Szomszédolás Gemencen
A Baranya megyei HCS új vezetőségének égisze alatt 2015-ben szomszédolásba kezdett, amely során felkeresni tervezzük a 100 km-es vonzáskörzetünkbe eső helyi csoportokat. Sőt ebbe a szórásképbe a határ túloldalán működő Nasice és Vinkovci erdészetek is az érdeklődési körbe esnek.
Az első ilyen alkalomra még 2015 tavaszán került sor, amikor is a Bajai HCS látta vendégül a Baranyaiakat. A nap a Gemenc Vándorponton kezdődött, ahol Csonka Tibor a Gemenc Zrt. vezérigazgatója köszöntötte a szép számmal érkező erdész csoportot, majd bemutatta a közjóléti beruházás során megvalósult gyalogos, kerékpáros és vízitúrás pihenőhelyet.
A mi napunk is vízen kezdődött, hiszen az erdőgazdaság sétahajójával haladtunk a Dunán felfelé, egészen a Gemenc-Dunapart kikötőig. A hajóút során Keller József HCS elnök mutatta be számunkra a Gemenc Zrt. gazdálkodását, a mellékágaival együtt értelmezett Duna és az erdő arányainak alakulását az elmúlt évszázadokban.
A kikötőben csomagjainkat felraktuk az ott várakozó kisvasútra, de mielőtt továbbindultunk volna megtekintettük a Forgó-tavi tanösvényt. A nap folyamán a többi programhelyszín során is meggyöződhettünk, hogy a gemenci erdőkben igen informatív, érdekes tanösvény táblák várják a kíváncsi erdőjárókat.
A Gemenci Állami Erdei Vasúttal ezt követően déli irányba szeltük át az erdőtestet meg-meg állva a számunkra érdekes helyszíneken, ahol Kovács Gábor, a Szekszárdi Erdészet vezetője, Kaitz Zoltán és Túri István műszaki vezetők kalauzolták a csoportot. Láthattuk a vadmentő dombok berendezéseit s megtudtuk, hogy ezek cserjével történő szegélyezése is fontos, hiszen mikor nagyvíz idején „telt ház” van, a vízen közlekedő csónaktól takarásban érezheti magát a vad. Megtekintettünk több felújítást, ahol a vadkárelhárító kerítések kivitelezéséből is sok tapasztalatot nyertünk.
Láthattuk a jogszabályi előírásoknak megfelelő, átalakító üzemmódra kijelölt erdőrészleteket is. Ezek a korábban vágásosan kezelt, kőris-kocsányos tölgy főfafajú erdőrészletek 90 éves korukban kaptak szálaló előírást. A helyszíni diskurzus során vendég és vendéglátó részéről több maradt a kérdőjel, mint a megválaszolt kérdés.
Lassiban a remek halászati kiállítással ismerkedtünk meg, amelyet követően már minden mecseki erdész tudta a vejsze működésének lényegét, ha időnk engedte volna magunk is nekikezdünk a vejsze fonásnak. Kiváló csoportképeket készítettünk a 108 éves magyar kőris magtermő állományban, amely 38 méteres magasságával 970 köbméteres fatömeget produkál hektáronként. Mint, mikor egy katedrális oszlopai között jár az ember: kalapot emel és fényképez.
A szakmai program végeztével az erdei vasút befutott a pörbölyi végállomására, ahol kiváló halászlével és vörösborral zártuk a napot és folytattuk a barátkozást. Köszönjük, hogy megmutattátok nekünk, hogyan éli életét a víz és az erdő!
Szomszédolás a Zselicben
A szomszédolásba kezdett Baranya megyei HCS, a gemenci szakmai napon meghívta a Bajai Helyi Csoportot egy, a Mecsekerdő Zrt. területén szervezendő programra. Mivel a Szekszárdi-dombság és a Zselic hasonló kihívások elé állítja az erdészt, arra kértük Hirmann Antal HCS elnököt, hogy a program házigazdája a Szigetvári Erdészet legyen. A felkérésre Sajgó Ferenc erdészetvezető készséggel állt rendelkezésre.
A zselici programra a nyár végén került sor. A nap az Almamelléki Erdei Vasút végállomásán kezdődött, ahol Keszi László vezérigazgató köszöntötte a Bajai Helyi Csoportot. A köszöntés után Hirmann Antal mutatta be az állomáson kiállított vasúttörténeti tárgyakat, eszközöket. Ezután a nap házigazdája, Sajgó Ferenc erdészetvezető tájékoztatta a csapatot, hogy az erdészet által gondosan előkészített programot a hajnali eső miatt újra kellett tervezni. Erről a házigazdák mit sem tehettek, hiszen mint mondani szokás, az időjárásról a vendégeknek kell gondoskodni.
A kialakult helyzetet az erdészetvezető ügyesen megoldotta, mert a délelőtti, illetve a délutánra tervezett programokat megcserélte. Az almamelléki kisvasúti végállomáson kialakított erdészeti és kisvasúti kiállítás megtekintése után buszra szálltunk és átmentünk Sasrétre. A buszos túra során meg-megállva bepillantást nyerhettünk a bükk-, az ezüst hárs-, illetve a kocsánytalan tölgy gazdálkodásba. Megtekintettünk egy 2002-ben indult, szálalóvágásos bükk felújítást, egy 34 éves ezüst hárs állományt, illetve kocsánytalan tölgy természetes felújítást állomány alatt, illetve véghasznált területen.
Sasrétre megérkezve Mohácsi Attila erdőgondnok vezetésével felsétáltunk az „ősbükköshöz”, majd a tanösvényen visszaballagtunk a vendégházhoz, ahol elfogyasztottuk a szendvicsebédet. Az ebéd után kezdetét vette a „délelőtti” traktoros túra.
Ibafa községhatárban véghasznált fenyőerdő, lombelegyes hársas fafajösszetételű állományra, természetes úton történő átalakítását néztük meg. Horváthertelend községhatárban hársasok erdőszerkezet-átalakítása CS-KTT-re, TRV után mesterséges technológiával elvégzett I. kivitel eredményeibe kaptunk betekintést.
Ezután következett a mindenki által oly várt esemény. A XII. – XIII. században épült Ibafai földvár maradványainak, helyszínének bejárása.
Az Ibafai Pincehátról letraktoroztunk Iba vitéz falvába. Onnan kisvasúttal vissza Sasrétre, a Vendégházba, ahol kitűnő ételek, italok fogyasztása mellett folytatódott a baráti beszélgetés Ripszám István termelési vezérigazgató-helyettes társaságában.
A zselici tanulmányút igen hasznos tapasztalata volt, hogy az állami tulajdonú erdőgazdálkodók gondos gazdái a rájuk bízott javaknak. Akkor, amikor a jelenben élnek, a jövőbe tekintenek, s nem felejtik a múltat.
Forrás: OEE Baranya megyei és Bajai HCs
Szerző: Horváth Péter Brúnó, Kaitz Zoltán
Fotók: OEE Baranya megyei és Bajai HCs
Hírszerkesztő: Nagy László