Az erdei vándortáborozás életérzés. Ennek megtapasztalása volt a célja az egynapos sajtóútnak, mely során a meghívottak táborozó diákok életébe pillanthattak bele. A helyszín a csodálatos Mátra, a házigazdák az Egererdő Zrt. és a vándortáborokat szervező Országos Erdészeti Egyesület voltak.
Ha én újra táborozó diák lehetnék! – Ez volt az első gondolatom, mikor megérkeztem a Galyatetői Turistacentrumba, ahol néhány óra erejéig én is vándortáborozóvá válhattam, túrázhattam egyik táborhelyből a másikba, miközben több évtizedes emlékeim törtek elő gyermekkoromból, amikor iskolámmal a Börzsönyben vándoroltam, s évekkel később, amikor pedagógusként már én kísértem kollégáimmal a diákokat végig a Bükk vadregényes vonulatain. Ennyi személyes bevezetést engedjen meg, kedves olvasó, hiszen az egész cikk lényege talán ebben rejlik: akit egyszer „megfertőz” az erdei táborozás és a túrázás világa, azt ez az élmény egész életén végigkíséri, s a szoros kapocs mindig megmarad közte és a természet között.
A táborozó diákokkal Galyatetőn találkoztunk, ahonnan a mátrai vándortábor utolsó szálláshelyére, a Szalajkaházhoz készültek, melyet mintegy 13 km-es túrázás után – Mátraszentimrét érintve – értek el. A helyszín jó apropó volt arra, hogy vendéglátóink bemutassák a hazai természetjárás egyik fellegvárát, a Galyatető Turistacentrumot. A központ svájci mintára intelligens, környezetbarát házként működik, melyben különböző kényelmi fokozatú szállásokat foglalhatunk: fürdőszobás szobát, apartmanházat, bakancsos fülkét a kétszer 16 ágyas dormitóriumban, vagy akár bivakszállást a kilátóban. A vándortáborozó diákoknak sátorhely áll rendelkezésükre. Az épület földszintjén tágas, skandináv miliőt sugárzó közösségi tér kapott helyet, amely a programtól függően hol étterem, hol pedig előadóterem funkciót tölt be. A turisztikai központ egyik különlegessége az udvaron található, úgynevezett „csendes helyiség”, ahová az esti fények a Göncölszekér, illetve a Kis Göncöl alakzatában elhelyezkedő réseken át szűrődnek be.
A turistacentrumba érkező első útja természetesen a Galya-kilátóhoz vezet, melynek közel 1000 méteres magasságban lévő tetőteraszáról 360°-os panorámában gyönyörködhetünk, kelet felé a Bükkben, nyugatra a Börzsönyben és a Cserhátban, északra pedig a szlovák hegyvonulatokban, de tiszta időben a Mecsekig és a Magas-Tátráig is ellátni. A kilátót 2015-ben felújították, magasságát 13 méterrel megtoldották, s a benne egyedien kialakított bivak szálláshelyek révén hamarosan több rangos építészeti díjat is elnyert.
Mint a tanulmányúton megtudtuk, a mátrai vándortábor nemcsak az egyik legváltozatosabb, hanem – a napi szintemelkedéseknek és lejtéseknek köszönhetően – a legnehezebb fokozatú tábor, melyen 2020-tól új útvonalakat jelöltek ki, így a túrázók – akik a 7 nap során majdnem 70 km-t gyalogolnak – északról a déli lejtők felé haladva fedezhetik fel a Mátra vadregényes táját. De nemcsak túrázásból áll a tábor, az út során számos természeti, földtani, és történelmi emlékhely mellett is elhaladnak. A mátrai tábor alatt felkeresik többek között a Tar melletti csevice kutakat, a Fenyvespusztai Arborétumot, Vidróczki betyár barlangját, vagy az ágasvári Óvárat, és nem hagyják ki az ország legmagasabb pontját, a Kékestetőt sem, bátorságukat pedig a sástói Adrenalin Parkban teszik próbára. Az utolsó napon kisvonatozással búcsúznak a mátrai erdőrengetegtől, s a gyöngyösi végállomás szomszédságában a Mátra Múzeumot is felkeresik.
