A magán-erdőgazdálkodás szerveződéseinek és szakirányításának új jogszabályi kereteiről szóló online fórumsorozat 2020. október 8-i rendezvényén az erdőbirtokossági társulatokról és azok várható jövőjéről volt szó.
Ha egy vagy több önálló erdőgazdálkodási egység tulajdonosai az erdőgazdálkodást közösen, társult erdőgazdálkodás formájában kívánják folytatni, akkor ezt egy erre a célra kialakított, a gazdálkodási terület és a tagság változásaihoz megfelelő alkalmazkodást biztosító speciális gazdálkodó szervezet, az erdőbirtokossági társulat alapításával tehetik meg.
Az erdőbirtokossági társulat elsődlegesen az alapszabályának mellékletét képező földrészlet-jegyzékben szereplő erdőkben (társulati erdő) gazdálkodik. Tagjai – bár a változások jelenleg társulati döntést is igényelnek – a társulati erdők mindenkori tulajdonosai. Az erdőbirtokossági társulatokra vonatkozó szabályozást a már sok szempontból elavultnak számító 1994. évi XLIX. törvény tartalmazza.
A korábbi fórumokon a közelmúltban megjelent, illetve hatályba lépett jogszabályokról is esett szó. Az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvény megújítása viszont még várat magára, ezért a tájékoztató rendezvényen a hatályos szabályozást részletesen nem ismertetették, inkább a résztvevők megosztották az erdőbirtokossági társulatok működésével kapcsolatos tapasztalataikat, valamint a szabályozási javaslataikat. A téma fontosságát jelzi, hogy igen aktív párbeszéd alakult ki a résztvevők között. Abban mindenki egyetértett, hogy az erdőbirtokossági társulatról szóló törvény megújítása elengedhetetlen, és nagyon fontos, hogy lehetőség szerint erre minél előbbi sor kerüljön.
A jövőbeni szabályozás kapcsán felmerült:
- hogy az új feltételek (pl. osztatlan közös tulajdon felszámolására biztosított új egyszerűsített lehetőség, valamint az osztatlan közös tulajdonú erdők tulajdonosi hasznosítását biztosító új erdőhasználati jogcímek) mellett várható-e érdemi érdeklődés a társult tulajdonosi erdőgazdálkodás, illetve az erdőbirtokossági társulati forma iránt, és ha igen, akkor kik részéről, milyen területi léptékekben, és milyen feltételekkel?
- hogy megfogalmazódik-e olyan erdészetpolitikai szempont, ami az erdőbirtokossági társulatok előtérbe helyezését eredményezheti az állam részéről?
Nagyrészt ugyanis e felvetések határozzák meg azt, hogy az új szabályozás milyen irányt vegyen.
Az elhangzottak alapján feltételezhető, hogy a tulajdonosok részéről az egyszerű feltételek melletti társult erdőgazdálkodásra az igény megvan (ezzel várhatóan sok esetben az ingatlan megosztásokat is el lehetne kerülni), illetve a jól működő erdőbirtokossági társulatok további működését is biztosítani szükséges.
A fórumon az Agrárminisztérium Erdőgazdálkodási Főosztályának képviselője is részt vett és röviden ismertette az erdőbirtokossági társulati törvény megújítása kapcsán eddig felmerült szempontokat és kérdéseket. A szaktárca kérése, hogy a szakmai szervezetek állítsanak össze a részükre egy egységes javaslatcsomagot a szabályozáshoz.
A tájékoztató fórumokról készült videófelvételek és előadásanyagok a pdf rendezvénynaptárból (239 KB) érhetőek el.
A magán-erdőgazdálkodás és a magánerdészeti vállalkozások fejlődési lehetőségei
A magán-erdőgazdálkodás szerveződéseinek és szakirányításának új jogszabályi kereteiről szóló onlinefórum-sorozat 2020. október 15-i rendezvényén a magán-erdőgazdálkodás versenyképességének növekedési lehetőségeiről, a gazdálkodói szintű koncentráció és integráció szükségességéről, valamint a magánerdészeti vállalkozói hálózat bővülési, fejlődési és fejlesztési lehetőségeiről volt szó.
A magán-erdőgazdálkodás a működő fapiac, illetve a szükséges munkaerő- és alvállalkozói kapacitások megléte esetén az elaprózott tulajdon-, illetve gazdálkodói viszonyokból fakadó nehézségek ellenére akár zökkenőmentesen és még kielégítő hatékonysággal működhet is, ahogy az elmúlt bő két évtizedben megtapasztalhattuk. A szakszerűség tekintetében ugyan felmerültek kockázatok, amit a rendszer az erdészeti szakirányítási igénybevételének kötelező előírásával és egyre következetes számonkérésével igyekezett kezelni.
