Elbúcsúztatták Babics István erdőmérnök hallgatót Sopronban

2016. május 2-án este nyolc órakor több mint 300 egyetemi polgár egyenruhában tanáraival együtt sorakozott fel a gombának nevezett gyülekezőhelyen, hogy ősi selmeci szokás szerint fejet hajtson fiatalon elhunyt hallgató társuk tiszteletére.

 

Aki tehette eljött, a távollévők lélekben voltak jelen a megemlékezésen. A Selmeci Társaság alelnökének felkérésére a járdán közlekedve vonultak az emlékhelyhez. A megemlékező menet az oly sok örömet és bánatot látott, Bajcsy-Zsilinszky és Mikoviny Sámuel utcában vonult. A megemlékezés helyszínéül a volt Szent Imre (Dimitrov) kollégium előtti kis parkot választották. Itt két kevésbé ismert emlékjel áll egymás mellett. A kisebbik az 1100 éves magyar hazára emlékezteti az arra járókat. A másik egy kopjafa, melyet a hallgatók maguk között csak FS  emlékoszlopnak neveznek. Ennek felállítására még 2008-ban került sor. Ezen az estén azokra emlékeztette a megjelent százakat, hogy sajnos mindig vannak, akik ifjúságuk teljében hagyják el e földi világot. Az itt felállított kopjafára került az emlékezés koszorúja.  A kopjafa mellett felsorakoztak a baráti társaságok (Selmeci Társaság, Fröccsöntő Sasok Baráti Társasága, Burs Egylet) vezetői.

 

A néma csendben került intonálásra az alkalomhoz illő, egyetlen diáknóta. Az egybegyűlt tömeg.  „Az imhol a föld alá megyünk” kezdetű selmeci nóta első öt versszakát énekelte…A kopjafa elé elsőnek az ifjúság vezetői helyezték el a mécseseket. Ezt követően pedig a emlékezés kis lángjai lobbantak fel végig a tér Zrínyi utcai oldalán. A megemlékezést követően az ST alelnök valamennyi résztvevőnek köszönetet mondott a megjelenésért.