"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

„Ne tedd az összes tojást egyetlen kosárba!”

„Ne tedd az összes tojást egyetlen kosárba!”

2016. április 26-án az Országos Erdészeti Egyesület Győri Erdőgazdasági Helyi Csoportja, 55-60 fő részvételével nagyszerű előadást hallgatott meg Dr. Csóka Györgytől a NAIK-ERTI tudományos osztályvezetőjétől, a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. központi tárgyalótermében. Az „Erdővédelmi aktualitások és újdonságok erdeinkben” címmel összeállított anyagot hárman készítették, az előadón kívül Dr. Hirka Anikó, tudományos főmunkatárs és Szőcs Levente, tudományos segédmunkatárs dolgoztak rajta.

Korunk egyik legmeghatározóbb jelensége a klímaváltozás. Ennek tényét gyakorlatilag már senki nem vitatja, legfeljebb a kiváltó okokat. Az előadó matematikai-statisztikai összefüggéseket bemutató diák sorával és látványos fotókkal szemléltette, miként hat a hazánkban melegebbé, szárazabbá, szélsőségesebbé váló időjárás erdeink egészségi állapotára.

Az éghajlatváltozás hatására több kedvezőtlen jelenség tapasztalható. A téli fagyok elmaradása miatt egyes fajok áttelelnek, például a gyapottok bagolylepke (Helioverpa armigera), mely korábban csak vándorlepkeként érkezett be augusztus körül az országba, a 2000-es évek elején már áttelelt, és egyes években már májusban megjelenik az erdészeti fénycsapdák által fogott lepkeanyagban.

 

A magasabb hőösszeg miatt felgyorsul a rovarok fejlődése, így korábban ritka fajok válhatnak súlyos károsítóvá. Ilyen például hazánkban a szalagos díszbogár (Coraebus florentinus), melynek lárvája a tölgyek néhány cm vastag ágait pusztítja el „halálgyűrűjével”. Érdekes módon a tőlünk délre érdemi károsításra képes faj nálunk – ritkasága miatt – 2008. óta védett (természetvédelmi értéke 10.000 Ft). Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a hazai „természetvédelem” furcsa sajátossága, jó tudni, hogy Svédországban hasonló módon védett az ott (még) ritkaságnak számító gyapjaslepke (Lymantria dispar). Elgondolkodtató...

Az aszályos nyarak következtében legyengült fafajok könnyen áldozatául eshetnek olyan károsítóknak és kórokozóknak, melyek korábban is jelen voltak, de nem okoztak észrevehető gondot. Ilyen például a Biscogniauxia mediterranea nevű gomba, mely 2015-ben már tömeges cserpusztulást idézett elő a Bakonyban, de újabban a bükkön is megtalálták. A Cenangium ferruginosum nevű endofita gomba 2012-ben okozott komoly fenyőpusztulást a Mátrában, holott egyébként teljesen ártalmatlan „albérlőként” viselkedik, jelenléte semmilyen problémával nem jár az egészséges állományokban.

Az előadásban szó esett a globalizáció erdővédelmi vonatkozásairól. A világkereskedelem, a multinacionális vállalatok és a turizmus nagyban megkönnyítik a károsítók, kórokozók terjedését. A kanyargós szillevéldarázs (Aproceros leucopoda) a távol-keletről származik, 2011-ben már súlyos károsítása volt többek között Bugacon, turkesztáni szil állományokban, de gyakran jelenik meg tömegesen útszéli szil fasorokon is. Komoly potenciális veszélyt jelenthet az Észak-Amerikából származó amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa), melyet először 2004-ben találtak meg Magyarországon. Szélsőségesen polifág, azaz szinte minden fafajt károsít – még a mérgező tiszafát is. Nagy jelentőségű a kőris hajtáspusztulás kórokozója, az ázsiai származású Chalara fraxinea, mely a jelenlegi trendek alapján akár a szilfavészhez hasonló pusztítást végezhet a kőrisesekben. 

Hallhattunk pár érdekes esetet a biológiai védekezés lehetőségeiről és veszélyeiről is. Negatív példa az Ázsiából behozott harlekinkatica (Harmonya axiridis), mely „nem elégedett meg” a neki szánt szerepkörrel, és a megvédeni szándékozott üvegházi kultúrákból kikerülve, az őshonos katicák fő versenytársává, sőt pusztítójává vált.

Jó példa viszont az Entomophaga maimaiga nevű gomba, mely valószínűleg a gyapjaslepke gradációk leghatékonyabb megakadályozója. Magyarországon 2013-ban észlelték először. A gyapjaslepke populációkban jelentős pusztulást okozott. Bulgáriában (ahol az 1990-es évek vége óta jelen van) az utóbbi 15 évben a rovarpatogén gombának köszönhetően a gyapjaslepke kárterületei nagyságrenddel csökkentek, így nem is volt szükség vegyszeres védekezésre. A biológiai védekezések másik említésre méltó pozitív példája a szelídgesztenye gubacsdarázs ellen betelepített Torymus sinensis nevű fémfürkész. Erről az Erdészeti Lapok 2014. szeptemberi számában részletesebben is olvashattunk.

Az előadás végén hasznos gyakorlati tanácsokat kaptunk arra vonatkozóan, hogy erdészként mit tehetünk a várható károk minimalizálására? A legfontosabb, hogy az erdők természetes ellenállóképességét növeljük. Ez a termőhelynek (és a várható felmelegedésnek) megfelelő fafajválasztásnál kezdődik, különös odafigyeléssel a szaporítóanyag származására. Általában a nagyobb genetikai változatosságot eredményező természetes felújítások preferálandók a mesterséges felújítások helyett. Az elegyetlen erdők mindig fogékonyabbak a súlyos károsításokra, ezért támogatni kell az elegyességet a nevelővágások során. Az állományok szerkezeti stabilitását a kisebb léptékű mozaikos térszerkezet segíti legjobban.

Az erdészeti hatóság oldaláról a változó viszonyokhoz jobban alkalmazkodó, rugalmasabb hozzáállás volna célszerű mind erdőtervezési, mind felügyeleti szempontból. A kockázatok csökkentésének általános alapelvét szemléletesen megfogalmazó népi bölcsességet nekünk is érdemes megfogadni: „Ne tedd az összes tojást egyetlen kosárba!”

További képeket a rendezvényről az Egyesületi események képgaláriában nézhet meg a szövegkapcsolóra kattintva!

Forrás: OEE Győri Erdőgazdasági Hcs

Szerző: Iványi Ákos

Fotók: Gerguss László Géza

Hírszerkesztő: Nagy László