A tanulmányút egyik házigazdája, Elmer Tamás, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára a magyarországi vándortábor-program kulisszáiba nyújtott bepillantást. Az egyesület által koordinált Erdei Vándortábor Programban a táborozók jelenleg 9 útvonalon, a Bakony, a Börzsöny, a Mátra, a Mecsek, a Pilis, a Vasi-Hegyhát, a Zemplén, valamint idén először a Vértes és a Zselic természeti, illetve kulturális értékeit ismerhetik meg. Mint elmondta, minden egyes térségben az adott állami erdőgazdasággal dolgozták ki a túraútvonalakat, s ha egy diák az érettségiig 6-8 tábort végigjár, 18 éves korára kijelentheti magáról, hogy kellően ismeri a magyarországi erdőket.
Elmer Tamás kiemelte, hogy a program másik fontos eleme a felkészítés, vagyis a pedagógusok képzése. A táboroztatáshoz szükséges „Gyalogos vándortábor túravezető” akkreditált képzést jelenleg 1200-an végezték el. Másik beszédes adat, hogy idén közel 10 ezer gyerek táborozott szerte az országban, ami – az éjszakák számával felszorozva – mintegy 60 ezer vendégéjszakát jelent az erdőben, nomád körülmények között.
Az erdészeti szakemberek a 2017-ben újjáélesztett vándortáboroknak nagy jövőt jósolnak, s nem győzik hangsúlyozni a táborok szerepét a fiatalok környezettudatos szemléletformálása terén. A táborozók mottója: Az év legzöldebb hete! Ez szó szerint értendő, hiszen ez alatt a 7 nap alatt megtanulják, hogyan lehet a legkisebb az ökológiai lábnyomunk, hogyan gazdálkodjanak az ivóvízzel, hogyan takarékoskodjanak az árammal, mi módon termeljenek a lehető legkevesebb szemetet, s hogyan érezzék magukat komfortosan a természetben, akár szélsőséges időjárási viszonyok között is.
Az erdei vándortáborok mint eddig minden évben – idén is minden útvonalon faültetéssel kezdődtek. Az elsőként útnak induló csoportok egy-egy őshonos fát ültettek erdészek útmutatásával. A faültetések célja, hogy felhívja a diákok figyelmét az erdők és a fák szerepére, amit a klímaváltozás elleni fellépésben és a fenntartható gazdálkodásban töltenek be. Emellett jól szimbolizálja az egyéni és közösségi cselekvés lehetőségét, vagyis, hogy a társadalom minden tagja cselekvő részese lehet a klímavédelemnek – olvasható a táborokat szervező Országos Erdészeti Egyesület oldalán.
A változó klímára hívta fel a figyelmet Dudás Béla, az Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészet vezetője is, aki – mielőtt végigkísérte a tanulmányút résztvevőit a Galyatetőről Szalajkaházig vezető erdei túrán – a turistacentrumban tartott előadásában rámutatott arra, hogy az erdő „szentháromságának” – jelesül, hogy élőhely, élményhely, munkahely is egyben – finom egyensúlyát nehéz megtartani, de ez az erdészek legfőbb feladata. Mint hangsúlyozta, az ökológiai egyensúly fenntartása mellett, fel kell készíteniük az erdőt az elkerülhetetlen klimatikus változásokra is.
Dudás Béla kiemelte, hogy a vándortáborok nagy előnye az érzékenyítés, vagyis a táborozókat kiragadva mindennapi komfortzónájukból folyamatos „sokkhatásokkal” lehet csak rászoktatni arra, hogy elfogadják az erdőt – ahol hiányzik a köréjük épített civilizációs búra – természetes közegüknek, akkor is, ha esik, akkor is, ha hideg van.
Pozitív tapasztalat, hogy a táborozó diákok nagy százaléka gyorsan alkalmazkodik ehhez az „átálláshoz”, hamar rájön az erdőben, hogy ő is természeti lény, ökológiai lábnyoma vélhetően akkor is kisebb lesz, ha a vándortáborozás után visszatér a megszokott hétköznapjaiba.
Forrás: Turizmus.com
Szerző: Vajk Brigitta
Fotók: Erdei Vándortábor/OEE, Vajk Brigitta
Hírszerkesztő: Nagy László