Az Országos Magyar Vadászati Védegylet választmányának tagjai – a 70 küldött közül 60-an – Lovasberényben gyűltek össze június 2-án, hogy értékeljék az elmúlt évben elvégzett munkát és vázolják a következő időszak feladatait. A tagok egyhangúlag elfogadták a szervezet 2015. évi tevékenységéről szóló beszámolót, a pénzügyi beszámolót valamint a 2016-os terveket is. A tanácskozáson elhangzott, hogy az új vadászati jogszabályok hatályba lépése után a vadgazdálkodásra kell összpontosítani, az érdekképviseletek pedig aktívan készülhetnek a 2021-es, hazánkban rendezendő Vadászati Világkiállításra. A szakmai munkához kapcsolódóan a vadászatra jogosultak képviselői megtudhatták egyebek mellett azt is, hogy a közmunkások bevonhatók a vadásztársaságok munkájába, illetve hogy a jövőben a természetvédelemmel közösen is lesz lehetőség élőhely-fejlesztésre.
Az egyeztetésen dr. Semjén Zsolt, az érdekképviseleti szervezet elnöke számolt be az eredményekről, miután köszöntötte a választmány új tagjait: Fejér megyéből Méhes Lajost, a Sopron Tájegységi Szövetség képviseletében Kóródi Sándort és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Tóth Mihályt.
A korábban kiküldött, 2015-ös tevékenységről szóló beszámolót kiegészítve leszögezte: az elmúlt év legfontosabb feladata a Vadászati törvény módosításának elfogadása volt. Hangsúlyozta, hogy az EU-ban jelenleg nincs még egy olyan ország, amelyben el lehetne fogadtatni egy ilyen vadászbarát törvényt, Magyarországon pedig több mint 80%-os támogatottsággal szavazta meg az Országgyűlés. Megjegyezte: több európai ország is érdeklődik a jogszabály részletei iránt. A törvény kidolgozása során érkező észrevételekről szólva emlékeztetett, hogy bizonyos kérdések már a törvény 1996-os elfogadásakor eldőltek. Jelenleg nincs lehetőség változtatni azon, hogy a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része, mint ahogy azon sem, hogy a vad – amíg él – az állam tulajdona. Példa erre a vadelütés, amelynél a felelősség a baleset után a vadászatra jogosultat terheli. Azonban minden más jogi megoldás a jelenlegieknél kedvezőtlenebb lenne a vadgazdálkodók és vadászok számára.
A jogszabály kidolgozásának folyamatát felidézve felhívta a figyelmet arra, hogy a témában minden érintett kifejthette álláspontját. A véleményeket a vadászati érdekképviseletek összesítették, a racionális és többségi javaslatokat pedig egységes szerkezetben, normaszöveg formájában továbbították a Földművelésügyi Minisztériumnak, amely lényegében minden felvetést elfogadott. Ily módon a Vtv.-t gyakorlatilag a vadászatra jogosultak, vadászok írhatták meg. Ezt igazolja például a 20 éves üzemtervi ciklus, vagy az, hogy a tulajdonosi gyűlésen meg nem jelent földtulajdonosokat az érdekképviseletek javaslatának megfelelően senki nem fogja képviselni szemben a korábbi gyakorlattal, amikor a jegyző szavazhatott helyettük. Mindemellett természetesen más érintett felek – például az agrárium – szempontjait is figyelembe kellett venni, így ésszerű kompromisszumok születtek. A törvény így forradalmi lett.
