"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Az ásotthalmi Bedő iskola legmesszebbről jött diákja

Az ásotthalmi Bedő iskola legmesszebbről jött diákja

Havonta egyszer utazik haza – legközelebb karácsonykor – az ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium legmesszebbről érkezett diákja, a 15 éves Fodor Márton.

– 277 tanulónk van, közülük 245 kollégista. Kollégium három épületben található, ezek közül az egyik az intézmény legrégebbi épülete, itt kaptak helyet a kilencedikesek, ahol nagyobb létszámú szobákban laknak, hogy minél hamarabb közösséggé formálódjanak. A legmesszebbről érkezett fiatalember Kárpátaljáról jött – mondta Andrésiné Ambrus Ildikó, az ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakgimnázium, Szakközépiskola igazgatója.

Ukrajnából, azon belül Kárpátaljáról, Munkács közeléből, Dercenből érkeztem. Úgy voltam vele, hogy követni kell az álmaimat és a hobbimat. A hobbim a vadászat. Közelebb azért nem kerestem iskolát, mert az ásotthalmi a legmagasabb színvonalú, aminek a legjobb híre van – magyarázta a 15 éves Fodor Márton. A kilencedikes fiú szeptember óta koptatja a Bedő padjait. – Nagyon jó, nagyon tetszik itt. Eddig az elvárásaimon felül teljesített az iskola.

És te is az iskola elvárásainak megfelelően teljesítesz? Szóval hogy megy a tanulás? – Elég jól. Őszintén, majdnem minden tantárgy a kedvencem, a fizika és a kémia kivételével.

A távolság miatt, ami több mint 500 kilométer, Márton csak havonta egyszer jár haza, ami háztól házig majdnem egynapos utazást jelent. – Innen hajnali háromkor indul a buszom, ami azt jelenti, hogy kettőkor kelek. Fél óra, míg a nagy táskával kiérek Ásotthalom központjába, onnan bebuszozok Szegedre a Mars térre, onnan meg elmegyek a vasútállomásra. Az állomáson felülök a vonatra: Ceglédig, onnan Debrecen, majd Munkács – sorolta az állomásokat.

Márton este hétre ér haza Dercenbe. Azt mondta, fárasztó, de meg lehet szokni. – Amikor eljöttem ide tanulni, édesapám azt mondta, a te álmod fiam, csináld. Anyukám nyilván féltett, hogy eljövök ilyen messze, de megmondtam neki, hogy ez az én életem, én alakítom, és elfogadta – mesélte.

A fiúk tízen vannak egy szobában, mindannyian egy osztályba járnak, Márton azt mondta, jól megvannak. Azokon a hétvégéken, amikor egyedül marad a kollégiumban a portással, és úgy dönt, nem tanulással tölti az időt, bemegy Ásotthalomra járni egyet. – Körbenézek, ismerkedek a hellyel, kiülök a parkba, ilyesmi. Vagy beülök a koliszobába filmet nézni a laptopon, tévézni. A barátnőmmel is beszélgetek messengeren, nem unatkozom – mondta.

Változó, hogy mikor utazik haza, általában a hónap utolsó hétvégéjén, de most valószínűleg majd csak karácsonykor megy haza legközelebb. Egy hazautazás 13 ezer forintjába kerül Mártonnak.

Forrás: delmagyar.hu

Szerző: Arany T. János

Fotók: Kuklis István

Hírszerkesztő: Nagy László