„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.
A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának évnyitóján vette át rubinoklevelét dr. Gencsi László okleveles erdőmérnök, az egyetem Növénytani Tanszékének nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára. Gencsi professzor tanszéki munkáját még a nemzetközi hírű mikrobiológus, növényfiziológus és botanikus Fehér Dániel professzornál kezdte, akinél hallgató korában szigorlatozott is. Sok évtizedes oktatói pályája során aktívan részt vett a növénytan tanszék elméleti és gyakorlati oktatási anyagának kialakításában. Kutatási és szakirodalmi tevékenysége az anatómia és a fiziológia kérdéseivel foglalkozott, emellett hosszú ideig szerkesztette az egyetem tudományos közleményeit.
– A hajdúk fővárosában, Hajdúböszörményben éltek a felmenőim – kezdte dr. Gencsi László. – Gencsi Lajos nagyapám megbecsült cipészmester volt. Hogy terebélyes a családunk, az nagyszüleimnek köszönhető, hisz összesen tizenkét gyermekük született, köztük az édesapám, aki szintén az iparos életpályát választotta. A szíjgyártó szakma, melynek apám a mestere lett, ma már meglehetősen unikálisnak számító mesterség. Abban az időben még dívott az a szokás, hogy az inasok vándorútra kelnek, így ő is bejárta Európát, hosszú időt töltött Németországban, majd tapasztalatokkal a tarsolyában hazatért. Műhelye a családi házunkban volt, melynek minden szegletére jól emlékszem. Ha tehettem, mindig ott sertepertéltem édesapám körül, jó néhány dolgot meg is tanultam tőle, később már kisebb-nagyobb javításokat, önálló munkákat rám is bízott.
– A patinás, 1621-ben alapított hajdúböszörményi Bocskai István Főgimnáziumban érettségiztem kitűnő eredménnyel, így 1943-ban felvettek a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karára – folytatta dr. Gencsi László. – Sajnos a háború miatt a tanulmányaimat egy időre meg kellett szakítanom, és azt csak 1945-ben tudtam folytatni. Meghatározóak számomra Fehér Dániel professzorral, későbbi főnökömmel kapcsolatos emlékeim, aki amikor jelentkeztem a tanszékre, szó szerint ezt mondta: „Apám! Nincs szükségem több léhűtőre, se demonstrátorra, alászolgája!”. Jellemző volt rá, hogy hirtelen hozta meg döntéseit, és adott esetben azokat ugyanolyan gyorsan meg is változtatta, ezért nem lepett meg, hogy másnap hivatott, és a következő szavakkal fogadott: „Apám! Magát tegnap kidobtam, de holnaptól a munkatársam!”. Mindez éppen hetven évvel ezelőtt történt… Egész életemben egyetlen munkahelyem volt, az egyetem – igaz, annak a neve többször is változott.
Családi háttér: 1924-ben született Hajdúböszörményben. Édesapja szíjgyártó mester volt, édesanyja a háztartást vezette, nevelte a gyerekeket, segédkezett a gazdaságban. Felesége az egyetemen dolgozott. Nóra lányuk fiatalon meghalt.
Forrás: Soproni Téma
Szerző: Pluzsik Tamás
Fotók: Pluzsik Tamás
Hírszerkesztő: Nagy László