A jogalkotási folyamat közben kétféle konfliktus merült fel: az egyik a földtulajdonos és a nem földtulajdonos vadászok között, a másik pedig azért, mert a jogalkotó célja az volt, hogy alapvetően a jelenlegi vadászatra jogosultak folytathassák a vadgazdálkodást a vadászterületeken, amennyiben tisztességesen viselkedtek az elmúlt időszakban. Az érdekellentétek dacára sikerült elérni, hogy a korábbi vadgazdálkodók 90%-a megtarthatta a területét. Ez természetesen csak felelős gazdálkodás és a többi jogosulttal illetve a földtulajdonosokkal ápolt jó viszony mellett volt lehetséges, ahol ezek a feltételek nem adottak, ott új vadászatra jogosult válthatja a régit. Országos viszonylatban egyébként körülbelül 180 módosító javaslat érkezett a vadászati hatóságok által kihirdetett vadászterülethatár-ajánlásokra, de ezeknek is mintegy fele nem volt befogadásra alkalmas és elutasításra került. Az elfogadottak esetében lesz egy békéltetési kísérlet, és ha ez nem vezet eredményre, a hatóság hozza meg a döntést. Miután a végleges határokra vonatkozó határozat jogerőre emelkedik, össze lehet hívni a földtulajdonosi gyűlést, amely dönthet a vadászati jog hasznosításának módjáról, a bérlő személyéről.
Az állami erdőgazdaságok által kezelt területek esetében – a szükséges egyeztetések után – a döntési jog ezen cégek kezébe került. A Zrt.-k szintén azt tartják szem előtt a vadászati jog haszonbérbe adásakor, hogy a korábbi vadászatra jogosultak lehetőleg megtarthassák a területüket, és csak azok veszítsék el, akik nem az elvárt módon gazdálkodtak az utóbbi években. Ilyen esetekben szempont, hogy az új jogosult Vt. tagjainak többsége lehetőleg helybéli legyen. Az erdészeti lobbi egyébként azt szorgalmazta, hogy – mivel a vadgazdálkodás kétségkívül jobb az üzemi területeken – a vad védelmét szolgálva az állami erdők is üzemi területként működjenek, egyben vadkamraként is funkcionálva. A másik álláspont szerint, amelyet a Miniszterelnökség is képviselt, az erdőgazdaságok bevételeinek jelentéktelen százalékát adja a vadgazdálkodás, így az állami erdészetek összes területén egyesületek folytassanak vadgazdálkodást, ez azonban nem feltétlenül szolgálná a vadállomány érdekeit. Végül megmaradt az 1990 óta kialakult konszenzus, amelynek megfelelően az állami és egyesületi vadászterületek arányában lényeges átrendeződés nem lesz, legfeljebb 10-20%-kal csökkenhet az államiak nagysága a Vt.-k javára.
Felmerült egy kérdés azzal kapcsolatban, hogy 20%-os földtulajdoni alapon össze lehet hívni a gyűlést. A szabályt az indokolja, hogy így egyszerűbbé válik a földtulajdonosi gyűlés megszervezése akkor is, ha többen nem mennek el. Arra a felvetésre, hogy mi történik, ha több legalább 20%-ot kitevő tulajdonosi csoport is összehívja a gyűlést, és mind másként döntenek, a válasz: az a gyűlés az érvényes, amelyet először hirdettek meg. Ezzel együtt a Vtv. vhr.-jébe bekerülhet egy pontosító rendelkezés, amely szerint az első szabályszerűen összehívott gyűlés az érvényes. A felvetés egyébként elméleti, nem sok esély van rá, hogy több 20%-os csoport is összehívja a gyűlést, mint ahogy arra sem, hogy a szabályszerűen meghirdetett gyűlésekre ne ugyanazok a földtulajdonosok menjenek el. Ez utóbbiból pedig következik, hogy minden esetben azonos döntés születne.
Dr. Semjén Zsolt kifejtette azt is, hogy a jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban felmerülő – nagy részben jogos – kérdések egyes esetekben jogi, míg másokban gyakorlati szempontból értelmezhetők. Mindkét esetben javasolt hivatalosan állásfoglalást kérni a kormánytól. Amennyiben egységes álláspont alakul ki a vadászatra jogosultak, vadászok között arra nézve, hogy mely megoldás lenne az üdvös, a kabinet illetékesei ezt figyelembe vehetik a hivatalos vélemény megfogalmazásakor.
