Az Erdőművelési Szakosztály tisztújító választással egybekötött szakmai rendezvénye

Az Erdőművelési Szakosztály 2022.09.23-án tartotta soron következő ülését az Erdészeti Információs Központban. A rendezvény egyben tisztújító ülés is volt. A Szakosztály tagjai az újabb ciklusra, a korábbi szakosztály vezetést, Reményfy Rita titkárt és Urbán Pál elnököt választották meg.

Nagy Imre tagtársunk a vadgazdálkodás, vadászat és kártérítés szabályozása, valamint a vadkár, a vadászható állat által okozott kár és a vadgazdálkodás összefüggései nemzetközi kitekintéssel témákban tartott előadást.

„A vadgazdálkodás, vadászat és kártérítés kérdése, jogi szabályozása nem választható el az adott ország természeti, gazdasági, társadalmi körülményeitől és történelmi múltjától".- fogalmazott az előadó.

A téma jogszabályi környezetét Magyarországon a vadászati törvény és végrehajtási rendelete, az erdőtörvény és végrehajtási rendelete, valamint a Polgári Törvénykönyv határozzák meg.

Nálunk a vadászati jog a termőföld tulajdonához kötött, de a minimális vadászterület méret és az átlagos birtoknagyság miatt magánszemélyek számára nem adott az önálló vadászati joggyakorlás.

„A vadászterület legkisebb mérete 3000 ha – ez a tulajdonosi szerkezet miatt sok, a gím és vaddisznó, esetleg a dám otthonterületéhez és mozgáskörzetéhez viszonyítva nagyon kevés.” A konfliktusok zöme a haszonbérlő földhasználók és a vadásztársaságok között keletkezik, a föld tulajdonosa legtöbbször kimarad ebből. 1996,, a vadászati törvényünk megalkotása óta, a vadlétszámból is adódó károk miatti konfliktusok növekedése és pl. a gím hasznosítási számok több, mint négyszeresére emelése között nyilvánvalóan lehetnek összefüggések.

A kárérvényesítés kapcsán kiemelte, hogy a kármegelőzésben a földhasználó köteles együttműködni, de a kárfelelősség a vadászatra jogosulté. Nehezíti a vadkárszakértők munkáját, hogy a számtalan növénykultúrához nem lehet mindegyikőjüknek elégséges a szakmai kompetenciája.

A nemzetközi kitekintésben számos, a mienkéhez képest eltérő szabályozásról is hallhattunk. Pl. a vadászterületek legkisebb mérete 75 és 10.000 ha között van, több országban a vadászható vadfajok „uratlan jószágok”, a vadászati jog pedig az államé. „A csülkös vad túlszaporodása európai jelenség.”

„A nagyragadozók elszaporodása, migrációja és területfoglalása újabb jelenség – részben megalapozatlan védelem, EU szerződések” miatt.

A konfliktusok az állatvédő és természetvédő civil szervezetek, az állattenyésztők, vadászok, mező- és erdőgazdálkodók közötti viszonyban határozhatóak meg.

Pozitív példaként említette Ausztriát, ahol 100-300 ha méretű vadászterületeken, át nem ruházható egyetemes felelősséggel vadásznak, a vadászati döntésekbe az önkormányzatokat is bevonják, a döntéseket az erdőt károsító vadhatás monitorozásával alapozzák meg. Ha az közérdeket sért, a vadászat nem tiltható meg.

A vadkárok érdemi csökkentésének lehetőségét németországi példákon láthatjuk, ahol a bérbeadott állami területen, csekély bérleti díjért vadászhatnak, de a vadász a trófeát nem birtokolhatja. Így elveszik a trófeakultuszból származó túltartás érdeke. A nemzeti parkokban, ahol a személyzetnek nagy fokú a szabadsága és kötelezettsége az elejtésben, a trófeákat megsemmisítik, vagy ipari célra hasznosítják.

Az előadás után a jelen lévők a témakörben felvetett szakmai kérdéseket beszélték meg.

Forrás: OEE Erdőművelési Szakosztály

Szerző: Urbán Pál

Fotók: Rosta Katalin

Hírszerkesztő: Nagy László