A konferencia különböző szakterületek képviselőinek összehívásával lehetőséget teremtett a vadászati jogalkotás és jogalkalmazás témakörében az ismeretek átadására és a tapasztalatcserére. Az eseményen az Agrárminisztérium földügyekért felelős államtitkára tartott előadást.
Zambó Péter hangsúlyozta: a vadgazdálkodás komoly felelősséggel végzett szakmai munka. A vadászattal, a vadgazdálkodással, a vadon élő állatfajokkal közvetve vagy közvetlenül a társadalom szélesebb rétegei is találkoznak. A vadászati törvény és a kapcsolódó végrehajtási rendeletek a közelmúltban több lényeges ponton változtak, új alapokra helyezve a hazai vadgazdálkodást.
Az államtitkár arról is szólt, hogy a közelmúltban többek között létrejött a tájegységi fővadász hálózat, megtörtént a vadászterületek határainak rendezése, elkészültek a 20 évre szóló vadgazdálkodási üzemtervek. Mindezek az intézkedések a következő évtizedekre biztos szakmai alapot adnak a magyar vadállománnyal, mint nemzeti kincsünkkel való hosszútávú, fenntartható gazdálkodáshoz.
Zambó Péter fontosnak tartotta beszédében megemlíteni a vadászati ágazat meghatározó eseményét, a 2021-ben megrendezésre kerülő „Egy a természettel – Vadászati Világkiállítást”. Ez a rendezvény nemcsak a világ vadászati szereplőinek seregszemléje, hanem lehetőséget biztosít számunkra, hogy egy prosperáló, minden tekintetben átgondoltan és jól szabályozottan működő vadgazdálkodási modellt mutassunk be a nemzetközi nagyközönségnek. Ehhez azonban számos terület rendezése szükséges, hívta fel a figyelmet Zambó Péter.
Egyik sarkalatos kérdésnek a vad jelenlétével kapcsolatos hatások pontos felmérését, a vad által okozott károk kezelését nevezte egy olyan protokoll szerint, ami minden érintett fél által elfogadható. A másik fontos kérdés, hogy kezelni kell a vad belterületi megtelepedésének problémakörét, ami az elmúlt évtizedben vált főváros környéki kuriózumból egységes megoldásra váró országos méretű feladattá. Ezen a területen is megindultak az első egyeztetések, ahol a legelső teendő a problémamegoldás szükségességének fel- és elismertetése az érintett szereplőkkel, emelte ki az államtitkár.
Sisa Ferenc a vadgazdálkodással összefüggő jogszabályváltozások aktualitásainak ismertetése kapcsán a tervezett jogszabályok módosítására is kitért. Az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának főosztályvezetője a vadkár jogkérdése esetében megállapította, minden eddiginél részletesebb és konkrétabb a törvényi és rendeleti szintű szabályozás, de így sem teljes körű. „A felelősség megállapítása egyszerűbb, a kármérték megállapítása viszont nehézséget okoz”- vetette fel, majd hozzátette, a jogszabályok értelmezése és alkalmazása sem egységes. Mint mondta, komoly konfliktus van jelen az érdekeltek között, de fontosnak tartja az egyezségre való törekvést. „Egyre nagyobb a társadalmi igény arra is, hogy a vadászható állat által okozott kár kérdését rendezzék”- fejtette ki. Véleménye szerint ezt önállóan, az ágazati jogszabályoktól külön kezelve kellene elérni. A vad-gépjármű események kapcsán kiemelte, itt sem teljes körű a jogszabályi háttér, a kárösszeg megállapítása egyszerűbb, de a felelősség megállapítása nehezebb. Megoldási iránynak tartja a vonatkozó jogszabályi rendelkezések pontosítását és az ítélkezési gyakorlat egységesítését.