Az OMVV elnöke szót ejtett arról is, hogy vitát generált az elfogadható létszámú nagyvadállomány mértéke. Ezzel az új üzemtervi ciklus elindulása után lesz érdemes foglalkozni, ugyanakkor a kampányszerű nagyvadapasztást nem tartja szerencsésnek. Egyrészt így kímélendő egyedek is terítékre kerülhetnek, másrészt pedig nem központilag célszerű eldönteni, hogy mekkora nagyvadállományt bír el egy adott terület, hanem a vadászatra jogosultaknak, a földtulajdonosoknak és a vadászati hatóságnak közösen kellene erről megállapodnia.
Ami az apróvadállomány nehéz helyzetét illeti, erre – a hatékonyabb ragadozókontroll és a vaddisznóállomány visszaszorítása mellett – az élőhely-fejlesztés jelenthet megoldást, amiben pedig a vadgazdálkodás együttműködhet a természetvédelemmel is. Erre a jövőben várhatóan a jelenleginél sokkal több forrás áll majd rendelkezésre. A fácán mellett a fogoly is profitálhat abból, ha a gazdák – a kieső termény fejében – a táblák szélén egy körülbelül 10 méter széles sávot nem vetnek be, hanem egy speciális magkeveréket szórnak el rajta. Ez nem csak a vadászható, de a védett fajok számára is biztosítana élőhelyet.
A vad- és gépjármű ütközések problémáját a lehetőségekhez képest a legjobb módon sikerült szabályozni. A következő időszakban kiemelt feladat, hogy az autópályán bekövetkező vadelütések rendezésére is megnyugtató megoldás szülessen. Jelenleg az autópálya kezelője nem vállalja a felelősséget az ilyen balesetekért a vadászatra jogosultakra hárítva azt, annak ellenére, hogy az pálya nem tartozik a vadászterülethez.
A Védegylet elnöke tájékoztatott, hogy a szervezet folytatja a szalonka-monitoring programot, amelynek eredményei Európában egyedülállóak, és hosszútávon biztatók lehetnek a szalonka tavaszi vadászatát illetően.
Dr. Semjén Zsolt beszámolt a CITES-ügyekben elért előrelépésekről is. Korábban több esetben előfordult, hogy ilyen papírokat hamisított egy vadászatszervező, ezzel komoly problémákat okozva magyar vadászoknak. Mivel ők nyilvánvalóan áldozatok és önhibájukon kívül vétettek a jogszabályok ellen, sikerült elérni, hogy ne vonják őket felelősségre. Ezen a területen is sikerült forradalmi változtatást keresztülvinni, ugyanis a CITES-listás trófeák országba való behozatala után nincs szükség további intézkedésre a tartásához.
A jogalkotással összefüggésben fontos fejlemény, hogy 8 megállapodás köttetett az OMVV valamint nemzetközi és magyar partnerek között. Ma már sem az Igazságügyi, sem a Belügy-, sem pedig a Földművelésügyi Minisztérium nem alkot úgy a vadászatot érintő jogszabályt, hogy ne egyeztessen róla az érdekképviseletekkel.
Miután idén kialakulnak a vadászterületek, döntések születnek a vadászati jog hasznosításáról és elindul az új ciklus, a 2021-es Vadászati Világkiállításra koncentrálhatnak majd a vadászati érdekképviseletek. Ennek megszervezése egy a jövőben kinevezendő kormánybiztos feladata lesz.
Pechtol János többek között arról is beszélt, hogy a vadászatra jogosultaknak komolyan fel kell készülni az új üzemtervi ciklusra. Ehhez nélkülözhetetlenek a pénzügyi alapok, amelyek híján sok vadgazdálkodó kerülhet nehéz helyzetbe néhány év múlva. A vadászokban már most tudatosítani kell, hogy muszáj áldozni a vadgazdálkodásra, és a vadászszövetségek felelőssége is, hogy ezt időben felismerjék a vadásztársaságok vezetői.
Forrás: OMVV
Fotók: Földvári Attila/OMVV
Hírszerkesztő: Nagy László