A fahiánnyal küzdő országokban, így hazánkban is, a faanyagszükséglet mind nagyobb hányadának hazai forrásokból történő kielégítését kínálja a gyorsan növő fafajok, így az akác (Robinia pseudoacacia L.) termesztési lehetőségeinek mind hatékonyabb kihasználása.
Ennek az Észak-Amerikából származó, közel 300 évvel Magyarországra került fafajnak példátlan mértékű hazai elterjedését elsősorban az alföldfásításban, a futóhomok megkötésében betöltött szerepével magyarázhatjuk.
Az akác a ömeges termesztésbe vonásának köszönhetően napjainkban az ország erdőterületének több mint 23 százalékát (megközelítőleg 465 ezer hektár) foglalja el, s teljes mértékben meghonosodott fafajnak tekinthető.
Az akác magyarországi termesztési kultúrájának kialakítása nagyszabású honosítási kísérletnek is tekinthető, amely sikerekkel, ugyanakkor részben kudarcokkal is járt. Ez utóbbi ténnyel is magyarázhatjuk, hogy az akác termesztésével kapcsolatos irányelvek (fatermesztési eljárások), e fafaj valós helyének, szerepének és jelentőségének megítélése a magyar erdőgazdálkodás egészét tekintve többször változott az idők folyamán. Több évtizede az akáctermesztés egész témaköre az erdészeti ágazat egyik legtöbbeket foglalkoztatott kérdésévé vált.
Az akác termesztése
Az időközben hungarikummá vált akác előnyös termesztési tulajdonságai (gyors növekedés, a kedvezőtlen termőhelyi tényezőkkel szembeni viszonylagos plasztikusság, kiváló sarjadzó képesség, fájának sokoldalú hasznosíthatósága) széles körben ismertek, ugyanakkor ezek a tulajdonságok a klímaváltozás várható kedvezőtlen hatásainak mérséklésében fokozott jelentőséggel bírnak a jövőt illetően is.
Az elmúlt évtizedek során az erdészeti kutatás egzakt módon meghatározta az akác termőhelyi igényét. A vonatkozó vizsgálatok megerősítették azt a korábbi gyakorlati tapasztalatot, hogy e fafaj a termőhelyek széles skáláján termeszthető eredményesen.
Kiemelkedő termőhely-hasznosításán túlmenően, az évi abszolút száraz faanyag-produkciója igen magas, azonos termőhelyet feltételezve csak a nemesnyárak múlják felül.
A fentebb leírtakból egyértelműen kitűnik, hogy az akác a magyar erdőgazdálkodás meghatározó fafaja, amelynek részaránya a jövő erdőtelepítéseiben a szakmai műhelymunkák alapján a 25-30 százalékot is elérheti. Területarányának ésszerű határok között tartásának legfőbb biztosítéka a termőhelyi (ökológiai) adottságokra épülő, a szakmai- előírásokat minden körülmények között érvényre juttató, az akácerdősítések eredményes megvalósítását szolgáló tervezői, kivitelezői és ellenőrző tevékenység.
Az akác előnyei
A kitermelt akác faanyagnak – a faállományok átlagos minőségéből adódóan – megközelítőleg 50 százaléka hasznosítható ipari célú feldolgozásra. A faminőség javítása belterjesebb termesztési technológia alkalmazásával, ennek részeként elsősorban szelektált fajták termesztésbe bevonásával érhető el.
Az akác fája, nagy fűtőértéke folytán kiváló tűzifa, így a lakosság tűzifa ellátásában kiemelkedő szerepe van.
Az akác egy új hasznosítási területe az un. energetikai fás szárú ültetvényekben való alkalmazása. Ki kell továbbá hangsúlyoznunk, hogy e fafaj a legnagyobb hordást nyújtó méhlegelőnk is egyúttal.
Jelentőségét e téren növeli az a tény is, hogy az áttetsző, nem kristályosodó akácméz jóval magasabb áron értékesíthető, mint a vegyes virágméz.
Végezetül meg kell említeni azt a tényt, hogy a szakmai vitákban sokszor megnyilvánuló nézetkülönbségek ellenére, az egyre gyarapodó gyakorlati tapasztalatoknak és kutatás-fejlesztési eredményeknek köszönhetően a magyar erdőgazdálkodás nemcsak az akácerdők területét, hanem azok minőségét, s az ezt megalapozó termesztési technológiát tekintve is a világ élvonalába került.
Mindezt hathatósan segítette a kapcsolódó igen gazdag magyar és angol nyelvű szakirodalmi tevékenység. Ebből is következően a magyar akáctermesztés eredményeit napjainkban is nagyfokú nemzetközi érdeklődés kíséri.
Forrás: Agroinform.hu
Szerző: Dr. Rédei Károly
Fotók: hungaroplant.hu
Hírszerkesztő: Nagy László