Az Országos Erdészeti Egyesület Zalaegerszegi Helyi Csoportja nagyszámú hallgatóság előtt 2015. november 25-én tartotta évzáró rendezvényét a Göcseji Falumúzeum előadótermében.
Vissi Géza titkár köszöntő szavai után prof. dr. Bartha Dénes intézetigazgató egyetemi tanár (Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet) a 2015-ös év fafajáról, a kocsányos tölgyről tartott előadást a rá jellemző magas színvonalon.
Bevezetőjében ismertette az év fája mozgalom eredetét, indulását. Az Országos Erdészeti Egyesületnél először 1995-ben ő maga javasolta, hogy - német minta alapján, ahol már 1989-től létezik - Magyarországon is el kell indítani ezt a mozgalmat. A következő évben, 1996-tól minden évben megválasztják az év fáját. Az utóbbi 3 évben on-line szavazás alapján döntik el, előtte az Év Fája mozgalom szakmai kuratóriuma döntötte el.
Elsősorban az olyan őshonos fajokat helyeznek előtérbe, amelyeknek erdészeti jelentősége is van, és az utóbbi időszakban a figyelem elterelődött róluk. Ma már 20 fafaj szerepel a listán, zömének részletes leírása nyomtatásban is megjelent. Van remény arra, hogy az összes fajról önálló kötet is megjelenik a jövőben, az OEE kiadásában.
Az év fájáról tudományos közlemények, ismeretterjesztő, népszerűsítő cikkek jelennek meg, melyek a szakközönség mellett a természetkedvelőknek is szólnak. A diákok a Kaán Károly Országos Természetismereti verseny keretében felhasználhatják a felkészülésekor, az előadásokon. Így közelebb kerülhetnek az erdészek és az erdőlátogató gyermekek, családok.
A professzor ezen kívül elmondta, hogy a hasonló jelleggel választják meg az év faegyedét, melyet az Ökotárs alapítvány jegyez, de ennek keretében során egy-egy fát jelölnek ki. Ezen kívül egyre bővül a mozgalom, van már az év madara, gombája, hala, emlőse, denevére, kétéltűje, gyógyfüve. Egész évre kiterjedő akció is van, melynek keretében már kétszer volt az Erdők Éve.
Következőben Bartha Dénes rátért a kocsányos tölgy ismertetésére. Hivatkozott Vancsura Rudolf tölgy kutatásaira, kiemelve a Sipov erdőt. Az előadását és a tölgyről szóló tanulmányait dr. Vancsura Rudolf emlékének ajánlotta. A kocsányos tölgy nevezéktana, alaktana, elterjedése, előfordulása, változatossága, felhasználhatósága fejezetekből álló előadásából a legfontosabbakat emeljük ki.
5000 évvel ezelőtt a kocsányos tölgy csak az Appennini,- Ibériai-, és a Balkán-félszigeteken fordult elő s innét kezdett észak felé terjeszkedni, feltehetőleg az ember, szajkó, mókus, ürge és a pele közvetítésével.
Jelenlegi elterjedését térképen mutatta be, melyen látni, hogy Írország, Brit-szigetek és a Skandinávia déli része az északi határ, Keleten az Ural, Dél Európa legdélibb részéről és a magas hegységekből hiányzik. Új elmélet szerint a honfoglalás útvonala nem a sztyepp zónában, hanem az erdőssztyepp vidékén volt, mely egybeesett a kocsányos tölgy által elfoglalt területtel. A Kárpát-medencében megfelelő legelőket és faanyagot is találták. Magyar őseink sűrű erdős vidékre, nyugatabbra és a hegyvidékre nem mentek.
Sokan felteszik azt a kérdést, hogy a kocsányos tölgy miért nem terem rendszeresen? Bartha Dénes jelezte, hogy a 100-120 évig a koronájával és a törzsével foglalkozik, s ezután kezd összpontosítani a termésre, akár 1000 évig is. A legidősebb kocsányos tölgy matuzsálem 1500 éves, Dániában található, de 1000 évesből több is van.
A professzor a kocsányos tölgyet az egyik legnagyobb változatosságú fafajnak említette. Először a koránfakadó és a későnfakadó tölgyet ismertette, hangsúlyozva, hogy a klímaváltozás hatására a kocsányos tölgy két változatának területe összemosódik.
Igen érdekes volt a szlavón tölgy bemutatása. Elmondta, hogy az 1800-as évek végén, a Határőrvidéken még hétszázezer hektár szlavón tölgyesünk volt, amiből harminc év múlva csak hétezer hektár maradt. Az volt a baj, hogy a fák kivágása után nem újították fel az erdőterületet.
Ezt a borzalmas mértékű pusztítást nézhetjük régi festményeken, rajzokon, fényképeken és olvashatjuk az Erdészeti Lapok hasábjain. Sok híres, nevezetes épületben láthatjuk - többek közt a parlamentben is - a szlavón tölgyből készült bútorokat, berendezéseket.
A professzor ismertetette a szürke tölgyet (Quercus pedunculiflora), mely jobban bírja a szárazságot, kevesebb vízzel is megelégszik, ezért fel kell karolni. Eltöprenghetünk azon, hogy ez lesz-e a kocsányos tölgy váltó fafaja, ha tovább romlik klíma. Erdélyben ismerik és alkalmazzák is.
Felvetette, hogy van-e a Magyarságnak fája? Nincs, de már 34 országnak van. (Az akác Hungarikum nem tekinthető annak). Javasolta, hogy a kocsányos tölgy legyen a magyarság, a nemzet fája.
Az előadás után Vissi Géza titkár elmondta, hogy Zala Megye legértékesebb fája a kocsányos tölgy, 27 %-ot foglal el és 8000 hektár a 100 évnél idősebb állomány.
A rendezvény keretében Povics Noémi, a Zalaerdő Zrt „Nyitnikék” Obornak Erdei Iskola vezetője ismertette a kocsányos tölgyhöz kapcsolódó Kódgyűjtő Kalandjátékot, melynek Dózsa László fahasználati előadó az egyik ötletgazdája. A játékban résztvevőknek tíz kódot kellett összegyűjteni, tíz Zalaerdő Zrt területén található kocsányos tölgy famatuzsálem töve melletti táblákról, s azokat beküldeni. A sikeres kalandjáték tavasszal kezdődött, és hozzájárult az év fája megismeréséhez.
Szélessy György és Győrvári László hozzászólása után Vissi Géza titkár ismertette a jövő évi OEE 150 éves jubileumi emlékév eseményeit és a helyi csoport tervezett programját. Meg kell említenünk, hogy az OEE Nagykanizsai Helyi Csoport több tagja is jelen volt a rendezvényen.
Forrás: OEE Zalaegerszegi HCs
Szerző: Szakács László
Fotók: Szakács László
Hírszerkesztő: Nagy László