 márciusa, 2019 decembere és 2017 februárja voltak még azok a hónapok, amikor a felszín hőmérsékleti anomália elérte az 1,0 fokot anélkül, hogy El Niño jelenség emelte volna a tengervíz hőmérsékletét a trópusi Csendes-óceánon.
Az északi féltekét tekintve is a legmelegebb január volt, a szárazföldi és az óceánfelszín hőmérséklet átlaga 1,5 fokkal volt magasabb az átlagnál. Ez az érték 0,12 fokkal meghaladta a 2016. januári, második legmagasabb értéket.
A déli féltekén 1,78 Celsius foknak adódott a szárazföld és az óceánfelszín hőmérsékleti anomália, ami a második legnagyobb érték, csak 2016. januárja előzi meg.
Az átlagnál melegebb felszínhőmérséklet jellemezte Oroszország nagy részét, Skandináviát és Kanada keleti részét, ahol az 5,0 fokot is elérte a hőmérsékleti anomália. A januári átlagnál jóval hidegebbet észleltek Alaszkában és Kanada nyugati részén, ahol 4,0 fokkal maradt el a hőmérséklet az átlagtól.
Rekordmeleg januári felszíni hőmérsékletek jellemezték Skandináviát, Ázsiát, az Indiai-óceánt, a Csendes-óceán középső és nyugati területét, az Atlanti-óceánt, valamint Közép- és Dél-Amerikát. Egyik szárazföldi vagy óceáni térségben sem volt rekordhideg.
Dél-Amerikában, Európában, Ázsiában, valamint a Karib-térségben és a Hawaii szigetek térségében a második legmelegebb január volt a 2020-as az 1910-ben kezdődő megfigyelések szerint, míg Óceániában a harmadik legmelegebb.
Az NCEI (National Centers for Environmental Information) kutatói által készített statisztikai elemzés szerint a 2020-as év valószínűleg az öt legmelegebb év közé fog tartozni.
Tengeri jégkiterjedés és hótakaró
Az északi sarkvidéki tengeri jégkiterjedés 1,36 millió négyzetkilométer volt januárban, ez 770.000 négyzetkilométerrel (5,3 százalék) marad el az 1981–2010-es átlagtól, és 2014 januárjával együtt a nyolcadik legkisebb a 42 éves sorban a NOAA Hó és Jég Adatközpontja és a NASA adataira támaszkodó feldolgozások szerint. A Baffin-öbölben a legkisebb volt a tengeri jég 2011 januárja óta, míg a Barents-tengeren a legnagyobb 2015 januárja óta.
Az antarktiszi tengeri jégkiterjedés mértéke januárban 4,5 millió négyzetkilométer volt, ami 492.000 négyzetkilométerrel (9,8 százalék) elmarad az 1981–2010-es átlagtól. Ez az érték a 2011. januári értékkel együtt a 10. legkisebb januári kiterjedés.
A NOAA adatain alapuló Rutgers Global Snow Lab elemzések szerint az északi féltekén a hótakaró mértéke januárban 190.000 négyzetkilométerrel kisebb volt az 1981–2010 átlagnál, és a 18. legkisebb januári érték az 54 éves adatsorban. Az észak-amerikai hótakaró mértéke átlagközeli volt, míg Eurázsiában kissé átlag alatt alakult a hófedettség.
Forrás: OMSZ
Fotók: OMSZ, NOAA
Hírszerkesztő: Nagy László