Az agrárgazdasági kamara egyeztető tárgyalást kezdeményezett 2017. január elejére a társult erdőgazdálkodás működési szabályait érintő kérdésekről, a jelenleg közigazgatási egyeztetés alatt lévő jogszabály-módosítási elképzelésekről. A megbeszélésen a tulajdonosi jogok védelmére, az osztatlan közös tulajdonban lévő erdők hasznosítására fókuszáltak.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara január 10-én egyeztetést tartott a Földművelésügyi Minisztérium, a Magán Erdőtulajdonosok Országos Szövetsége delegált szakértőivel az erdő használatára, használatba adására vonatkozó erdőtörvényi szabályozás módosítástervezetéről.
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény módosítását tartalmazó előterjesztés közigazgatási egyeztetés alatt áll. Ennek során konkrét jogsértések kapcsán felvetődött, hogy a hatályos szabályozás mellett a magántulajdonú erdők használatba adása során túl nagy a kockázata a tulajdonosi jogok sérülésének. Visszaélésekre a gyakorlati példák alapján elsősorban az osztatlan közös tulajdonban álló erdők használatba adása esetében kerülhet sor.
Az erdők magántulajdonba adását követően kialakult rendkívül elaprózott birtokszerkezet, és az erdőgazdálkodás tekintetében jellemzően laikus erdőtulajdonosi kör mellett hosszú időn keresztül az volt a legfontosabb ágazati érdek, hogy a tulajdonosi közösségek gyakori döntésképtelensége mellett a magán erdőgazdálkodás egyáltalán beindulhasson, és a rendezett gazdálkodási viszonyú erdők részaránya növekedjen. Ennek érdekében az erdők használatára vonatkozó szerződések tulajdonosi támogatására vonatkozóan a szabályozás a tulajdoni hányadok alapján számított egyszerű többségi támogatást írta és írja elő.
A hatályos szabályozás egy másik lényeges eleme, hogy osztatlan közös tulajdonú erdő hasznosítására a tulajdonosok számára 2009 óta gyakorlatilag és racionálisan csak az egy személy használatába adása útján biztosít lehetőséget.
A kialakult szabályozási megoldásoknak azonban az ismert előnyei mellett komoly hátrányai is lehetnek, különösen a kisebbségben maradt tulajdonosi kör szempontjából. A tulajdonosok elszakadnak a tulajdonuktól, kirekesztődnek az erdőgazdálkodás során felmerülő döntésekből, illetve esetlegessé válhat az erdőgazdálkodás hasznaiból való részesedésük. Szélsőséges esetben akár „ki is rabolhatják” a tulajdonukban álló erdőt, hátrahagyva nekik a költségigényes feladatokat, és mindezt kénytelenek tehetetlenül nézni.
A figyelem középpontjába került problémakör orvoslása érdekében a felek áttekintették a hatályos és a tervezett szabályozást, és arra jutottak, hogy az erdőtörvény módosítása keretében kidolgozott tervezet érintett rendelkezései még további korrekciókra, kiegészítésre szorulnak. A közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezet erdőtulajdonosi szempontból különösen két területen teremtene, illetve hagyna jelentős szabályozási kockázatokat. Az új földforgalmi szabályozással bevezetett használati megosztás erdőre való tervezett kiterjesztése kapcsán, illetve a földforgalmi szabályozáshoz képest liberálisabb haszonbérbe adási feltételek megtartása miatt.
Az erdőtörvény módosítástervezetének összeállítása utolsó stádiumában két olyan eseményre került sor, amely lehetőséget ad a tulajdonosi jogok további védelmét eredményező szabályozás kialakítására anélkül, hogy azzal a magán erdőgazdálkodás működését akadályoznánk:
- Az erdőtulajdonosok haszonbérleti díj bevételeinek szja-mentességét 2017. január 1-től kiterjesztették a saját használaton kívül az erdő minden egyéb módon történő hasznosítására.
- Bekerült a tervezett szabályozásba a – bizalmi vagyonkezelés analógiájára kidolgozott – erdőkezelési konstrukció, amely a tulajdonos, illetve a tulajdonosi közösség oldaláról nézve nem jár az erdeik használatának átadásával, és amelynek keretében kifejezetten a tulajdonosi szempontból racionális hasznosítás kerülhet előtérbe úgy, hogy egyben az erdőgazdálkodás szolgáltatói szintű integrációjára is sor kerülhet.
Ezek figyelembe vételével ma már talán kisebb a szabályozó államra terhelődő nyomás abban a tekintetben, hogy a magán-erdőgazdálkodás működőképességének biztosítása céljával tulajdonosi oldalról esetleg kockázatos használati jogcímek alkalmazását segítse elő.
A használati megosztás lehetőségét erdőkre csak a hasznosítás módjára vonatkozó tulajdonosi döntésképtelenség kezelhetősége érdekében érdemes kiterjeszteni. A gazdálkodói egységek túlzott elaprózódása, vagy a használati megosztás lehetőségében rejlő gyakori változások, illetve visszaélési lehetőségek kockázata sem a magán, sem pedig a közérdeket nem szolgálnák. A törvénymódosítást követően társult erdőgazdálkodás alatt azt kell majd érteni, ha a tulajdonostársak a használatot nem adják át egy személy részére, hanem a saját közös gazdálkodásukat a normaszövegben említett módokon megszervezik maguknak.
Az erdő használatát kerékkötőként akadályozó kisebbség problematikájának kivédését a javasolt szabályozás azzal segítené elő, hogy ilyen esetben a többség számára lehetővé tenné a tulajdoni hányaduknak megfelelő terület egyszerű leválasztását, és azon a gazdálkodás beindítását. A rugalmas szerződéskötés lehetőségét a földhasználati szerződések esetében is indokolt lehetővé tenni, bár mindezt az új szabályozás szerinti társult erdőgazdálkodás (ebt., erdőkezelés) keretében sokkal életszerűbben meg lehet majd valósítani.
A jogalkotás kapcsán célkitűzés volt, hogy ha az erdőtulajdonosok részére megfelelő és jól szabályozott választási lehetőséget biztosítunk az erdeik hasznosítására, akkor a rendezetlen gazdálkodói viszonyokat a földforgalmi szabályozásban foglaltakhoz hasonlóan erdő esetében, akár hatósági eszközökkel is felszámoljuk. Erre erdő esetében az erdőkezelés az egyetlen olyan mód, amely mellett a tulajdonosi jogok nem sérülhetnek.
Az elképzeléseink szerint az erdőkezelő olyan erdőgazdálkodó, illetve egyben szakirányító vállalkozás lesz, aki képes az erdőgazdálkodás teljes vertikumának szakszerű és hatékony megszervezésére és lebonyolítására, a tulajdonosok személyes közreműködési lehetőségének megfelelő biztosításával, illetve az egyéb tulajdonosi igények rugalmas kielégítésével. A nyilvántartási feltételeket ezzel összhangban tartalmazza majd a végrehajtási rendelet.
Ugyancsak szabályozási cél volt, hogy ha az erdőtulajdonosok részére megfelelő és jól szabályozott választási lehetőséget biztosítunk az erdeik hasznosítására, akkor a korábbi erdőtörvény alapján kötött, ma már valójában jogszerűtlen szerződéseket kivezetjük. Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény 13. § (4) bekezdés a) pontja alapján megkötött megbízási szerződések 2018. december 31-én hatályukat vesztik, az ilyen jogcímen fennálló bejegyzéseket az erdészeti hatóság törli az erdőgazdálkodói nyilvántartásból.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Hírszerkesztő: Nagy László