Érdekes és hasznos tanulmány jelent meg a közelmúltban a REIN-Forest program részeként, ami az Interreg határon átnyúló támogatás révén készült el. Az “Erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodási stratégia az osztrák-magyar határtérségre bükk és kocsánytalan tölgy fafajokra” című anyag számos fontos információt tartalmaz, és ajánlásokat is tesz az erdőgazdálkodók számára - híva fel a figyelmet az Erdő-Mező Online.
Az Interreg CE SUSTREE projekt által kidolgozott, kontinentális léptékű elterjedésmodellek lokális alkalmazása és értelmezése részletes információkat eredményezett a bükk (Fagus sylvatica) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) jövőbeni elterjedéséről, előfordulási valószínűségéről és sérülékenységéről az osztrák-magyar határterületen.
A 21. század egyik legkomolyabb kihívása az antropogén éghajlatváltozás és annak következményei. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint még optimista kibocsátási forgatókönyv (RCP 4,5) mellett is 2 Celsius-fok körüli felmelegedés várható az évszázad végére, de a pesszimista forgatókönyv (RCP 8,5) már 6 Celsius-fokos növekedést prognosztizál.
Ezek a változások jelentős hatással lesznek természeti környezetünkre, beleértve erdeinket is. Ausztria közel felét, Magyarország mintegy egyötödét erdők borítják (www.fao.org), mindkét országban a melegedő éghajlat hosszú távon befolyásolja az erdők növekedését, termelékenységét, vitalitását és fajösszetételét (Spathelf és mtsai. 2014).
A változások – elsősorban a hőmérséklet emelkedése, a csapadékeloszlás változása és a szélsőséges időjárási események növekvő gyakorisága (Gálos és mtsai. 2007) – sebessége meghaladja azt az ütemet, amihez fafajaink természetes folyamatok révén alkalmazkodni képesek.
Az éghajlatváltozás következményei sokrétűek lehetnek: egyes fafajok képesek lehetnek tolerálni alkalmazkodottságuknak függvényében vagy gyors migráció révén, míg mások eltűnhetnek az adott régiókból, és más, akár invazív fajok válthatják fel őket. Bár ezek a megváltozott környezeti feltételek eltérően érintik a fafajokat és az élőhelyeket, az erdők biológiai sokfélesége és a helyi fafajok összetétele a jövőben számos régióban megváltozhat (Buras – Menzel 2018). Korlátozott természetes migrációs képességet és helyi alkalmazkodást feltételezve számos faj várhatóan jelentős élőhelyvesztést fog elszenvedni (Dydreski és mtsai. 2017). A 21. század végéig az erdők jelentős változásokon mennek keresztül. Az emberi beavatkozás elkerülhetetlen a megváltozó éghajlat által okozott károk egy részének enyhítésére. Az érdekelt feleknek, így erdőgazdálkodásnak is minimalizálnia kell mind az éghajlattal kapcsolatos környezeti, mind a gazdasági kockázatokat, mert nemcsak az ökológiai következmények rémisztőek, hanem a gazdasági hatások is súlyosak lehetnek.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítése érdekében az erdőgazdálkodóknak alternatív művelési módszereket kell megcélozniuk. Az elterjedési terület változása, az élőhely- és diverzitás-vesztés kompenzálását szolgáló egyik megközelítés a megfelelő, ellenálló és potenciálisan alkalmazkodott származások, mint szaporítóanyag-források, vagy akár új fafajok alkalmazása (Sousa-Silva és mtsai. 2018). Ez a – hazai szaknyelvbe még nem megfelelően átültetett – „assisted migration”, mely fajok vagy populációk természetes elterjedési területen belüli vagy akár azon túli, ember által végrehajtott áttelepítése olyan új helyekre, amelyek jövőbeli éghajlati viszonyai megfelelnek azoknak, amelyekhez az adott génállomány alkalmazkodott (Benito-Garzon – Fernandez-Manjarrés 2015). Az áthelyezés tudományos alapjait a jövőbeli éghajlati viszonyokra vonatkozó előrejelzések, az ezek ismeretében kidolgozott elterjedés- és kockázati modellek jelentik.
Mivel a fafajok, populációk korlátozott ütemű természetes vándorlásuk és a földrajzi akadályok miatt nem képesek lépést tartani a gyors éghajlatváltozással, az emberi közreműködéssel felgyorsított migráció alapvető eszközként szolgálhat az alkalmazkodó erdőgazdálkodás számára, amellyel fokozható, de legalább fenntartható az erdei biodiverzitás alappilléreinek számító, őshonos állományalkotó fafajaink stabilitása, az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak szintje.
A teljes tanulmány a szövegkapcsolóra kattintva érhető el.
Forrás: Erdő-Mező Online, vasmegye.hu,
Fotók: volgyerdo.hu
Hírszerkesztő: Nagy László