Az OEE Erdők a Közjóért Szakosztálya őszi kihelyezett szakosztályülését a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területére, a Gerecse térségébe szervezte. A program összeállításában és megszervezésében fő szerepet vállalt Czumpf Attila szakosztálytagtársunk, aki a nemzeti park természetvédelmi felügyelője és egyben a Természetes Életmód Alapítvány kurátora is.
Az ország számos pontjáról személygépkocsival érkező 22 fős csapat az Agostyántól néhány kilométerre fekvő Ökofaluban találkozott. Vendéglátóink, Czumpf Attila, az ökofalu megálmodója és Labanc Györgyi, a helyszínen folyó környezeti nevelés vezetője köszöntöttek bennünket a középkori fogadó előtt, amelyben hangulatosan lobogó tűz és korabeli vendégváró falatok vártak. Megkóstolhattuk a legrégebb óta termesztett gabonából, az alakorból készült kenyeret. Megtudtuk, hogy már III. Béla király idején egy literátor család letelepedésével királyi hitelesítő hely volt a falu területén. Az ökofalu 20 ha-os törzsterülettel rendelkezik, amellett még vannak a közvetlen közelében olyan gazdálkodók, akik a hagyományos módon gazdálkodnak. Jelenleg 18 család él a faluban és környezetében. Az idelátogatók képet kapnak a természetes életmódról, a hagyományos állattartásról és a természetközeli építészeti megoldásokról. A falu teljesen önellátásra rendezkedett be, minden szükséges dolgot maguk termesztenek és állítanak elő. Évközben akkreditált programok szerinti környezeti nevelés folyik a szabadban és az erre a célra kialakított foglalkoztató helyiségekben egyaránt. A gyermekcsoportoktól a céges rendezvényeken át sokféle foglalkozást tartanak itt.
Sétánk következő állomása az úgynevezett emlékerdő volt, amely hazánk első hatóságilag elfogadott kegyeleti erdeje. Az Árendás-patak mentén kialakult égerliget által határolt bükkös hatalmas faegyedei egyre több hazai és külföldi elhunyt emlékét őrzik. Az erdőben az Eszterházy hitbizomány egykori határát jelző 270 éves árokrendszer maradványait is megfigyelhettük. Ezután az épülőfélben lévő körtemplomot tekintettük meg, amelynek eredetije az 1200-as évek legelején épült, a helyszíntől 1,5 km-re lévő faluban. A feltárások alapján készülő pontos másolat a felajánlások és egyéb anyagi források rendelkezésre állásának függvényében szakaszosan épül. A templom szomszédságában antropomorf fejfákat állítottak ki emlékül az egykor szokásos temetkezési módnak. Folytatva sétánkat a faluban megismerkedhettünk az építkezés és állattartás itteni szokásaival.
Végül elérkeztünk a foglalkozásoknak helyet adó, ismertető táblákkal körülvett kinti foglalkoztatóhoz és épülethez. Az épület falai szalmabálából készültek, amely vakolattal és meszeléssel érte el végső formáját. Labanc Györgyi bemutatta az itt folyó komplex programot, az alapítvány környezeti nevelési munkáját, amely évente 5-10 ezer látogatót vonz az ország minden részéről. Sokrétű tevékenységük elismeréseként az ökofalut 2015 augusztusában felvették a Komárom-Esztergom megyei Értéktárba. A bemutatás után alkalmunk nyílt megkóstolni az alakorból készült tésztát, és egyéb, az ökofaluban készült termékeket.
Az ökofalut elhagyva a Gorba-hegy oldalában lévő egykori mészkőbányát tekintettük meg, ahol az elmúlt évtizedek alatt a természet elkezdte lassan visszafoglalni a valamikori, rendkívül környezetszennyezően működő bánya területét.
Utunk innen Vértestolnára vezetett, a szállásadónk, Szám Antal által építtetett kilátóhoz. A 14 méter magas, vörös- és lucfenyőből épült kilátó magán kezdeményezésként jött létre, a térség turisztikai lehetőségeinek fejlesztése céljából. Az alkonyati időben gyönyörű kilátás nyílt a vértestolnai medencére, az 555 méter magas Öreg-Kovács hegyre és a Gerecse több pontjára. Ezek után Szám Csilla vezetésével megtekintettük a vértestolnai tájházat, ahol az egykori élet mindennapjait bemutató kiállítás kapott helyet. A bútorzat és a régi ruhák, tárgyak a falubeliek közadakozása eredményeként kerültek a tájházba.
Második nap reggeli után Tardosra mentünk, ahol Csabán Béla polgármester fogadott minket és bemutatta a községet. Beszélt az 1580 fős falu történelméről, lakosairól, közösségi életéről, fejlesztésekről, majd elkísérte csapatunkat a Tarnóczy András által létrehozott Rádió Múzeumba. Az idős gyűjtő egyedülálló gyűjteménye 120 darab, kizárólag csöves rádiót tartalmaz, amelyek érdekessége, hogy minden alkatrészük eredeti és egytől-egyig működőképesek. A régi rádiók felújítását a tulajdonos saját kezűleg végzi. A lelkes előadás során részletes képet kaptunk az egykori rádiózás, rádiógyártás történetéről és működés közben is hallhattuk számos, csaknem száz éves rádiót.
Ezt követően a tardosi tájházat látogattuk meg, ahol a falu egykori mindennapjaiba pillanthattunk be. Az ebéddel egybekötött szakosztályülésen örömteli eseményként új belépőről szavazhattunk, így szakosztályunk egy fővel bővült.
Délután Budai Attila bányatulajdonos kalauzolt bennünket a híres tardosi kőbányába, ahol közelről is szemügyre vehettük a vörös mészkő bányászatának technológiáját. Vezetőnktől megtudtuk, hogy a vörös mészkövet, amely vas-oxid tartalma miatt nyerte el egyedi színét, már a római korban is bányászták, az első írásos emlék pedig 1287-ból származik róla. Az innen származó kő rendkívül jó fagyálló képességű és keményebb, mint a többi mészkő, ezért keresett árucikk, többek között a dunai rakpart egy része is ebből épült, de épületekhez is előszeretettel használták. A tulajdonos részletesen ismertette a bánya történetét, és a kőfejtés technológiájának fejlődését. Első számú termékük a díszítőkő, de a fejlesztések révén a mellékterméket is szinte teljesen hasznosítani tudják.
Ezzel véget ért kihelyezett szakosztályülésünk, megköszöntük vendéglátóinknak a két nap színes programjait és búcsút vettünk egymástól.
Hazafelé a szakosztály egy része még megállt Tatán egy nemrégiben átadott tanösvény megtekintésére. A Fényes Tanösvény interaktív módon mutatja be a karsztforrások élővilágát, ahol a látogatók egy fapallókból álló sétaúton tekinthetik meg a természeti értékeket. A források az 1970-es évekre a bányászat miatt elapadtak, a környező területek szárazra kerültek és a szukcessziós folyamatok eredményeképpen zárt éger erdők jöttek létre az évtizedek során. A bányászat megszűnésével a közelmúltban a források újra beindultak, és a területeket ismét összefüggő vízfelület borítja, amelynek következtében a korábban kialakult égeresek intenzív pusztulásnak indultak. A terület kezelői a még hasznosítható faanyag megmentése helyett megvárják, hogy az állandó vízborításnak köszönhetően az égeresek összedőljenek.
Forrás: OEE Erdők a Közjóért Szakosztály
Szerző: Miklós Tamás
Fotók: Miklós Tamás
Hírszerkesztő: Nagy László