Van egy mondás, miszerint aki a múltját nem becsüli, az a jövőt nem érdemli. Különösen igaz ez abban a szakmában, ahol minden mostani lehetőséget a múltban megtörtént dolgok alapoznak meg. Hiszen ha az elődeink, nagyapáink, apáink nem ültettek, ápoltak, gondoztak volna fákat, ma nem lennének sokoldalúan felhasználható erdeink. Ezért különleges tisztelettel, hálával kellene gondolnunk azokra az elődeinkre, akik munkájának gyümölcsét mi az utódok most élvezhetjük. Az ő munkájuk eredményei a minket körülvevő erdők, amiknek gazdasági haszna mellett napjainkra azért is hatalmas a jelentősége, hisz az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében is óriási a szerepük.
Ezekkel a gondolatokkal minden erdészember egyetért, de a valóságban, a mindennapok rohanó világában elsikkadnak ezek a nemes gondolatok, és bizony azzal kellett Limp Tibor erdészeti igazgatónak szembesülnie egy most készülő, a KAEG Zrt. történetét bemutató könyv kapcsán, a szűkebb pátriája – saját erdészetének – valaha volt dolgozóinak számbavétele során, hogy sok erdész neve számára is ismeretlenül cseng már.
Ez a felismerés szülte a tervet: Erkölcsi kötelességünk, valami – a szakmához méltó – emléket kell állítani azoknak, akiknek hozzáértő, lelkiismeretes munkája jelenünket megalapozta.
A gondolatot tettek követték és – ügyes kezű, a fa megmunkálásához is értő – erdészemberek közreműködésével, egy hatalmas kiszáradt tölgy törzséből elkészült a mintegy négy és fél méter magas, simára csiszolt, betonlapra állított emlékfa. Felületén kis táblákon viseli a Győri Erdészettől nyugállományba vonult erdészek nevét. Egy impozáns fa, amellyel az utókor tiszteleg az elődök munkája előtt.
Forrás: KAEG Zrt.
Fotók: KAEG Zrt.
Hírszerkesztő: Nagy László