2021. szeptember 26-án, életének 93. évében elhunyt Keszthelyi István erdőmérnök.
Keszthelyi István 1929-ben született Görcsönyben (Baranya megye). Erdőmérnöki oklevelét a soproni Erdőmérnöki Főiskolán szerezte meg 1953-ban. Első munkahelye az Állami Erdőrendezési Intézet Pécsi Kirendeltsége volt, ahol 1954. január 1. és 1960. június 30. között tervezőmérnökként dolgozott. 1960. július 1-jétől az OEF alkalmazottja lett, s főelőadóként hét erdőgazdaság – köztük az Észak-zalai és a Dél-zalai – erdőművelési tevékenységet felügyelte, munkaköréből adódóan, országos vizsgálatokban is rendszeresen részt vett.
1965. május 1-jétől – nagykanizsai székhellyel – a Dél-zalai Állami Erdőgazdaságnál kapott szakfelügyelői állást. A szakfelügyelői munkakörök megszűnése után, 1968. március 1-jétől áthelyezéssel a Zalaegerszegi Erdőrendezőséghez került, s 1972. október 31-ig annak Nagykanizsai Erdőfelügyelőségénél dolgozott erdőrendezési felügyelőként.
1972. november 1-jétől Budapestre helyezték, s az OTvH osztályvezetője, majd 1974-75 között főosztályvezetője lett. 1975-ben lemondott beosztásáról, s természetvédelmi tanácsosként dolgozott tovább. 1977-től az OKTH Biológiai Osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1985-ben a Természetvédelmi Főosztály helyettes vezetője, majd 1986-tól a főosztály vezetője lett. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megalakulásától, 1987. december 17-től a Természetvédelmi Főosztály vezetésével bízták meg, s e munkakörében dolgozott nyugállományba vonulásáig, 1989. június 30-ig.
Zalai munkássága idején, 1966-ban új eljárást javasolt a fenyők javafára alapozott, tisztítással egybekötött nyesésére. 1967-ben kidolgozta az akác tuskózás nélküli, gyökérátvágásos, aboricid kezeléses sarjaztatását, amely a tuskózással azonos minőségű sarjfelújítást biztosított. Az 1972-1989 közötti időszakban főbb tevékenységei közé tartozott a természetvédelem területi szerveinek megszervezése, szakanyagok elkészítése, kutatási feladatok meghatározása, értékelése, védetté nyilvánítások irányítása, szervezése és egyeztetése, a minisztériumokkal bezárólag. Irányításával 503 ezer hektár területet nyilvánítottak védetté, így tájvédelmi körzetként, illetve nemzeti parkként középhegységeink legszebb részeit, valamint az Őrséget, szikes pusztákat, ártereket, az aggteleki karsztot stb.
Jelentősebb publikációi: Természetvédelem (egyetemi jegyzet, 1976, 1986), társszerzőként hat könyv, illetve tankönyv, valamint folyóiratokban tizenhét tudományos dolgozat. Több mint ötven ismeretterjesztő előadást tartott különböző egyesületekben, intézményekben. 1975-1995 között a Budapesti Műszaki Egyetem szakmérnöki képzésében a Természetvédelem című tantárgyat oktatta.
Az OEE-nek 1960 óta volt tagja (OEE AM Helyi Csoport), s AZ ERDŐ szerkesztőbizottságának is tagja volt 1977-1984 között. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének alapító tagja (1952), s tagja volt a Világörökség Magyarországi Bizottságának.
Gazdag életútját értékelő elismerések közül kiemelkednek a Széchenyi-emlékplakett (1981), a Pro Natura-emlékérem (1986) és a Munka Érdemrend arany fokozata (1989) kitüntetések. 2003-ban aranyoklevél tiszteletdiplomát vett át Alma Materétől.
Búcsúztatása 2021. október 18-án 14 órakor lesz a Kapisztrán Szent János templomban (Budapest, 1022 Tövis u. 1/a).
Forrás: OEE
Fotók: OEE
Hírszerkesztő: Nagy László