"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Hogyan képződik az erdei jéghaj?

Hogyan képződik az erdei jéghaj?

Az erdők alján, letört ágakon időnként furcsa, fehér, selyemszálakra, hajra emlékeztető jégképződmény jelenik meg.Eldobott vattacukornak vagy selyemszálaknak is nézhetné az ember azt a különös jégformát, amellyel a fák alatt, lombos erdők alján találkozhatunk, szerencsés esetben. Ez nem valamiféle zúzmara, vagyis nem kívülről rakódott le a faágra, hanem annak belsejéből növekszik kifelé. A néhány centisre megnőtt jéghajat a tél korai időszakában, reggelente láthatjuk, amikor még nincs tartós fagy, de hajnalban azért már mínuszokban jár a hőmérséklet.

Fontos, hogy ne legyen nagyon hideg, de azért már fagyjon, illetve hogy nedves, párás idő legyen. A letört, korhadóban lévő, kéregtől már jórészt mentes faágakból kinőtt fehér, selyem vékonyságú jégszálak rendkívüli látványúak, és rendkívül könnyen el is olvadnak.

A jelenséget a mérsékelt égövben,  jórészt a 45-55. szélességi körök között (hazánk is ebbe esik) lehet megfigyelni. A jéghajat olyan fákon érdemes keresni, mint az éger, a bükk, a gyertyán, a juhar, a nyír, berkenye, vadcseresznye, illetve a cserjék közül a som, mogyoró, bodza letört ágain.

Néha a még az élő növényen lévő ágon is megjelenhet a jéghaj, de nem ez a jellemző. A legtöbb érintett ág a korhadás kezdeti szakaszában volt, már nem nagyon volt rajta a kéreg, de még kemény volt.

A jelenség hosszú ideje ismert, és Alfred Wegener, akit ma a kontinensvándorlás atyjaként ismerjük, de eredetileg meteorológus volt, már 1918-ban felvetette, hogy a jéghaj kialakulásában a gombáknak is szerepük lehet. Az elgondolása helyesnek bizonyult, és ezt néhány éve sikerült is igazolnia egy német-svájci kutatóhármasnak.

A kutatók kísérleteket végeztek olyan faágakkal, amelyeken már látták a jéghaj megjelenését. A faágak egyik felét gombaölő szerrel kezelték, másik felét nem. Ezt követően az ág azon részén, ahol a gombaölős kezelést végezték, már nem nőtt ki többet a jéghaj, míg a kezeletlen felén igen.

Amikor megvizsgálták a faágakat, a jéghajat növesztőkben egy Exidiopsis effusa nevű, a téli időszakban is aktív farontó gombát sikerült azonosítaniuk (több más gombát is, de ez közös volt a „hajas” faágakban). E gomba a faágak belsejében él, azok lebontásán munkálkodik. A gomba szerepe abban rejlik, hogy a faág felszínéből kitüremkedő, a milliméter néhány századrésze vékonyságú jégszálak elkülönülését biztosítja.

Emellett a gomba termelte szerves vegyületek azt is lehetővé teszik, hogy kellően hideg időben e jégszálacskák megőrizzék finoman szálas szerkezetüket. A kutatók az ágakon, amelyeken télen a jéghaj növekedését tapasztalták, pár hónappal később a gomba termőtestét is megtalálták.

A jéghaj megjelenésekor a hőmérséklet azért nem lehet túl hideg, mert csak addig tud növekedni a jéghaj, míg a faág belsejében folyékony állapotú víz. A kutatók kísérleteik során méréseket is végeztek, amelyekből kiderült, hogy milyen hőmérsékletek uralkodnak a faágakban.

Odabenn néhány tizeddel 0 Celsius-fok alatti hőmérséklet esetében is folyékony maradhat a víz, hasonlóan ahhoz, ahogyan a légkörben, a felhőképződés helyén is folyékonyak maradhatnak a túlhűlt cseppek. Az ágfelszínen, amint kellően hideg lesz, a rendelkezésre álló kondenzációs magokon azonnal beindul a fagyás, és szinte robbanásszerűen alakulnak ki a jéghajak első fagyott szemcséi.

Ezek azután mintegy magukhoz húzzák a fa belsejében lévő további vizet, ezzel saját növekedésüket idézik elő. Amíg a faág kellően nedves, addig tarthat a jéghaj növekedése.

Forrás: ng.24.hu

Szerző: Landy-Gyebnár Mónika

Fotók: Nyitókép: Pixabay, Híkép:Wikipedia

Hírszerkesztő: Nagy László