"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Közös szakma, közös történelem - Galíciában jártunk

Közös szakma, közös történelem - Galíciában jártunk

Hosszas időpont egyeztetések után megvalósult a hagyományos lengyel-magyar barátság újabb mérföldkövét jelentő tanulmányút, amely során immár nem először látogathatták meg magyar erdészek a Krosnoi Regionális Erdészeti Igazgatóság szakembereit. Programunknak az erdőművelési programok mellett az erdőgazdálkodásukat érintő egyéb témák és történelmi megemlékezés is részét képezte.

A Krosnoi Regionális Erdészeti Igazgatóság Lengyelország délkeleti sarkában található, mintegy 420 ezer hektár erdőt kezel, 26 főerdészet alkotja. A főerdészetek területnagysága 10 és 30 ezer hektár között van, hazai szóhasználatunk szerint ezek az egységek a mi erdészeti üzemeinknek felelnek meg. A főerdészeteket „erdészetek”-re bontják, amelyek a mi erdészkerületeinknek, vagy kisebb erdőgondnokságainknak feleltethetőek meg, átlagosan ezer hektár nagyságúak és az erdészek több mint fele felsőfokú végzettségű.

Területükön medve, farkas, hiúz mindenhol, európai bölény a Bieszczady-hegységben él. A kezelt erdőterület kevesebb, mint negyedén végeznek vadgazdálkodási tevékenységet. Az összes nagyragadozó jelenléte ellenére van vadkár, helyenként vadkárelhárító kerítést is szükséges építeni.

Egész évben végeznek fakitermelést, de a védett madarak fészkelésére hivatkozó korlátozásokat itt is alkalmazza a természetvédelem. Most ismerkednek a NATURA 2000 területek gazdasági hátrányaival.

Csak őshonos állományaik vannak. Törekednek a természetes felújításra. Mind a fenyők, mind a bükk jól újul. E természeti adottságra alapozva, a költségek minimalizálása érdekében csak a véghasználatokat követő ötödik év után végeznek pótlásokat, – ha szükséges. A kőrispusztulás eredményeként a kőris 90%-a kipusztult, ezért már tíz éve nem ültetnek kőris csemetét. A sarangolt keménylombos tűzifa átszámítására – a nálunk xilometriával és fotogrammetrikus köbözéssel igazolt – 0,7 m3/ürm átszámítást alkalmazzák.

A szakosztály több régióból érkezett csapatának első találkozóhelye az Egererdő Zrt. Egri Erdészetének közelmúltban átadott irodaépületénél volt. Rövid buszozás után kiegészültünk az Északerdő Zrt. szakembereivel és így vettük célba Barwinek határállomást, ahol lengyel vendéglátóink vártak, többek között a regionális igazgatóság vezérigazgató-helyettese is megtisztelte a csoportot. Közösen a Duklai Főerdészet központjába utaztunk.

A Duklai Főerdészet a szlovák határ mellett helyezkedik el, 14,5 ezer hektár nagyságú, 11 „erdészet” alkotja, az erdőállomány javarészt jegenyefenyvesekből és bükkösökből áll, az átlagos élőfakészlet 311 m3/ha és mintegy 55 ezer köbméter a fakitermelési teljesítménye évente. A faanyagból származó átlagos árbevétel 42 €/m3, a fakitermelés önköltsége 18 €/m3. Természetes erdőfelújítási módszereket alkalmaznak. 400 hektár nagyságú rezervátum-szerű területtel rendelkeznek, amelyben nem folytatnak erdőgazdálkodást.

A főerdészet magpergetővel ellátott magtároló hűtőházat működtet, amely jegenyefenyő maggal és bükk makkal látja el a regionális igazgatóság teljes területét. A repítő készülékétől, illetve kupacsától megfosztott és beállított nedvességtartalmú szaporítóanyagot -10 °C-on tárolják a kedvezőtlenebb termésű évekre. Bükköt két évig, fenyőket öt évig.

A programot egy 28 hektáros botanikus kertben folytattuk. A kertet a korábbi nagybirtokos alapította, majd 1950-ben – egy lelkes tanár kezdeményezésére - felújították. Az uradalom épületei ma az arborétum üzemeltetését szolgálják. Van még egy 300 hektáros új ültetésű területük is, ahol főleg régi gyümölcsfajtákat termesztenek. Az arborétum belépődíj ellenében látogatható. Arborétumi sétánk során helyi kísérőnkkel kicseréltük tapasztalatainkat a különböző exóta fafajok magyarországi viselkedéséről, a vadgesztenyelevél-aknázómolyról és az akác terjedéséről. Itthon is alkalmazható jó példákat láttunk tanösvények, erdei berendezések, tájékoztató táblák, különböző bemutató élőhelyek tekintetében. 

