Éppen tíz esztendeje annak, hogy egyesületünk irodái elhagyták a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) lakhatatlanná vált Fő utcai épületét és a jelenlegi helyükre költöztek. Az átköltözés ésszerű lépés, egyesületi életünkben egy korszak lezárása volt, amit másfél évvel később a Szövetségből való hivatalos kilépésünk pecsételt meg.
A döntés előkészítése nem ment feszültségek nélkül. A tagság egy részének sok évtizedes nosztalgián kellett felülemelkedni, egyben leszámolni minden illúzióval és várakozással az elvben 3,1% vagyonrészünk meglétéről, visszaszerezhetőségéről.
1948-ban a MTESZ alapító tagságunk, azaz a Szövetségben gyakorolt pártállami felügyelet és irányelvek elfogadása volt az ára, az egyetlen lehetséges útja az OEE továbbélésének.
A Szövetség működése húsz évvel élte túl a rendszerváltást. A körülötte megváltozott világ elkerülhetetlen, lassú agóniára ítélte. A tartalmi létalapját vesztett szervezet felélte a vagyonát, végjátékát a 2008-as válság gyorsította fel.
A MTESZ felszámolását nyolc hónappal a kilépésünk után, 2013 nyarán rendelte el a Fővárosi Törvényszék. A már nyolc éve tartó eljárás a végéhez közeledik.
Idén februárban vettük kézhez a felszámolóbiztos aktuális jelentését a Szövetség mérlegéről. Ebben a nyilvántartott vagyon értéke 349 millió forint, amivel szemben 1345 milliós követelés-állomány áll. Egy hitelező követelése megközelíti az 1000 millió forintot - az OEE ugyanitt 6,2 millió forintos követelés-értékkel szerepel.
A napokban érkezett meg a mérleget és (a felszámolás költségeinek kiegyenlítése mellett) 220 millió forintról rendelkező vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó törvényszéki végzés.
Eszerint, a MTESZ maradék vagyonából, „hitelezői követelése részbeni kiegyenlítésére”, az Országos Erdészeti Egyesületet 13.532,- Ft (azaz tizenháromezer-ötszázharminckettő forint) illeti meg.
Ez a döntés egyben az OEE egyik jelentős, 64 esztendeig tartó korszakának utóéletét lezáró aktus. Napirendre kell térnünk fölötte.
Forrás: OEE
Fotók: Építészfórum - archív
Hírszerkesztő: Nagy László