2017. április 20-án került megrendezésre immár 13. alkalommal – így már hagyományosnak mondható – a Szombathelyi Helyi csoport és Nagykanizsai Helyi csoport közös rendezvénye, amelynek keretében ezúttal a Szombathelyi Helyi csoport tagjai látogattak el Nagykanizsára.
Aznapra az egész ország területére visszatért a tél: viharos szél, havazás, havas eső fogadta a csapatunkat Zala megyében. A reggeli utazás után a Bajcsai csemetekertben találkoztunk vendéglátóinkkal. Rosta Gyula vezérigazgató, Kreiner Roland erdészeti igazgató, Filák Attila fahasználati ágazatvezető, Babics István erdőművelési ágazatvezető és Vízvári Ottó erdőművelési műszaki vezető várt minket a melegedőépületben.
Rövid köszöntő után Kreiner Roland és Babics István bemutatták a Nagykanizsai Erdészet adottságait, működését, erdőművelési problémáit és az ezekre lehetséges megoldásokat. A Vas megyei erdészek részéről Bugán József vezérigazgató és Bakó Csaba HCs-elnök üdvözölte a vendéglátókat.
Útra keltünk a terepi programra. A csemetekertben elsőként egy felszámolásra kerülő karácsonyfatelep tuskózását és talaj-előkészítését láthattuk lánctalpas AHWI típusú tuskómaróval.
Tovább haladva a következő erdőrészletünk a Nagykanizsa 50 M rögtön a csemetekert szomszédságában található, itt egy 3. éves tuskómarást követő csöves erdősítést tekintettünk meg. A csöves erdősítés legfőbb feladata a cserebogárpajor elleni védekezés hatékonyabbá tétele. Minden két csemete közé egy cső került elültetésre, melyre azért van szükség, hogy közvetlen gyökérkapcsolatot tudjanak tartani a csemetével, ezáltal a növényvédő szer és a víz célzottan a gyökérzónába kerülnek. Az évi két alkalommal történő vegyszerezés eredményeképp az eddig sikertelen erdősítések is 6-7 évet követően átadhatóak. Munka közben megfigyelhettük az öntözést is.
Ezután Sánta István kerületvezető erdész területén tekintettünk meg a csöves technikával erdősített erdőrészleteket Belezna községhatárban.
A terepi programot színesítően kulturális programon vettünk részt, ellátogattunk a Zrínyiújvár fellelhető maradványaihoz Belezna község határában. Zrínyi Miklós 1661-ben kezdte el építeni a várat, leginkább a Muraköz védelmét akarta megerősíteni a törökökkel szemben, valamint kiépíteni egy támaszpontot, amelyből kiindulva megkezdhetik Kanizsa visszafoglalását, ahonnan további hadjáratokat indíthatott volna a törökök uralta területre. 1664. június elején a törökök ostromot indítottak a vár ellen, amelyet kb. 1900 katona védett Horváth András kapitány vezetésével. Az ostrom nem tartott sokáig, június 30-án a vár elesett, majd július 7-én felrobbantották: eltűnt a föld színéről, és soha nem építették újjá. Belezna község egykori általános iskolájában múzeum jellegű emlékszobát létesítettek, ahol a vár makettjét is kiállították, illetve nyomon követhetjük a vár rövidke történetét.
Ezt követően a szaplányosi erdészház udvarán elfogyasztottuk a jóleső meleg levesünket, majd ismét útra keltünk a terepi program utolsó állomásaira.
A surdi kerület jellegzetessége a bükkös állományok jelenléte, melyeket fokozatos felújító bontóvágással kezdtek el felújítani. Azonban a pajorkárosítás már a bükkújulaton is folyamatosan jelentkezett. 2015-ben 30 db pajor/m2 volt már a károsítás mértéke, mellyel szemben az 1 db pajor/m2 is súlyos károsításnak számít. Ezeken a helyeken is a csöves erdősítési módszert alkalmazzák mint lehetséges megoldást.
Szakmai napunk zárásaként megtekintettük Obornakon az újonnan épült Nyitnikék Erdészeti Erdei Iskola épületét, ahol baráti beszélgetés közepette megvacsoráztunk. Búcsúzóul Bugán József vezérigazgató köszönte meg a Vas megyei erdészek nevében a kiváló programot és a zord időjárás ellenére a baráti, meleg fogadtatást.
Köszönjük vendéglátóinknak a színvonalas és érdekfeszítő szakmai programot, élményekben gazdagon távozhattunk Zalából! Viszontlátásra ősszel Vas megyében!
Forrás: OEE Szombathelyi Helyi csoport
Szerző: Farkas Zsuzsanna
Fotók: Raposa Gábor
Hírszerkesztő: Nagy László