Ebéd után a Przemyśli Erdészeti és Geodéziai Iroda vendégei voltunk. Lengyelországban az erdőfelügyelet az államerdészetbe tagolva működik, míg az erdőtervezést 12 állami tulajdonú és számtalan magán erdőtervező vállalkozás végzi. Vendéglátónk a 12 állami tulajdonú cég egyike. Költségeiket a bérmunkában végzett erdőtervezési, termőhelytérképezési, geodéziai szolgáltatások fedezik. Állami támogatást nem kapnak, de az ország erdeinek 85%-át kitevő állami erdők erdőtervezésére rendszerint sikeresen pályáznak.

A munkájukhoz szükséges geodéziai, erdőállomány-adattári adatokhoz térítésmentesen jutnak hozzá. Versenyképességük megtartása érdekében rendszeresen egyeztetnek az erdőgazdálkodói igényekről, igyekeznek a legmodernebb eszközöket beszerezni. Szoftver és eszközellátottságukat a magyar erdőtervezők megirigyelnék.

Eltekintve az eszköz és emberrellátás magasabb szintjétől, az erdőtervezés folyamata hasonlít a magyarországihoz. Itt tíz évre készülnek az erdőtervek. Őshonos állományokban a természetes felújításra/felújulásra alapozott véghasználatokat terveznek. Magashegységi erdőkben jellemző a lékvágással indított véghasználat. Az erdőtervet, a tulajdonos igényeinek megfelelően, a legkisebb költség - legnagyobb gazdasági bevétel – fenntartható erdőgazdálkodás hármas elveknek megfelelően készítik.

A harmadik nap reggelét a Birczai Főerdészet kezelésében lévő Erdészeti Promóciós Központban kezdtük. A főerdészet az ukrán határ mellett található, 27,5 ezer hektár erdőt kezel és 20 „erdészetre” van osztva, 130 ezer köbméter fát termelnek ki évente. Ebben a térségben van a legtöbb jegenyefenyves, a faj iparifáját átlagosan 75 € köbméterenkénti áron tudják értékesíteni. Náluk is ismert probléma a munkaerőhiány az erdei munkavégzésben, ezt ukrán vendégmunkások alkalmazásával remélik megoldani. A főerdészetet három ismert farkas falka osztotta fel egymás között, ezek össz egyedszáma 20 főre tehető.

Nagyon fontos számukra a lakosság tájékoztatása az erdészek munkájáról és az erdőben található élővilágról. Ezt a központban található, magas színvonalú kiállított életképekből is láthatjuk. Ezt követően a Stuposianyi Főerdészet turisták számára épült szállodáját és a főerdészethez tartozó bölény gazdaságot néztük meg, amelyben az európai bölény génmegőrzésével és folyamatos visszatelepítésével foglakoznak. A lombhullató erdeinkben egykor mindenütt honos izomkolosszusokkal való testközeli találkozás mindannyiunkban félelemmel fűszerezett csodálatot ébresztett.

A lengyel kollégák tiszteletreméltó feladatot látnak el ennek az őslakónak a gondviselésével. A telepről kiengedett példányokkal történik a Bieszczady-hegységben szabadon élő 350 db bölény vérfrissítése.

Látogatásunk utolsó szakmai állomása a Lengyelország délkeleti csücskében lévő Cisnai Főerdészet volt, amelyet három oldalról ukrán területek vesznek körbe. A helyi szakemberek évi 100 ezer látogatónak biztosítják a rekreálódás lehetőségét. A sajátos földrajzi elhelyezkedés mellett érdekes az a tény, hogy a számos erdőlátogató ellenére - becslésük szerint - 27 medve található a területükön. A főerdészet kis területű, igazi hegyvidéki erdészet. A mintegy 10 ezer hektáros területről évente 60 ezer köbméter fát termelnek ki és adnak el. A kiemelkedő minőségű, nagy értékű faanyagot árverésen értékesítik. Látogatásunkkor november első harmadában jártunk, de ízelítőt kaptunk a valódi téli időjárásból.

A lengyel kollégák vendégszeretetét nem lehet eléggé méltatni, valószínűleg ennek az útnak az eredményeképpen közülünk sokan vissza fognak térni erre a valóban szemet gyönyörködtető tájra. A minden országban tapasztalható erdészbarátság mellett, a „Lengyelországban jó Magyarnak lenni” jelenségről is meggyőződhettünk.

Üdv az erdésznek! Darz bór!

A szakosztály beszámoló teljes terjedelmében az Erdészeti Lapok januári lapszámában jelenik meg.

Forrás: OEE Erdőművelési Szakosztály

Szerző: Csór Attila, Urbán Pál

Fotók: Gödörházi Gábor, Urbán Pál

Hírszerkesztő: Nagy László