Az elmúlt két évben fellépő, tartósnak ígérkező fapiaci zavarok, illetve a munkaerőhiány azonban rávilágított arra, hogy a versenyképesség kérdése ebben a szektorban sem kerülhető meg. A versenyképesség első számú feltétele minden esetben a gazdálkodói üzemméret. Az elszigetelten működő kisebb vállalkozások mindig kiszolgáltatottabbak a beszerzés, a termelés és az értékesítés során. Tehát az új „feladvány” a magán-erdőgazdálkodásban: az elaprózott tulajdonviszonyok mellett a gazdálkodói szintű koncentráció megvalósítása.
Osztatlan közös tulajdon esetében az erdővagyon hasznosításának egyik kézenfekvő módja az erdő használatba vagy erdőkezelésbe adása. Lehetőség szerint olyan vállalkozás részére, amely eredményes és egyben szakszerű erdőgazdálkodásra képes. Ez a megoldás sok önálló tulajdonosnak is előnyösebb lehet, mint a néhány hektáros erdőingatlanon felmerülő erdőgazdálkodási feladatokkal való bíbelődés.
A magán-erdőgazdálkodás szerveződéseire és szakirányítására vonatkozó, a korábbi fórumokon bemutatott új szabályozás az erdészeti szakirányítás az erdészeti szakirányító vállalkozásokat, az erdőgazdálkodásban pedig az erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozásokat – nevezzük ezeket együtt egyszerűen magánerdészeti vállalkozásoknak – helyezte előtérbe. Az erdészeti szakirányítás eddig jellemzően magánszemély szakirányítók közreműködésével folyt, a vállalkozási forma csak 2020. július 1-től kötelező. Komplexebb szakmai szolgáltatást végző vállalkozásból pedig jelenleg csak néhány tucat működik az országban, amelyek a nyolcszázezer hektárnyi magánerdőben felmerülő erdőgazdálkodói és szakmai szolgáltatási igényeket nem képesek ellátni. Sok új magánerdészeti vállalkozásra és azok gazdasági helyzetének mielőbbi megszilárdulására van tehát szükség. Ellenkező esetben a magán-erdőgazdálkodás következő években várható jelentős átrendeződésének (pl. osztatlan közös tulajdon felszámolása, megbízási jogviszony kivezetése) az eredménye a rendezetlen magánerdők nagyarányú megnövekedése lehet.
A fórum keretében azokat a lehetőségeket ismertették a szervezők, amelyek motiválhatják az új vállalkozások indulását, illetve biztosíthatják a magánerdészeti vállalkozások stabil működését. Ezen a téren a feladatok nagyobb része nyilvánvalóan a vállalkozásokra hárul majd, de a folyamatot az állam, a NAK és a szakmai szervezetek is több módon – például támogatáspolitikai eszközökkel – elő tudják segíteni. A fórumon ezekről a lehetőségekről is szó volt. A szakmai szolgáltatási, illetve támogatási területről, az erdészeti szaktanácsadásról és annak támogatásáról pedig egy rövid tájékoztató előadás is elhangzott. A fórumot a szervezők igyekeztek úgy megszervezni, hogy az érintettek a szükségleteiket, az Agrárminisztérium képviselői pedig a lehetőségeket kellő hitelességgel ismertethessék egymással. A felek szerény jelenlétéből és aktivitásából, illetve távolmaradásából azonban úgy tűnik, ez még egy hosszabb egyeztetési folyamatot igényel majd.
A tájékoztató fórumokról készült videófelvételek és előadásanyagok a pdf rendezvénynaptárból (239 KB) érhetőek el. A soron következő, 2020. október 22-én 15.00 órától kezdődő fórumon az erdőgazdálkodói együttműködési lehetőségekről lesz szó. (A fórumra a rendezvénynaptárban foglaltak szerint lehet regisztrálni.) Ez a téma tulajdonképpen szerves összefüggésben áll a korábbival, hiszen az erdőgazdálkodói együttműködések lényege ugyancsak abban van, hogy a résztvevők gazdasági stabilitása és versenyképessége az együttműködésekkel magvalósított közös szolgáltatások révén tovább erősödjön. A termelői csoportok, termelői szervezetek, valamint szakmaközi szervezetek keretében megvalósított együttműködéseket ösztönző uniós támogatási lehetőségek így közvetve ugyancsak az erdőgazdálkodók, illetve magánerdészeti vállalkozások helyzetének a javítását szolgálhatják.
Forrás: NAK
Szerző: Szalai Károly
Hírszerkesztő: Nagy László