Aranydiplomáját a napokban veheti át, mert 50 éve végezte el a soproni egyetemet. Azon a nyáron Zala megyében kezdte meg a munkát az Észak-zalai Állami Erdőgazdaságnál. Ebben az is közrejátszott, hogy röplabdázott az egyetemi csapatban, és a ZTE-hez csábították – öt évig erősítette a csapatot. Aztán a sárhidai Vörös Zitával megismerkedve máshol már nem tudta volna elképzelni életét. Klasszikus erdőmérnöki munkát kapott Zalabaksán: művelés, telepítés, fiatalítás. Innen járt röplabdázni, ez is közrejátszott abban, hogy két évvel később Zalaegerszegre hívták a műszaki erdészetbe. Ettől kezdve az építési munkák tervezése, irányítása várt rá. Hamarosan megkapta az erdészeti vasút szakfelügyeletét is. Munkája elismerésének tekinthető, hogy az Országos Erdészeti Egyesület erdei vasút szakosztályát vezette 1984-től 13 éven át. Irányítása alatt történt meg, a hetvenes évek elején a zalai erdei vasúthálózat geodéziai felmérése, ugyanis ilyenféle dokumentáció nélkül működtek az Esterházy-időkben épült vonalak. Emellett az erdei feltáró utak tervezése, kivitelezése volt a feladata.
A tervasztalon született nyomvonal nem mindig valósult meg, ha egyedi, értékes fákkal találkoztunk, akkor inkább az út került. Börzönce határában például három bükkfa miatt tettünk kitérőt. A beruházás befejeztével pedig a megvalósulási tervvel cseréltük ki az eredetit – meséli. Máskor a terepviszonyok tették próbára, emlékszik, Pusztaapáti és Keménfa között, a Csorvános-patak mellett annyira mocsaras volt a talaj, hogy a lánctalpas gép, amint megállt, szinte azonnal süllyedni kezdett. Komoly mérnöki feladat volt az alap elkészítése. Hosszan lehetne sorolni a zalai erdők értékeinek megközelítését segítő utakat, hidakat. Nemcsak gépek járják ezeket, a környékbelieket és a turizmust is szolgálják. Így kapta feladatul a Kis-Balatonnál a Kányavári-sziget hídjának megtervezését.
– Elvárás volt, hogy járművel ne lehessen használni. Sokféle változatot papírra vetettem, de sehogy nem akart összejönni. A megvalósult, 3×25 méteres nyílású, íves híd a feleségem ötlete, ő javasolta ezt a formát. Zalai fából a csurgói fűrészüzemben ragasztották össze a szerkezetét, és 1983-ban állítottuk fel. Azóta is minden esztendőben elmegyünk megnézni. A Kis-Balaton egyik jelképévé vált – mutatja büszkén a híd fotóját, amely kitüntetett helyet kapott otthonuk falán.
A másik híresség Ábel, a gőzmozdony, háromszor járt Erdélyben, végül Fenes faluból került Zalába a vasból lett szépség, amelynek 24 tonnája miatt a vasúti pálya egy részét át kellett építeni. Stílusos szalonkocsi, személyszállító vagonok készültek hozzá, a turisták örök kedvence. Országos hírű látványossággá nőtt ki a Hubertus-mise is, amelyet barátjával, Varga Ernő megyei kamarai fővadásszal kezdeményezett.
– Diszelen jártunk 1989-ben, ahol dr. Renner Sándor zalahalápi plébános celebrálta a vadászok számára a Hubertus-misét. A következő évben Soholláron az első zalai Hubertus-misét is ő mutatta be, aztán Horváth Albin búcsúszentlászlói plébános váltotta fel, ő misézett legtöbbször a vadászati évadnyitó ünnepeken. Később sikerült megnyerni a pördeföldei születésű Márfi Gyula veszprémi érseket is. Bár voltak próbálkozások, hogy más helyszínen tartsák meg a misét, de mindig visszatértünk Sohollárba. Ennél szebb környezetet nem találtunk – mondja meggyőződéssel.
Varga Gellért 2004-ben nyugdíjba ment, de még éveken át fő szervezője volt a vadászok ünnepének, amelyen negyedszázados hagyomány, hogy évről évre apró tölgyfalevelek kerülnek fel az életfára, egy vihar által kettéhasított kocsányos tölgy hatalmas ágára, idézve azok alakját, akik sokat tettek a vadásztársadalomért, de már csak az emlékekben élnek.
Aki hivatásának az erdőt választja, vadászember is lesz. Lakása falán trófeák jelzik néhány vadkan és őzbak találkozását Varga Gellérttel, aki egyébként nem tartja magát megszállott Nimródnak, inkább a szervezésből szerette kivenni a részét. Családi körben kedvvel emlegetett történet, hogy az egyik vadászaton barkás agancsú őzbak került eléje, ám hagyta elmenni. Puskával a kezében csak nézte, a vad meg tovairamlott.
– Kérdezték tőlem, miért nem lőttem, én azt feleltem, mert annyira szép volt – mosolyodik el, s közben megszólal a telefonja, már nem csodálkozom, hogy a csengőhangja madárfütty…
Varga Gellért, a Zalaerdő Zrt. nyugalmazott erdőmérnöke, a megyei vadászkamara vadászati hagyományokat ápoló kulturális bizottságának elnöke öt évtizedes műszaki vezetői és tervezői pályafutásáért, a magyar vadászati hagyományok megőrzését szolgáló elkötelezett munkájáért augusztus 20. alkalmából megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.
Forrás: zaol.hu
Szerző: Arany Gábor
Fotók: Arany Gábor
Hírszerkesztő: Nagy László