Barta Judit a magánjog szemszögéből mutatta be a vadászható állat által okozott károkért való felelősség rendszerét és a rendszerhibákat. Az NKE ÁKK Civilisztikai Intézetének egyetemi docense elmondta, az 1996-os vadászati törvény szabályozza, mi minősül vadkárnak, a Polgári Törvénykönyv pedig a vadászható állat által okozott károk kérdését tartalmazza. Eredetileg a jogalkotók céljának megfelelően olyan károkat tekintettek vadkárnak, melyek során a károsult emberi munkát fektetett az erdőgazdálkodásba, mezőgazdálkodásba, s terménykiesés formájában szenvedett kárt. Mint mondta, az volt a cél, hogy az erdőgazdálkodók és a vadászatra jogosultak között ne legyen konfliktus. A ME ÁJK egyetemi docense kiemelte, bírói joggyakorlat szerint ma már a szántóföldeken okozott kárt vagy az egyéb állat által okozott kárt is ide sorolják. „A vadászati törvény hatálya csak a vadászterületnek minősülő területre terjed ki, ha nem a vadászterületen történt a károkozás, vizsgálni kell, honnan vállott ki a vad”- hangsúlyozta, majd hozzátette, a jogalkotó kirekeszti e körből a belterületen előforduló vadkárokat. Ha belterületen jelenik meg a vad, akkor nem lehet felelősségre vonni senkit sem, mert a károkozót nem lehet azonosítani. „Minden kárt nem lehet megállapítani”- jelentette ki. Ez nem is indokolt, hiszen Európában sehol máshol nincs abszolút kárfelelősség. Alapvető gondolat, hogy a vad nemzeti kincs, melyre a társadalom tagjainak is figyelnie kell, a károsultaknak pedig a kárt viselni. „Számos megoldási lehetőség van, de minden kár megtérítését nem lehet célként kitűzni” - nyomatékosította.
„Bár a törvény szigorú rendszert telepít a vadászatra jogosultakra, fontos, hogy ezt nem lehet automatizmusnak tekinteni”- hangsúlyozta Reinitz Gábor, aki a vadkárok rendszerének kérdéseit egy állami erdőgazdaság szemszögéből mutatta be. A Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója szerint minden eset egyedi és ezt a jövőbeli károsultaknak is el kell fogadniuk. Véleménye szerint a vadállománnyal, mint természeti erőforrással való gazdálkodás a vadászatra jogosult személyek feladata, mely komoly felelősséggel jár. „Hogy az őshonos vadfajok hosszútávon fenntarthatóak legyenek, a károkozás szabályainak is rendszerezettnek kell lennie, megfelelve a természetvédelmi szabályoknak”- mutatott rá. Előadásában kitért arra is, hogy a városiasodott környezethez jól alkalmazkodtak az állatok, bizonyos esetekben még pozitív hatásai is vannak életkörülményeikre. „Itt a tél sem olyan kemény, a zavarás is minimális, mert a belterületen nem vadásznak”- mondta a szakember.
„A vadkár a legjelentősebb konfliktus a földhasználók és a vadászatra jogosult személyek között”- hangsúlyozta Marosán Miklós a vadkárfelmérési protokollról tartott előadásában. Az Állatorvostudományi Egyetem egyetemi docense kifejtette: a hivatalos évi kifizetett vadkár 2,5-3 milliárd forint, a valós vadkár azonban ennek többszöröse. A vadkár megállapítását a szántóföldkultúrákban a terméskiesés, a telepítésben a pótlás költsége alapján kell számolni. „A vadkártérítés során a felek egyeztetnek egymással, közös bejárásra mennek, magánszakértőt is felkérhetnek”- jegyezte meg. Az igazságügyi szakértő ismertette, hogy a vadkárbecslési eljárás kétféleképpen történhet: bírósághoz és jegyzőhöz is fordulhat a károsult.
A konferencia délutáni szekciójában szó esett a többi között a vadászattal kapcsolatos egyéb járulékos bűncselekmények felderítési és vizsgálati tapasztalatairól, valamint a 21. századi digitalizáció és modernizáció jelenlétéről a vadászati igazgatásban.
Forrás: AM Sajtóiroda, NKE
Fotók: Halápi Katinka
Hírszerkesztő: Nagy László